Iker Casillas elsírta magát a sajtótájékoztatón
Először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, hogy egy ilyen különleges napon eljöttetek. Azért kellett ebbe a nagyszerű stadionba jönnöm ma, hogy elköszönjek tőletek, de leginkább minden madridistától. Tegnap óta nem vagyok már a Real Madrid játékosa, az FC Portóhoz fogok csatlakozni. Azért ezt a döntést hoztam, mert az elnökük, a vezetőség és az edző kifejezte az átigazolásommal kapcsolatos érzéseit, illetve a szurkolóiktól a pletykák megjelenése óta rengeteg szeretetet kaptam. Remélem, hogy nem fogok csalódást okozni nekik és sok trófeát nyerhetek velük. Most minden madridistához szólok, miután 25 évet töltöttem el a világ legnagyobb klubjában. Ez egy nehéz nap számomra, mivel egy nagyszerű intézménynek intek búcsút. Olyan, mintha tegnap lett volna, amikor kilenc évesen először magamra ölthettem a Real Madrid mezét és valóra vált az álmom. Ez alatt az idő alatt együtt szenvedtünk, sírtunk, nevettünk, szép időket éltünk meg együtt. A klub mindig mögöttem állt, a jó és a rossz időkben is. Ez a klub nem csak sportolóként tette lehetővé a fejlődésemet, de emberként is. Belém nevelte azokat az értékeket, amelyeket ez a címer jelent: tisztelet, csapatszellem, elszántság és alázat. Próbáltam ezeket az értékeket továbbadni, bármerre is jártam. Szeretnék tisztelegni minden társam előtt, akikkel egyedülálló pillanatokat éltünk át, barátokká, egy igazi családdá váltunk, örömünkben és bánatunkban is sírtunk együtt. Továbbá minden edzőm és edzői stáb előtt, mivel mindannyian értékes dolgokat tanítottak nekem, nagyszerű tanácsokkal láttak el. Köszönet a barátságukért, a közös élményekért és a professzionalizmusukért. Köszönetet szeretnék mondani a Real Madrid stábjának is, mivel ők a mindennapok alapvető részei. Köszönöm a szüleimnek, a családomnak, akik mindig támogattak, a feleségemnek és a fiamnak, akik mindig velem tartanak és feltétel nélkül támogatnak. Végül, szeretném megköszönni a világ minden madridistájának, azoknak, akik kapitányukként öleltek meg az elmúlt öt évben. Mindig azt mondtam, hogy nem szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint egy jó vagy rossz kapus, hanem, ami sokkal fontosabb, egy jó emberként. Szeretném megköszönni az összes támogatást, amit tőletek kaptam, elmondhatom, hogy soha nem foglak elfelejteni titeket. Bárhová is megyek, továbbra is azt fogom kiáltani, hogy „Hala Madrid!”
