Jár az elismerés – Costa Rica eddig a vb szenzációja!
Nemrég foglalkoztunk a 2009-es egyiptomi magyar hősökkel, akik az akkori korosztályos vb-n szerzett bronzérem után azonnal sztárnak lettek kikiáltva itthon, mostanra azonban legtöbbjük még minden idők leggyengébb magyar válogatottjából is kikopott, vagyis épp itt lenne az ideje, hogy kikopjon. Mert ugyan néhányan még maradtak, akik a szövetségi kapitány önkényes döntése miatt még lehetőséget kapnak a címeres mez sorozatos megcsúfolására, de ez legalább annyira megmagyarázhatatlan, mint az, hogy az Egyiptomban még vitézkedő játékosaink 25 éves korukra eljutottak a teljes kiégésig, elvesztek a süllyesztőben. Írtuk, ennek nem kéne így lennie. Ellenpéldaként akkor nem hoztuk fel az egyiptomi torna harmadik helyéért vívott mérkőzést, ahol Costa Rica volt az ellenfél, s ahol végül tizenegyesekkel megnyertük azt az akkor nagyon szépen csillogó bronzérmet.
Amikor Gulácsi Péter kivédte az utolsó Costa Rica-i büntetőt, még senki nem gondolta volna, hogy öt évvel később a mi sztárjelöltjeinkre természetesen már senki nem fog emlékezni, jószerivel nem is játszanak majd egyik európai csapatban sem, szemben a Costa Rica-i korosztályos válogatottból lesznek olyanok, akik a brazíliai felnőtt-világbajnokságon fogják képviselni hazájukat. S úgy, hogy nemcsak ott vannak lesajnált mellékszereplőként, hanem két forduló után már biztosan továbbjutottak a csoportból, és látva a játékukat egyáltalán nem Szentírás, hogy a nyolcaddöntő lesz a végállomás számukra. Mert nem túlzás, eddig a világbajnokságon nem Brazíliai, de még csak nem is Argentína játssza a legjobb, legélvezetesebb futballt, hanem Costa Rica. A közép-amerikai ország a vb első fordulójában világraszóló meglepetést okozott azzal, hogy hátrányból fordítva elpáholta az egyik nagy esélyesnek tartott Uruguayt, majd néhány nappal később ezt megfejelte azzal, hogy a 2006-os világbajnok Olaszországot is a térdre kényszerítette. És ezt nem úgy tette, ahogy sok európai csapatnál láttuk, azaz egyszerűen kibekkelte a meccset, hanem végig futballozva, a második félidőben sokszor már-már pimaszul eldugva a labdát. Costa Rica amúgy a világ legboldogabb országa, ott az emberek állandóan mosolyognak, mernek nem aggodalmaskodni semmin, és ez tökéletesen átjön a futballjukon is, amely ettől felszabadultabb és könnyedebb nem is lehetne. Ha mégis lehetne, a válogatottat nem Costa Ricának, hanem Brazíliának hívnák. És hogy jövünk mi magyarok szorosan ide azon kívül, hogy 2009-ben Costa Rica ellen bronzérmet nyertünk egy világbajnokságon? Úgy, hogy ugyanabból a csapatból, amelyet öt éve legyőztünk Egyiptomban most hárman, José Mena, Cristian Gamboa és Marco Urena is ott vannak a brazíliai világbajnokságon. Ez a három nyugodtan lehetne akár öt is, mert az egyiptomi tornán első számú kapusnak számító Esteban Alvarado is sokáig tagja volt a bő keretnek, az utolsó pillanatban azonban nem utazhatott a csapattal, az amúgy kulcsembernek számító Bryan Oviedo pedig januárban eltörte a lábát, és a vb-ig nem tudtak csodát tenni az orvosok. Miből lesz a cserebogár… T. Z.
