A visszatérést követően Bogdán négy bajnoki meccsen lépett pályára, a Manchester City ellenit leszámítva mindet megnyerte a Boltonnal, a csapata elmozdult a kieső helyről, de a riválisok jó formája miatt továbbra sem mehet biztosra.
Bogdán Ádámmal legutóbb február végén, a bolgárok elleni válogatott meccs előtt beszélgettünk. Akkor úgy tűnt, hogy élete legmozgalmasabb időszakán van túl, de akkor mit mondjunk a mostanira?
Mondhatom, hogy életem legeseménydúsabb időszaka áll mögöttem, de ezt vártam, erre készültem évek óta. Természetes, hogy ha az ember rendszeresen pályára lép, akkor zajlanak az események. Sajnos kicsit több is történt, mint amire előzetesen számítottunk.
A bajnoki meccsek mellett a Bolton kétszer játszott a Tottenham ellen az FA-kupában, de utólag azt hiszem, bármelyik csapat belegyezne, hogy már az első meccsen eldőljön a továbbjutás, és ne kelljen átélni az első találkozón történteket…
Sokkoló volt, ami a Tottenham elleni első meccsen történt. Egyikünk sem tudta, mi történt Fabrice-szal, hihetetlen munkát végeztek az orvosok. A rákövetkező pár nap szörnyű volt a csapat életében, mindenki mély letargiába zuhant, de ahogy jöttek a jó hírek, a csapat sosem látott egységbe forrt, ami szerencsére az eredményekben is megmutatkozik.
Időrendben haladva a Blackburn elleni meccs következett.
Ekkor már biztató hírek érkeztek a londoni kórházból, a szurkolók és mindkét csapat játékosai is Muambának üzentek, nekünk pedig kötelességünk volt megnyerni ezt a meccset. Nagyon kemény összecsapás volt, hiszen mindkét csapat célja a bennmaradás, de szerencsére megszereztük a három pontot.
Jöhetett a hétközi meccs, visszatérés a White Hart Lane-re, újrajátszottátok a félbeszakadt meccset…
Az ellenfél mellett a sűrű program sem kedvezett nekünk. Szombaton meccs, hétfőn már utaztunk, kedden pedig pályára is léptünk a Spurs ellen. A meccs előtt egyébként három csapattársam meglátogatta Fabrice-t a londoni kórházban és szerencsére csak jó híreket hoztak.
A meccsen pedig életed egyik, ha nem a legjobb teljesítményedet nyújtottad, amit az angol sajtó is elismert!
Jól ment a védés, hatalmas nyomás volt a csapaton, amit a hajráig ki is bírtunk, de végül kiestünk. A teljesítményemmel én nem vagyok maradéktalanul elégedett, az első gólt egy szögletből kaptuk, amire magabiztosabban kellett volna kilépnem, 2–0 után még visszajöttünk egy gólra, de az egyenlítés helyet mi kaptunk újabbat. A kiesésnek természetesen nem örülök, hiszen mindenki szeretett volna a Wembleyben pályára lépni, de a bajnokságban most sokkal fontosabb feladatunk van. A cél nyilvánvalóan a Premier League-tagságotok megőrzése. Mik az esélyek?
Természetesen bízom a csapatunkban, nem is mondhatnék mást, hiszen zsinórban három bajnoki sikeren vagyunk túl. Ennek ellenére nem mehetünk biztosra, a riválisok is gyűjtik a pontokat – a QPR például a Liverpool után az Arsenalt is megverte – de mi csak magunkkal foglalkozunk, mindenkinek egy a célja, a bennmaradás.
Hogy értékeled a legutóbbi, Wolves elleni sikert?
Nagyon fontos meccs volt, hiszen az utolsó helyezett otthonában léptünk pályára. Ez is a csapat erejét mutatja, hogy idegenben, egy rivális otthonában sikerült győznünk, ráadásul hátrányból fordítva sikerült három gólt rúgnunk, ami már elég rég sikerült a csapatnak.
A Fulham elleni bajnoki következik, amin az utóbbi hetek alapján kötelező a győzelem?
Ilyet azért nem mondanék, nem foglalkozunk az ellenféllel, játsszuk a játékunkat, de mindenképp újabb, nagyon fontos pontokat szeretnénk gyűjteni.
A klub legendáját, a finn Jussi Jaaskelainent szorítottad a kispadra, milyen a viszonyotok?
Abszolút korrekt, nagyon profin kezeli a szituációt.
Nem neheztel rád?
Nyilvánvalóan nem boldog, de ki lenne az a helyében? Velem egyáltalán nem érezteti, hogy baja lenne velem. Normálisan viselkedik és mindig segít, ha kérdezem.
Márványi Péter
