Bizakodtunk, aztán szomorkodtunk

---

Szép, napsütéses idő, bizakodó, erőtől duzzadó fiatalok. Mi kell még? Mondjuk egy apró, győztes gólocska jól jött volna. De azt a gólocskát nem mi lőttük. Hanem a csehek. Pedig gyűrtük, gyömöszöltük a labdát becsülettel. Sőt, az első félidő közepén helyzeteink, helyzetecskéink is voltak, de gól nem született. Ám azt akkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz a maximum, amit a magyar csapattól látunk ezen a délutánon. Merthogy a mérkőzésen csak ebben a 15 percben játszottuk jobban, mint a csehek, a többi időben ők domináltak.

A második félidőben aztán annyi labdát adtunk el, hogy azt megszámolni is nehéz volt. Középpályánkon szinte átfutottak a csehek. Ezt emelte ki Belvon Attila szövetségi edző is, aki talán nem is tudja, egyetlen mondatában összefoglalta a magyar utánpótlás legnagyobb hibáját.
– Tudtam, hogy a középpályán cserélni kell majd, de az a gond, hogy olyan középpályás, aki bírná ezt az iramot, most nem állt rendelkezésre – mondta a szövetségi edző, és bizony nagy probléma, hogy abban a korosztályban, melyben már egyértelműen az akadémiák növedékeinek kellene csillogniuk, nincs minden posztra két egyforma képességű játékos.
– A hibáktól nem kell félni, hanem tanulni kell belőle, és ki kell azokat javítani – mondta az évszázados bölcsességet szintén a szövetségi edző, csak hát amíg mi tanulhatunk a hibáinkból, addig az ellenfelek kihasználják azt. És amíg tanulunk, addig ellenfeleink továbbjutnak. Reméljük, most nem így lesz. Javítani vasárnap, az első meccsen nyerni tudó skótok ellen lehet.