Öt győzelem, egy döntetlen az eddigi hat forduló mérlege, tehát nem pünkösdi királyságról van szó. A 43 éves mester nemmel felel, amikor arról érdeklődünk, meglepte-e a csapat jó szereplése.
„A felkészülési mérkőzéseink azt vetítették előre, hogy eredményesek lehetünk a bajnokságban is. És az is nyilvánvaló volt számomra, hogy rá tudjuk erőltetni akaratunkat az éppen aktuális ellenfélre” – mondta honlapunknak a salgótarjáni születésű, eredetileg testnevelő tanári végzettségű szakember.
– Hogyan képzeljük el a Puskás Akadémia FC–t? Felturbózott ificsapat vagy a Videoton fiókegyüttese?
– Mérkőzéseinket Felcsúton játsszuk, szombaton a Gyirmótot 600 néző előtt győztük le 5-2-re. Kapcsolatunk sokrétű a Videotonnal, elsősorban szakmai jellegű. A Vidi mellett edzünk, Paulo Sousa észrevételekkel segíti a munkámat, edzéseinket számos alkalommal végignézte, sőt, volt már a Puskás Akadémia FC bajnokiján is. Rengeteget tanultam már tőle, megvan az a kiváló tulajdonsága, hogy dicsérni is tud – ez nem mindegyik szakmai főnökömet jellemezte eddig.
– Végül is hogyan került Felcsútra?
– A nyáron volt ajánlatom egy NB II-es és egy NB I-es klubtól is, aztán hirtelen felhívtak Felcsútról, és gyorsan kellett döntenem. Amikor kiderült, hogy konkrétan Paulo Sousa szorgalmazza a szerződtetésemet, eldőlt a kérdés. Hízelgő volt egy kétszeres BL-győztes érdeklődése. Kizárólag szakmai szempontok döntöttek Felcsút mellett. Itt úgy dolgozom külföldön, hogy közben itthon vagyok.
– Mit ért ezen?
– Paulo Sousa nyugati modellt honosított meg, ő stábban gondolkodik, nem öt vezetőedző dolgozik a keze alatt, erre ott van ő, akik segítik, azok specializált erőnléti trénerek, másodedzők, kapusedzők – ez mind, mind külön szakma. Legalábbis külföldön ez így megy, míg idehaza ismertem olyan NB I-es edzőt is, aki egyedül dolgozott, mint az ujjam, még másodedzője sem volt.
– Kiderült már, miért ragaszkodott Sousa az ön személyéhez?
– Amikor még a Diósgyőr edzője voltam, jó kis meccset játszottunk a Videotonnal, és úgy kaptunk ki 2-0-ra, hogy szinte végigtámadtuk a mérkőzést. A találkozó után Sousa elbeszélgetett velem, dicsérte a DVTK játékát – persze akkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer még együtt fogunk dolgozni.
– Arra még nem válaszolt, milyen összetételű csapat a Puskás Akadémia FC…
– Jobbára tehetséges végzős akadémisták alkotják – Czirjék Zoltán, Gajdos Zsolt, Farkas Norbert, Baracskai Roland, Kleinheiser László -, megerősítve olyan rutinos NB I-es labdarúgókkal, mint Szakály Dénes, Polonkai Attila és a korábbi Vasas-játékos Tóth Balázs, vagy a Szolnokról igazolt Zsolnai Róbert.
– Milyen képesítéssel rendelkezik?
– Az előző ciklusban – tehát nem a most végző csoporttal, Détáriékkal – megszereztem a pro licencet, de korábban a Testnevelési Egyetemen diplomáztam, s ugyanott szakedző lettem. Az eddigi pályafutásom során – amely idestova 18 évre tekint vissza – Pajkos János volt az, aki elindított a pályán, Csank János keze alatt lettem profi edző, s hagytam fel a tanári munkával, Prukner Lászlónak pedig abban voltak elévülhetetlen érdemei, hogy vezetőedző lettem.
– A hét végén Ajkára utaznak. Mire gondona, ha – mondjuk – a 29. forduló után is önök vezetnék a mezőnyt?
– Ajkán vért fogunk izzadni, most mondhatnám azt, hogy mindig csak a soron következő meccsre gondolok, de válaszolok a kérdésére. Deja vu érzésem lenne. Egyszer ugyanis már felkerültem a csapatommal az NB II-ből az NB I-be, két éve, a DVTK-val.
Fotó: Takács József
