"…aztán kitaláltam a modern labdarúgást"

"…aztán kitaláltam a modern labdarúgást"

A Barcelona nem tűnt vidám helynek 1988-ban, amikor Johan Cruyff vezetőedzőként visszatért a csapathoz. Huszonöt év telt el azóta, öröksége élesen kirajzolódik a Camp Nou gyepén és azon túl
„Johan Cruyff festette a kápolnát, az utána következő Barcelona-edzők csupán restaurálják vagy tökéletesítik azt” – Pep Guardiola
Ezerkilencszáznyolcvannyolc április 28., este 7 óra. A Barcelona belvárosában fekvő szűk utcán, a Carrer dels Vergóson, a Camp Noutól autóval öt percre lévő Hesperia Hotelben nagy a hangzavar. Huszonegy Barca-játékos és a vezetőedző, Luis Aragonés foglalnak helyet a tárgyalóasztal körül az elit konferenciateremben.
„Josep Lluís Núnez elnök becsapott minket mint embereket és mint profi futballistákat, megalázott bennünket – olvassa az előre megírt nyilatkozatot a széles vállú csapatkapitány, Alesanco. – Következésképpen, habár ez a kérés általában a klub tagjaira tartozik, a játékosok indítványozzák az elnök azonnali lemondását.”
A nyilatkozat épp annyira meglepő, mint amennyire példátlan. „Núnez nem azonosul a klub színeivel, és nem szereti a szurkolókat sem – teszi hozzá Víctor Munoz középpályás. – Ő csak saját magát szereti.”
A csapat nyíltan harcban állt. Önmagával. A pénz miatt. A Spanyol Kincstár ugyanis vizsgálatot folytatott a játékosok szerződése ügyében azzal a gyanúval, hogy adótartozásuk van, mivel valamennyien különböző feltételekkel szerződtek. Amikor a klub tisztségviselői felszólították a labdarúgókat, hogy fizessék be a hátralékot az adóbehajtónak, a játékosok az elnök fejét követelték.

A Hesperia-zendülésnek nevezett esemény a csapat történetének legmélyebb pontja az 1941–42-es idény után. Aragonés edző depressziótól szenvedett, és távozni kényszerült. A csapat 1986 után, az európai kupák élmezőnyétől távolodva megalázó mélyrepülésbe kezdett. Hogy a dolgokat helyrehozza, és hogy saját újraválasztását biztosítsa, Núnez kijátszotta a kezében lévő egyetlen lapot.
Hat nappal később, 1988. május 4-én bejelentik, hogy a Barcelona új vezetőedzője Johan Cruyff. A csapat 14 év alatt egy bajnoki győzelmet tudhatott magáénak, nyolc esztendővel később, amikor a holland edző – sokak bánatára – távozni kényszerült, 11 trófeával büszkélkedhet. A futball-legenda a ’70-es évek végén már megmentette egyszer a csapatot a pályán. Egy évtizeddel később megmenti még egyszer. Számos Barca-szurkoló gondolja úgy, hogy Cruyff Barcelonája, a Dream Team minden idők legjobbja.
Huszonöt évvel azután, hogy elkezdte első idényét a Camp Nou kispadján, az FFT bemutatja, hogyan alapozta meg a látványos futball iránti szenvedélye, néha kötekedő jelleme és győzni akarása a mai Barcelona nagyságát. Ugye, mindenki hallott már a La Masiáról, a Barca akadémiájáról? Az is leginkább az ő érdeme. „Huszonhárom éves kölyök voltam, és az ajtók megnyíltak előttem”
Cruyff azonnal belevágott a Hesperia-zendülés utáni újjáépítésbe. Eladott 15 játékost, köztük a csapat favoritjait – egyben első számú zendülőit –, távozott Víctor Munoz, Ramón Calderé és Bernd Schuster, utóbbi a Real Madridhoz.
A távozók helyére tizenketten érkeztek, többek közt a Txiki Begiristain a szélre, José Mari Bakero támadó középpályás, Julio Salinas csatár és Eusébio védekező középpályás, akik később elengedhetetlen szereplőivé váltak Cruyff csapatának.
„Büszke voltam, hogy a korábbi világhírű játékos érdeklődik irántam – mondja Eusébio az FFT-nek. – A Camp Nouban eltöltött évei megváltoztatták a Barcelonát és az egész spanyol futballt. Huszonhárom éves kölyök voltam, és az ajtók megnyíltak előttem. Megmentett egy csapat fiatal, tettre kész játékost, akiket nem keserítettek meg a klub akkori ingatag körülményei.”

Núnez legnagyobb bánatára Cruyff megtartotta a lázadó csapatkapitányt, a 32 éves Alesancót, annak ellenére, hogy a játékosok idény előtti bemutatásán a Camp Nou nézői kifejezték nemtetszésüket.
„Alesanco semmi mást nem tett, mint ami csapatkapitányként a kötelessége volt – csattan fel Cruyff –, ő volt a szónok. Nem hagyhatta cserben a többieket. Ilyen a jelleme. A hírnököt gyakran megölik. De nem nálam. Vezér, aki nem mindennapi módon, de egységet teremt.” A szembenállás egyértelmű: a pokolba veled, elnök úr! Itt én vagyok a főnök.
Núnez mindenbe beavatkozó irányítási stílusa jellemző volt építkezési és szállodaipari üzleteire is, melyek szintén leálltak. „Ha beszélni akar velem – mondta Cruyff az elnöknek –, bemegyek az irodájába. De maga nem jöhet be az öltözőbe.”
Cruyff és Núnez kapcsolatát érdekházasságnak szánta a sors.
„Azzal kritizáltak, hogy három védővel játszom. Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam”
Ezek után a játékstílus átalakítása következett. 1988 júliusában az El Flaco („A Vézna”) becenévre hallgató edző összehívta a frissen átalakított csapatot az első megbeszélésre, és felvázolta új rendszerét.
„Fogott egy táblát, és felrajzolt rá három védőt, négy középpályást, két szélső és egy középső támadót – idézi fel Eusébio – ekkor egymásra néztünk, és azt kérdeztük: »Ez meg mi a franc?«. A négy négy kettő korában éltünk, nem a három négy hároméban. El sem hittük, mennyi támadó, és milyen kevés védő van a csapatban. Új játékstílust vezetett be Spanyolországban, teljesen egyedül. Forradalmi volt.”
Így született meg 3–4–3-as felállás, amit Cruyff az Ajax 4–3–3-as felállásából vett át, ahol Rinus Michels irányítása alatt játszott a ’70-es években.
„Ha négy védőd van két támadó ellen, akkor csak hat marad másik nyolc ellen a középpályán. Így nem lehet meccset nyerni. Előrébb kellett tolni egy védőt” – magyarázta később Cruyff.
„Azzal kritizáltak, hogy három védővel játszom. Ez a legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam. Csupán annyit csináltam, hogy feltöltöttem a középpályát játékosokkal, ott, ahol a legnagyobb szükségünk volt rá. Szívesebben nyerek öt négyre, mint egy nullára.”

Csakugyan, Cruyff nem a védelemre alapozott. Egy alkalommal Andoni Zubizarreta kapus megkérdezte az edzőt, hogyan védekezzen a csapat szöglet esetén. „Honnan tudhatnám? – jött a kurta válasz. – Te döntöd el. Téged sokkal jobban érdekel, hogyan védj ki egy szögletet, mint engem.”
Később a játékosok nagyon megszerették a rendszer szabadságát. „Imádtam a három négy hármat – emlékszik vissza Eusébio, aki több mint 250-szer lépett pályára Cruyff vezetése alatt –, más felállásban sokkal több erőfeszítésre volt szükségem.”
„A technikám, a meglátásaim, az intelligenciám és a gyors labdakezelésem tökéletesen illett a Barcához. Máshol nem lett volna elég az, hogy gyorsan passzolok, és mozgásban tartom a játékot. Középpályásként mindig volt választási lehetőségem, különösen a szélsők irányába, akiket egyébként Johan meglehetősen szűken játszatott.”
Az alakzat értelme a labdabirtoklás volt, ami a Barcelona védjegye maradt. „Ez fontos alapelv. Ha nálad a labda, és jól mozogsz – magyarázta Cruyff –, van valamid, ami az ellenfélnek nincs, ennek következtében nem tud gólt szerezni. A mozgó játékos dönti el, merre menjen a labda, és ha jól mozogsz, az ellenfél nyomását a javadra tudod fordítani, mert a labda oda megy, ahová te akarod.”

„Cruyff nélkül a Xavik és Iniesták világa sem létezne”
Ám volt egy kis probléma. Cruyff csapata híján volt azoknak a technikás játékosoknak, akik a jól megálmodott stratégiát valóra tudnák váltani. Szükség volt egy birtoklásvágytól égő góllövő alakulatra. Át kellett fésülni a La Masiát.
Hihetetlen egy olyan klubtól, ahonnan Xavi, Iniesta és Messi került ki, hogy nem a képességek, hanem a várható fizikum alapján választottak játékosokat. 1986-ban egy 15 éves fiú nagy vállalkozásba fogott: részt vett a prueba de la munecán, azaz a játékosok válogatóján, holott csak azokat tartotta meg a csapat, akik 180 centiméternél magasabbak. „Magasabb leszek száznyolcvan centiméternél – rikácsolta a fiú –, profi labdarúgó leszek!” Ki lehetett az? Pep Guardiola.
Cruyff érkezésével kezdődtek a változások. „Voltak itt srácok, mint Albert Ferrer, Sergi vagy Guillermo Amor, akik alacsonyabb növésűek, de érintésükkel elkényeztették a labdát, és megszorongatták az ellenfelet, mint a patkányokat. Pep sem volt igazán erős, de a labdával intelligensen bánt. Erre volt szükségem” – emlékezett vissza Cruyff.
„Johan számára inkább az volt a feladat, hogy csapata szorosan fogja az ellenfelet, legyen gyors, és próbáljon előre mozdulni, mintsem legyen eredményes a levegőben – mondja a jobbhátvéd Ferrer, aki később a Chelsea-hez került. Pontosan tudta, hogy milyen futballistákra van szüksége, és nem jelentett problémát, ha egy játékos alacsony volt vagy fiatal. Biztos volt benne, hogy ez a helyes irány.”
Minden együttes, a nyolc éven aluliaktól a Barca B-ig lemásolta a forradalmi 3–4–3-at, és a labdabirtoklásra törekedett. Cruyff áhított góllövő emberei megérkeztek. A La Masia kinevelte Ferrert, Amort és Sergit, akik összesen több mint ezerszer léptek pályára első csapatuknál. Egyikük sem volt magasabb 180-nál. A magasabb, de kevésbé erős testalkatú Guardiola 384-szer játszott.
„A labda vált a legfontosabb főszereplővé, még az állóképességi edzésen is használtuk” – emlékszik a Mundo Deportivo újságírója, Oriol Domenech, aki hat évet töltött a Barca ificsapatában Cruyff ideje alatt. „A fiatal játékosok, mint én, több lehetőséget kaptak. Amikor a La Masiában voltam, Guardiola nagyon vékony volt, Cruyff mondta neki, hogy mindig játszania kell, mert egyszer meg fog erősödni. Nélküle Xavi, Iniesta és Thiago sem lenne az, aki. „Ha azt akarnám, hogymegértsd, elmagyaráztam volna jobban”
Cruyff tervei kezdtek megvalósulni, de néhány kezdeti gond is adódott annak ellenére, hogy megnyerték az 1988–89-es Kupagyőztesek Európa-kupáját és egy évvel később a Király Kupát is. Az 1989-es ígéretes igazolások, Michael Laudrup és Ronald Koeman nem váltották be a reményeket. Koeman első idénye különösen laposra sikeredett, Cruyff pedig belefáradt, hogy védelmezze honfitársát a sajtóban.
A mindennapos tájékoztatásokat felfüggesztették – „a sajtónak nyilatkozni veszélyes” –, ahogy Cruyffban felszínre tört a harcban-az-egész-világgal-szemlélet és az általános bizalmatlanság. Elvállalt interjúkat, de nyilatkozatai különösen titokzatossá váltak. „Ha azt akarnám, hogy megértse, elmagyaráztam volna jobban” – mondta egyszer egy riporternek. 1990-ben 11 ponttal a Real Madrid mögött végeztek, és csak a Király Kupa mentette meg Cruyffot, így Núnez elnök bizalmatlansági szavazást indítványozott, hogy megszabaduljanak a hollandtól a következő idényre. Ennek ellenére az 1990–91-es idény az, melyben Cruyff és a Barcelona is elindul a legendává válás útján. Learatták a La Masia gyümölcsét, Cruyff kezdeti elméletei a saját nevelésű játékosokról pedig részben beigazolódtak az önfenntartást illetően.
„Itt élek Franco diktatúrája óta. Tudom, hogyan gondolkodnak a katalánok, ismerem a jellemüket – magyarázza. – A Barca-szurkolók szeretik látni a saját nevelésű labdarúgókat az első csapatban. Ettől azt érzik, hogy az edző még inkább része a Barcelonának. Olyan játékot akartam megalkotni, amit az emberek katalánnak tartanak, ezáltal a nézők kevésbé valószínű, hogy kifütyülnek minket, ha a dolgok rosszra fordulnak.”
A szeszélyes, de gólhelyzetben halálos Hriszto Sztoicskov személyében megérkezett a gépezet hiányzó eleme. A sokoldalú csatár, aki cselez, passzol, és csalhatatlan hatékonysággal lő a bal szélről, a Tőr, aki ellentmondásos karakter, de bármit megtesz a győzelemért. Jó példa erre az 1990-es Szuperkupa a Real Madrid ellen, ahol a bíró letaposása miatt két hónap eltiltást kapott.
Amikor 1991 januárjának végén a Barca 2–1-re megverte a Real Madridot, a bajnoki küzdelem kiélezettnek tűnt.
Cruyff leggyengébb pontja azonban bosszút állt. A tinédzser kora óta láncdohányos edző by-pass műtétre szorult elszűkült artériája miatt, amit a napi 20 elszívott szál és a Camp Nou által okozott egyre nagyobb stressz okozott. Azzal, hogy túlélte a négyórás operációt, megerősödött benne a meggyőződés: Isten azért teremtette, hogy a valaha élt legjobb játékos és edző legyen.
Cruyff kilenc meccsre szóló távolmaradása alatt helyettese, Charly Rexach vezetésével hat mérkőzést nyert a csapat, ezzel biztossá téve a bajnoki címet hat év után. Eusébio szerint mindezt a holland mester edzései alapozták meg.
„Minden edzésen négyszer-ötször megállított bennünket, és javított a helyezkedésünkön: »Nem, nem! Nem ott! Egy méterrel jobbra. Nézd, most sokkal jobb szögben tudsz passzolni!« Ezek az apró részletek rávesznek, hogy elkezdj gondolkodni. Beléd ivódnak, és játék közben ráállsz azokra a bizonyos pontokra. Nincs másik edző, aki ezt így el tudná magyarázni, mert ő volt játékosként a legjobb a világon. Az évek során hatalmas tudást adott át.”
A cigaretta helyett Chupa Chups nyalókákat szopogató Cruyff visszatértével az 1991–92-es idényt lassan kezdte a Barca. Első nyolc meccséből hármat elvesztett, majd az igazi fordulópont novemberben Kaiserslaternben, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában jött. A 3–1-es hazai győzelem ellenére a visszavágón pocsékul játszó a csapat 1–0-s hátrányban fejezte be az első félidőt. Motivációra volt szükség.
„Cruyff bejött az öltözőbe, mi pedig alapos fejmosásra számítottunk – idézi fel az eseményeket Miguel Ángel Nadal –, de ő csak megdörzsölte a tenyerét, és így szólt: »A francba, srácok, ki…szott hideg van odakint!«. A szezon a vége felé járt, ő pedig csak arról beszélt, mennyire fázik. Minden nyomás szertefoszlott. Tele volt magabiztossággal, hitt abban, hogy a csapat, amit épített, diadalmaskodni fog. Hitt benne, hogy mindig igaza van.”
A Barca a második félidőben sem remekelt, de José Mari Bakero fejese a 89. percben biztossá tette a győzelmet. Úgy, ahogy erre a vezetőedző számított. Májusra biztosak lehettek benne, hogy ismét megszerzik a bajnoki győzelmet, köszönhetően a Real Madrid Tenerife elleni gyalázatos vereségének, amelyet később a Sampdoria-verés követett a Wembleyben.
„Azt akarta, hogy felejtsük el a csapat történelmét és a legutóbbi kudarcokat, mint például az 1986-os döntőt – emlékszik Nadal –, csupán ennyit mondott: »Salid y disfrutad!«. (Menjetek ki, és élvezzétek! – a szerk.). Ezzel levette a terhet a vállunkról.”
Amikor Koeman kiharcolt egy időn túli szabadrúgást, ezek a szavak kérlelhetetlenül összekapcsolódtak a katalánok első Európa-kupa-győzelmével. A ’92-es barcelonai olimpián mindent meghódító amerikai kosárlabdacsapat után elnevezve megérkezett Cruyff Dream Teamje is. Csak a kapus, Zubizarreta és a csapatkapitány, Alesanco maradtak meg a négy évvel korábbi Hesperia-zendülés résztvevői közül.
„Új lelkesedés járta át a klubot 1992 körül. Mindenki megérezte – magyarázza Eusébio, a döntő másik kulcsfigurája Guardiola mellett. – Négy évet töltöttünk egy vezetőség alatt, igazoltunk egy páratlan játékost, hogy megváltoztassuk a Barca történelmét. Mi voltunk a kiválasztottak, és tudtuk, hogy eljött az időnk.”

Cruyff és Gaspartalelnök verekedése
A Cruyff és Núnez közti parázsló hangulatról szóló híresztelések nem voltak épp megnyugtatóak, különösen a CSZKA Moszkvától 1992 decemberében elszenvedett BL-kiesést jelentő vereség után. Ennek ellenére a csapat sorra nyerte a trófeákat: sorozatban a harmadik bajnoki győzelmét szerezte meg 1993-ban, ismét 87 góllal, és ismét a Real Madrid Tenerife elleni kudarcának köszönhetően. A zömök csodacsatár, Romário 1993-as érkezése után minden adott volt ahhoz, hogy példátlan módon begyűjtsék sorozatban a negyedik bajnoki, és három éven belül a harmadik BEK/BL-győzelmüket. Cruyff fejlesztéseinek eredményeit jól példázza Romário mesterhármasa a Real Madrid elleni 5–0-s meccsen.
Az 1994-es Chupa Chups Liga (mely a Deportivo-szurkolók nyalókás gúnyolódása után kapta nevét) megnyerése mindössze annak köszönhető, hogy a Depor védője, Miroslav Djukics az utolsó pillanatban kihagyott egy büntetőt a Valencia ellen, ezzel a Barcának ajándékozva a bajnoki címet. Huszonnyolc pontot gyűjtöttek be a megszerezhető 30-ból, mert a Zaragozától 6–2-re kikaptak februárban. E vereség után Cruyff új megállapodást ígért minden játékosnak, akinek lejár a szerződése, ha megnyerik a bajnokságot, ezzel euforikus állapotba hozva a sajtót.
Négy nappal később pedig következett a Bajnokok Ligája döntője a Milan ellen, a harc, amely eldönti, melyik a legjobb csapat a világon. Koeman, Guardiola, Romário, Sztoicskov: mindannyian a legjobb formában, csak a nagyszerű Laudrup nem léphetett pályára a három idegenlégiósra vonatkozó szabály miatt. „A Barca a legjobb – ordította Cryuff –, le fogjuk győzni a Milant. Az ő játékuk a védelemre, a miénk a támadásra alapoz.”
De a Milan győzött 4–0-ra. Daniele Massaro kétszer talált a kapuba, Marcel Desailly és a meccs legjobbjának választott csatár, Dejan Szavicsevics pedig egyszer-egyszer. Ritkán tudták ennyire kihasználni a Barcelona védelmének gyenge pontjait.
„Sorozatban négy bajnoki győzelem és a ’92-es dicsőség után talán túl nagy lett az önbizalmunk – idézi fel Ferrer. – Azt gondoltuk, hogy hatvan- vagy hetvenszázalékos erőbedobással is győzhetünk. Akkor kezdődött a hanyatlás. Emlékszem, hogy néhány játékosnak már a buszon szóltak, hogy el fogják adni. A döntő után minden megváltozott.”
Cruyff nem tartotta be az új szerződésekkel kapcsolatos ígéretét. Zubizarreta, Laudrup, Goikoetxea és Salinas soha többé nem játszottak a csapatban. Romáriót így búcsúztatta Cruyff 1995 januárjában: „Nem olyan jó, mint amilyen én voltam. Másokat jobban megtanítottam játszani, ő csak gólt tud lőni.” Nyáron Eusébio, Sztoicskov, Koeman és Begiristain követte a távozókat. Csak Ferrer, Nadal, Bakero és Guardiola maradtak. „Sokat tettünk a csapatért, ő pedig hirtelen akarta megváltoztatni a dolgokat – emlékszik Eusébio. – Profiként megértem, hogy egy harmincegy éves helyett inkább fiatalabb játékosokkal akarja újjáalakítani a csapatot, de azt hiszem, ennél egy kicsit finomabban is kezelhette volna a helyzetet.” A távozók helyére érkezők (Gheorghe Popescu, Gheorghe Hagi és Robert Prosinecki) keményen küzdöttek, hogy beilleszkedjenek. A gólzáporok elapadtak, a 4–3-as győzelmeket 3–2-es vereségek váltották fel. Csak a Sporting Lisszabontól megvett Luís Figo jelentett előrelépést az új idény kezdetén. A vég gyorsan és brutálisan jött el.
Az 1995–96-os idény – a második, melyben a csapat nem szerzett érmet – utolsó hazai meccse előtti napon a Cruyff és Núnez közti lappangó feszültég tetőfokára hágott az állandó híresztelések miatt, miszerint a holland helyére Bobby Robson kerül. Joan Gaspart alelnök az öltözőbe ment egy kis beszélgetésre. „Te júdás! – csattant fel Cruyff, és Gaspart kéznyújtását egy legyintéssel viszonozta. – Núnez miért nem jött el, hogy szemtől szembe tárgyaljunk?” Dulakodni kezdtek, majd az alelnök megfenyegette Cruyffot, hogy kihívja a rendőrséget, ha nem hagyja el a Camp Nou-t azonnal.
„Visszagondolva, talán hiba volt lemenni az öltözőbe megmagyarázni a dolgokat – idézte fel később az alelnök –, ez csak rontott a helyzeten. Mindketten elvesztettük a fejünket, és erőszakosan akartuk megoldani a dolgokat. A történtek után már nem tudtuk együtt folytatni, még két meccs erejéig sem.” Másfél perc múlva a Barcelona történetének leghosszabb ideig dolgozó és addig legsikeresebb edzője távozott. „Az olyan emberek, mint Núnez, nem azért lesznek elnökök, mert szeretik a futballt, hanem azért, mert szeretik önmagukat” – mondta Cruyff.
Másnap fia, a 22 éves Jordi 3–2-es győzelemre inspirálta a csapatot a Celta elleni mérkőzésen, és a pályát elhagyva ezt kántálta: „Cruyff: igen! Núnez: nem!” Nem volt nehéz megérteni a mögöttes tartalmat.
„Átértelmezte a futball fogalmát Spanyolországban”
Cruyff 25 éve foglalta el helyét a Camp Nou lövészárkában, távozása óta hosszú évek teltek el, de öröksége ma is kitart.
„Johan vezette be a csapat alapvető játékfilozófiáját, ami az egész klubot azóta is jellemzi – mondja Eusébio, aki 2011 óta a Barca B csapatának edzője. – Törekvései érezhetően jelen vannak az én együttesemben is. Mostanra minden játékos ismeri a rendszert, ami a Barca játékát vezérli. Az egész csapatot áthatotta. A La Masia sikere alátámasztja Cruyff elveit: amikor egy növendék bekerül a csapatomba vagy az első csapatba, az Johan érdeme is.”
Eusébio szerint még Cruyff legnagyobb vereségei is a csapat hasznára váltak: „Nem véletlen, hogy Pep Guardiola hihetetlenül sikeres nemzedéket hozott össze. Tudta, mi hiányzott az 1994-es BL-döntő megnyeréséhez: a kemény munka és az ellenfél tisztelete. Biztos vagyok benne, hogy Pep sokat gondolkodott a Milan elleni meccsen, mielőtt sikeres Barca-edző lett.” A labdabirtoklás fontosságának hangsúlyozásával és a La Masia kulcsszerepének visszaállításával kimondható, hogy Guardiola megelőzte legendás elődjét, a Barcelona legsikeresebb edzőjévé vált.
És itt még nincs vége. A spanyol futball nemzetközi térhódítása a 2008-as Eb-győzelem óta bizonyítja, hogy Cruyff filozófiája a futball minden szegmensét áthatotta a félszigeten. Ezt a spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque is elismeri. „Cruyff átértelmezte a futball fogalmát ebben az országban – mondja Miguel Ángel Nadal. –A Barcelona és a spanyol válogatott az alapvető bizonyítéka edzői munkásságának.”
A világ egyik legjobb csapatának és nemzeti válogatottjának ősatyja. Nagyszabású örökséget hagyott maga után.

Johan Cruyff – AZ EDZŐK BÖLCSE
A pályán vagy azon kívül, Cruyff számtalan korábbi Barca-játékost inspirált a tökéletességre
Pep Guardiola. Michael Laudrup. Ronald Koeman. Eusébio. Lista Johan Cruyff egykori tanítványairól, akik első edzői tapasztalataikat tőle szerezték. A szenvedély, a lelkesítés és a szemlélet, amiket a „Vézna” továbbadott tanítványainak a Barcánál töltött nyolc év alatt, bármelyik későbbi edző számára hasznos tudást jelent.
„Igen, sokan vagyunk – mondja Eusébio, a Barca B edzője –, akiknek az átlagostól eltérő a szemléletünk. Ez különleges filozófia. A bőség, amit játékosként tapasztaltunk, most beépül edzői tudásunkba. Játékszemléletünket akarjuk átadni focistáinknak. Nem véletlen, hogy Cruyff nyomában ilyen sok edző született. Megtanultam, hogyan elemezzem a játékot, hogy mennyire fontosak az edzések, de mindenekelőtt a támadó futballt. Mindig is az ő eszményeit fogom követni, azok az én alapelveim is, az én futballista hitvallásom.”
A legjobb példa egyértelműen Guardiola.
„Rengeteget tanultam tőle – magyarázza a Bayern München vezetőedzője. – Bizonyos mértékben mindannyian az ő stílusát követjük. Sokat köszönhetek neki.”
A Premier League-ben Michael Laudrup Cruyff igehirdetője: „Mindenki tudja, hogy öt remek évet töltöttem a Barcánál Cruyff-fal – mondja a Swansea menedzsere. – Rengeteg dolgot lestem el tőle az edzéseken, amiket most én is alkalmazok.”
A Manchester Citynél szintén feltűnik Cruyff öröksége. A Dream Team villámgyors szélsője, Txiki Begiristain futballigazgató volt a Camp Nou-ban 2003-tól hét évig (majd excsapattársa, Andoni Zubizarreta váltotta őt), és 2012 októberétől ugyanazt a pozíciót tölti be Manchesterben.
Koeman a Feyenordnál, Albert Ferrer a Vitesse Arnhemnél, Miguel Ángel Nadal pedig a Mallorcánál állt szolgálatban. Mindközül azonban talán Hriszto Sztoicskov a leginkább cruyffista. A CSZKA Szófia lázító vezetőedzője vádaskodások közepette mondott le: az igazgatóság be nem tartott ígéretei és a játékosok elszántságának hiánya miatt távozott.
Cruyff, az edző kultusza azóta is töretlen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. szeptemberi számában.)