Diego Costa is csendre int
57 pont. A 2013/2014-es szezonban ennyit gyűjtött össze 23 forduló alatt az Atlético Madrid a La Ligában, ami önmagában talán nem is lenne hír. Viszont azzá teszi, hogy ugyanennyi van a bajnokság két mamutklubjának, a Barcelonának és a Real Madridnak is, melyek csak jobb gólkölönbséggel előzik meg az új riválist. Diego Simeone együttese már a tavalyi szezonban is megmutatta, hogy egy meccsen a legjobbakkal is felveszi a versenyt, és le is tudja győzni őket. Ezt bizonyítja a Király Kupa májusi döntője, amikor hosszabbításban verte meg 2-1-re a városi rivális Realt, ráadásul annak otthonában, a Santiago Bernabéu Stadionban. A ligában végül harmadik lett, kilenc ponttal lemaradva a Real, és 24-el a Barca mögött. Na és itt a hiba: ez viszont már sok. És sokatmondó is, mert valójában az Atlético még közel sem zárkózott fel a legnagyobbakhoz, a jelenlegi helyzet átmeneti. A csapat tavaly úgy-ahogy tartotta a lépést, de volt egy Radamel Falcaója, aki elismerten a világ egyik legjobb csatára, azonban 28 góljával még ő is alaposan lemaradt gólszerzésben Cristiano Ronaldo (Real Madrid, 34) és Lionel Messi (Barcelona, 46) mögött. Gólpasszokról nem is beszélve, ott be sem vették játszani. Most viszont nincs igazi világklasszis játékosa az Atléticónak, aki hasonló kaliberű lenne, ráadásul a keretben sincsenek olyan társak, akik meccseket képesek eldönteni. Ellenben a nagycsapatoknál nem is egy ilyen van: a Realnál Ronaldo, Benzema, Bale és Modric, kontra Messi, Xavi, Neymar és Iniesta. És a sornak egyik csapatnál sincs vége, ezek csak a legnagyobbak. Lehet azzal érvelni, hogy "de hát ott van Diego Costa", akiért a spanyol és a brazil válogatottak vívtak közelharcot, de az igazság az, hogy ő egyelőre csak egy tehetséges, 25 éves újonc a nehézsúlyban, aki idén valóban kirobbanó formában van, és 22 bajnokin 20 gólt szerzett, de mivel a korábbi években nem igazán tudott nagyot dobni, így azt sem tudni, az idei ragyogás nem egyszeri-e? Ráadásul ő csak egyetlen játékos, aki mellett olyan, kétségtelenül remek futballisták játszanak, mint Koke, David Villa, Arda Turan, Tiago, vagy Diego, de azért lássuk be, ez egy kategóriával lejjebb van a fent említett játékosoknál. Ráadásul közel se biztos, hogy ez a gárda együtt is marad, mert könnyen lehet, hogy a nagyon kapóssá vált Diego Costát és a 22 éves Kokét is elviszik a nyáron. Kapusfronton ugyanez a helyzet, mert senki sem kérdőjelezi meg Thibaut Courtois kivételes képességeit, de a kétméteres, 21 éves belga kapus játékjoga 2016-ig a Chelsea-é, és csak kölcsönbe engedték el a Vicente Calderónba, bármennyire is szerették volna ott véglegesíteni. A Chelsea nem viccel, kell a rutin, az Atleti pedig ebből a szempontból ideális megoldás, de ki tudja, jövőre talán már egy angol elsőosztályú középcsapatnak passzolják le, hogy szokja a Premier League-et. És Petr Cech sem fiatalodik, bár a 31 év kapuskorban még semmi, és eddig láthatóan semmit sem veszített zseniális képességeiből, a londoniaknak viszont nagyon kényelmes, hogy van egy szupertehetség a cseh klasszis mögött, akit bármikor ugraszthatnak, ha baj van. Simeone nem számolhat vele sokáig, ilyen képességű kapust pedig nem olyan egyszerű találni a piacon. De ha mégis, akkor ára lesz. Az idei Király Kupa keddi elődöntője ezt a tendenciát tökéletesen bizonyította, hiszen az Atlético összesítésben sima, 5-0-s vereséget szenvedett az eddig az idei sorozatban még gólt sem kapó Real Madridtól. Ami ékesen bizonyítja azt, hogy ez a keret továbbra is alkalmas arra, hogy egy-egy meccsen megszorítsa a nagyokat, de arra nem, hogy egy egész szezonon át bírja a nyomást a gigászokkal szemben.
Idén még 15 forduló van hátra, ez nagyon sok, nem hiába mondta maga Simeone, hogy csapata nem képes megnyerni a spanyol bajnokságot. Az nem segít, hogy az Atlético megtalálta az edzőjét, és szerzett 60 millió eurót Falcao eladásából. Igazi nagy sztárt azonban nem hozott a Monacóba távozó kolumbiai helyére, pedig az érdemi erősítés nélkül biztosan nem fog menni. Nem lesz itt komoly eredmény sem a Bajnokok Ligájában, sem a bajnokságban, de még a kupában sem. A világban Spanyolországot továbbra is az El Clásico fémjelzi, nem pedig a madridi derbi.
Manapság, ha egy klubvezetés az igazi eredményesség felé vezető utat keresi, akkor jól teszi, ha vet egy pillantást Párizs felé. Lehet, hogy szomorú, lehet, hogy nem, de sajnos nincs más alternatíva. A dicsőséges múltjukat most figyelmen kívül hagyva így lett mára újra nagycsapat a Chelsea, a Manchester City, a Paris Saint-Germain, vagy lesz a Monaco. Egy komolyabb pénzfröccs nélkül lehet Simeone bármilyen jó tréner, rúghat Costa bármennyi gólt, érdemben marad a stabil harmadik hely a bajnokságban és az országban, ahol tízévente majd összejön egy kupasiker a Valenciának, az Atléticónak vagy a Sevillának.
Bajnoki elsőség viszont soha, azt tíz éve kivette örökbérletbe a Barca és a Real, és nem tűrnek el harmadik lakótársat. Még egymást is alig.
Vincze Szabolcs
