Az Atlético nagy visszatérése Európába

A meccs legértékesebb játékosának megválasztott Diego Forlán a lefújás után elmondta, a Fulham elleni két gólja élete kétségkívül legfontosabb találatai között szerepel: „Nagyon különleges és fontos nap ez a mai az Atlético számára, egy kicsit ugyan fáradt vagyok, de hihetetlen volt ezt az egészet átélni. Megérdemeltük!” – nyilatkozott örömittasan a támadó, aki ezekben a napokban bizonyára a legnépszerűbb uruguayi a spanyol fővárosban.
A publikum az ünnepléssorozat alatt hangot is adott az iránta táplált szeretetnek: „Az uruguayi, az uruguayi!” – skandálták több tízezren a Neptuno-szökőkútnál.
„Ez olyasvalami, amiről a játékos kisgyerek kora ót álmodozik, megnyerni egy döntőt, és csatárként lőni a gólokat… egészen különleges” – folytatta még Forlán, akit a Marca egyik krónikása bejegyzésében „halhatatlan uruguayinak” nevezett el.
Az Atlético Madrid elnöke, Enrique Cerezo ugyancsak boldogan nyilatkozott: „Boldogok és elégedettek vagyunk, nagyszerű előadásban volt részünk. Megérdemeltük a győzelmet, a múltban ugyan sok rossz dolog történt velünk, de ez az Atlético. A mi nagy esténk ez a mai” – vélekedett a klub első embere, aki Fülöp herceg társaságában nézte végig a meccset a hamburgi arénában, míg a képernyők előtt hétmilliónál is több spanyol követte a nagydöntő eseményeit.
Szokásos videóblogjában a Marca befolyásos és ismert főszerkesztője, Eduardo Inda is az Atlético sikerét elemzi. Kiemeli, hogy „Quique Sánchez Flores döntő érdemeket szerzett a csapat sikerében”, valamint ezzel a győzelemmel a klub végre maga mögött hagyott egy sötét időszakot. „Május 12-ére mindig úgy fognak emlékezni, mint a nap, amely megváltoztatta az Atlético Madrid történelmét. Ez az a nap, amikor az Atlético végérvényesen megszabadult fatalizmusától és konformizmusától” – emeli ki a szakíró.
A fiatal kapus, David De Gea szintén nagy érdemeket szerzett az Atlético végső győzelmében, de ő mondandójában inkább a csapat előtt álló feladatokról kíván beszélni – utalva a közelgő Sevilla elleni kupadöntőre. „A szezon elején nem számítottam ilyesfajta befejezésre, de szerencsére a végén jóra fordultak a dolgok. Szerdán ismét nyerni fogunk, hogy visszatérhessünk ide!” – jelentette ki magabiztosan az ünneplés közepette a hálóőr.
Ezt megelőzően az Atlético Madrid 1962-ben tudott nemzetközi kupát nyerni, és bár ezután még érdekelt volt néhány fináléban, a szurkolóknak jócskán böjtölni kellett az újabb sikerig. Az 1963-as KEK-döntőben a Tottenham nem adott esélyt a madridiaknak (5–1 a rotterdami döntőben), majd a ’70-es években sem sikerült maradandót alkotni távol Spanyolországtól: az 1974-es BEK-döntőben a Bayern Münchennel szemben maradt alul az Atlético Madrid.
Sokáig az 1986-os KEK-döntő volt az Atlético utolsó komolyabb eredménye Európában (akkor 3–0-s vereség a Dinamo Kijevvel szemben), míg nem jött 2010 és egy borzasztónak indult, mégis dicsőséges befejezéshez közelítő szezon: Quique Sánchez Flores és csapata idén már biztosan nem marad trófea nélkül, a kérdés csak az, hogy egy vagy két serleg kerül-e a vitrinbe, mert szerdán a Király-kupában is a csúcsra érhet az együttes.
Tóthpál Zoltán
(marca.com, as.com)