Az Atleti idegenben szelídítette meg a baszk oroszlánokat

Nincs olyan csapat, amely örömmel utazik Baszkföldre. A San Mamés stadion gyepszőnyege a liga egyik legnehezebb terepe, ahol minden vendégnek meg kell izzadni a sikerért, az oroszlánok ugyanis nem adják könnyen a bőrüket. Quique Sánchez Florest, az Atlético Madrid edzőjét azonban bizakodással tölthette el a statisztika: a „colchonérók” azon kevés együttesek közé tartoznak, akiknek pozitív a mérlegük a „La Catedralban”. Az utolsó négy látogatása során az Atlético Madrid háromszor győzött, és ha az elmúlt tíz baszkföldi összecsapást vesszük, az eredmények lényegesen nem változnak: öt győzelem és egy döntetlen mellett négy vereséget mutat a mérleg. Joaquín Caparrósnak vakarhatta is a kobakját, mit találjon ki a Forlán-Kun Agüero duó semlegesítésére. Sérültje nem volt, így kedvére rakhatta össze a csapatot, amelynek elsődleges célja, az Atleti védelmében keletkezett űr (Ujfalusi kidőlt, helyét a védelem jobb oldalán Perea foglalta el) kiaknázása volt. A középpályán és a támadószekcióban világbajnokokkal a soraiban (Llorente és Javi Martínez) a baszkok úgy készültek, véget vetnek az Atleti idei veretlenségének és megszerzik második győzelmüket a szezonban (az első fordulóban a most Barcelonába diadalmaskodó Hérculest verték meg 1–0-ra, ráadásul Alicantéban). Az Atlético Madrid is hasonló szándékkal vágott neki a találkozónak. Az első fordulóban otthon, a Sporting Gijónt „végezték ki” (Atlético Madrid–Sporting Gijón, 4–0), ami a tabella élére repítette a „matracosokat”, és az előkelő helyet érhetően meg akarták őrizni, hogy hosszútávon tartva a lépést a két nagyágyúval, a Barcelonával és a Real Madriddal, a végelszámolásnál odaérjenek a BL-t érő helyezések egyikére. A találkozó gyorsan „bemelegedett”, ugyanis az Atleti már a 11. percben vezetést szerzett. Kun Agüero-Simao-Forlán volt a labda útja, amely végén az uruguayi csatár tizenegy méterről, szépen a sarokba tekert. 0–1. A 19. percben majdnem egyenlítettek a hazaiak: Iraola centerezett, de Toquero, ha csak kicsivel is, de fölédurrantott. A 23. percben „el Grande”, azaz Llorente gyakorlatilag már az egész vendégvédelmet kicselezte, ám a szóló végére elfáradt, és a „kegyetlen” Perea elszedte tőle a labdát, így akadályozva meg az egyenlítést. Bár Susaeta és Gabilondo is helyzetbe került, az első játékrészben az eredmény már nem változott. Lényeges momentum még, hogy Toquerót a 40. percben sérülés miatt le kellett cserélni. A második félidő is egy csillag kiesésével kezdődött, a később lecserélt Gurpegi beleszállt Agüeróba, aki bár folytatta egy ideig, az 59. percben el kellett hagynia pályát. Az argentin fájdalmas arccal vonult le (a spanyol kollégák szerint elképzelhető, hogy a térdszalagjai húzódtak meg!?), amely nem sok jót ígér Flores mester számára. A baszkok igyekeztek, de ügyelniük kellett a fővárosiak kontráira, akik a terület teljesen átadva, csak a villámtámadásokra rendezkedtek be. Az egyik ilyen megugrásnak köszönhetően növelte az előnyét az Atleti: 80.percben a két perce a pályán lévő Tiago értékesítette a Diego Costa-Simao összjáték kínálta lehetőséget. 0–2. Arról, hogy az utolsó percek izgalommal teljenek, Fernando Llorente gondoskodott, aki De Marcos forintos passzát nem hibázta el, így visszajött a meccsbe a Bilbao (87.perc). 1–2. De mindez csak szépségtapasz volt, a találkozó végeredménye: Atlethic Bilbao– Atlético Madrid, 1–2.
A colchonerók tovább gyarapították amúgy is elismerésre méltó statisztikájukat a San Mamésban.
Athletic Bilbao: Iraizoz, Iraola, San José, Amorebieta, Aurtenetxe, Susaeta, Javi Martínez, Gurpegi (Iturraspe, 56.), Gabilondo (De Marcos, 61.), Toquero (Muniai, 40.) és Llorente
Felállás: 4-4-2
Atlético Madrid: De Gea, Perea, Godín, Domínguez, Antonio López, Paulo Assunco, Raúl García (Mario Suárez, 83.), Reyes (Tiago, 78.), Simao, Forlán és Kun Agüero (Diego Costa, 59.)
Felállás: 4-4-2
Vezette: Undiano Mallenco
Gólok: 0–1: Diego Forlán (11.), 0–2: Tiago (80.), 1–2: Llorente (87.)
Gyutai Péter