A hazaiak a legjobb csapattal álltak ki, és készen álltak arra, hogy végre megszerezzék a három pontot, miután utolsó két vendégszereplésük nem sikerült úgy, ahogyan azt szerették volna (kikaptak a Vicente Calderónban és a Camp Nouban is), majd csupán döntetlent tudtak elérni a Racing Santander ellen. A csapat mindkét arcát megmutatta a mérkőzésen, elöl kalapácsként funkcionáltak Villáék, és már az első tíz perc után vezethettek volna három góllal is, ugyanakkor a védelem elég foghíjas volt a rengeteg hiányzó miatt. Az eredetileg középpályás Manuel Fernandes, és az újonc Lillo alkotta a védősort Miguellel és Dealberttel kiegészülve, szünet után pedig Jordi Alba (aki ugyancsak középen szokott villogni) vette át a sokat hibázó Lillo helyét. Emery gárdája magára talált, és intenzív, dinamikus játékkal kápráztatta el közönségét a Mestallában. Az első félidőben ugyan még Baraja és Silva is kihagyta a kihagyhatatlant, az Almería csak Diego Alves kitűnő reflexeinek köszönhette, hogy ki tudott húzni negyvenöt percet kapott gól nélkül. Később Pablo és Villa is feliratkozott az ígéretes helyzeteket elpuskázók listájára, a huszadik percben pedig Teixera Vitienes annulálta Mata gólját les miatt. Az andalúzok kontráira azonban figyelnie kellett a Turia-partiaknak, Juanma Ortiz és főleg Piatti próbált kevergetni a védők között, több-kevesebb sikerrel. A Valencia középpályáján Baraja belső irányítót játszott, mellette pedig Banega szervezkedhetett. Emerynek mindenképpen változtatnia kellett taktikáján, mert úgy tűnt, a vendégek kezdenek kényelmesen mozogni a Mestalla esőáztatta, csúszós, és ezáltal gyors gyepén. A második félidőben a csapatok kezdtek pontatlanul játszani, főleg ami a támadásokat illeti. Az Almería több alkalommal ellenakcióba kezdett, de nem tudta kihasználni és góllal befejezni ezeket. A Valenciának pedig egyre nehezebb volt közelebb kerülni ellenfele tizenhatosához, köszönhetően a nagy mezőnyharcnak a középpályán. Azonban elég volt egy újabb lehetőség, és a játékosok megcsillogtatták tudásukat: Silva rendkívüli passzt adott a jobb oldalon helyezkedő Juan Matának, aki kitűnő ütemben rúgta be a kapus mellett a labdát. (1–0)
Az andalúzok a bekapott gól után nem tudták időben rendezni soraikat, ez vezetett a hazaiak újabb találatához. Villa egyéni akciója után Silvához továbbított, aki estében kotorta be a labdát a halóba. (2–0) A 2–0 után a Valencia lett kényelmesebb, olyan tempóban, ritmusban folytatta, ahogyan elkezdte, de így is megakadályozta a vendégek esetleges szépítési kísérleteit. César kapuja érintetlen maradt a mérkőzés végig, így Unai Emery fiai megerősítették harmadik helyüket a tabellán. 2 – Valencia: César, Miguel, Manuel Fernandes, Dealbert, Lillo (Jordi Alba, 46.), Pablo, Baraja, Banega, Mata (Joaquín, 73.), Silva (Míchel, 85.) és Villa. 0 – Almería: Diego Alves, Míchel (Corona, 77.), Pellerano, Acasiete, Cisma, M. Bami, Bernardello, Soriano (Vargas, m.77), Juanma Ortiz, Goitom (Uche, 56.) és Piatti. Gólok: Mata (63.), Silva (70.) Játékvezető: Teixeira Vitienes (kantábriai). Sárga lap: Lillo és Manuel Fernandes ill. Bernardello és Cisma.
Várhelyi Dominica
(valenciacf.es, superdeporte.es)
Az Almería tűrt, a Valencia büntetett
A Valencia pörgős játékkal két góllal múlta felül ellenfelét, ezzel megszakítva több hete tartó nyeretlenségi sorozatát. Az első félidőt a vendégek még megúszták egy gólnélküli döntetlennel, végül Mata és Silva találata döntött.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!