Ciao, Maestro! (fotó: telegraph.co.uk)
Az angol bajnokság elmúlt hét idényéből hármat olasz edző – ha úgy tetszik menedzser – nyert meg (Ancelotti 2010, Mancini 2012, Ranieri 2016), egyet pedig egy olasz származású chilei (Pellegrini, 2014).
Nem kétséges, hogy az ideit is olasz nyeri (Conte).
Ebben az évtizedben egy angol csapat nyert Bajnokok Ligáját – a 2012-es Chelsea-t is olasz edző, Roberto Di Matteo irányította.
Ezt az idényt négy Premier League-csapat kezdte meg olasz edzővel, semmilyen más náció nem képviseltette magát trénerként ilyen számban a világ legerősebb – vagy legalábbis leggazdagabb – topligájában.
Az örök kiscsapat Leicester Cityt tavaly bajnokcsapattá formáló Claudio Ranieri kirúgása egész egyszerűen az olasz edzőtársadalom arculköpése, egy futballfilozófiai műhely lefitymálása.
Nem tudom, hogy a Leicesternél az angol menedzsment vagy a thai tulajdonos hozta meg ezt a gyalázatos, elvtelen döntést, de azt tudom, hogy angol szakember 22 éve nem nyert angol bajnokságot, thai szakember pedig soha.
Az angol klubtulajdonosoknak talán érdemes lenne olvasgatniuk a BBC History történelmi magazint, ha már Londonban adják ki: van benne egy cikk, amely azt taglalja, hogy süllyedt több évszázadra civilizációs mélypontra Britannia, miután a Római Birodalom kivonult a szigetről… Csak szólunk: szellemi tőke nélkül kár azt a végtelenül sok fontmilliárdot a Premier League-be önteni.
Bodnár Zalán
