Amikor a szépirodalom leborul a futballisten előtt

---

Zalacsánynál van egy fa, amely ha nem is minden bajáért felelős a magyar futballnak, de egy megmagyarázhatatlan tragédiáért mindenképpen, mert ha nincs ott az a fa, akkor talán nem megy neki 1979-ben az az autó, amelyben ott ült Törőcsik András is, a magyar Maradona, az elmúlt fél évszázad talán legnagyobb tehetsége, és akkor elmehet 1980-ban a világválogatottba, oda, ahová őt hívták meg, de helyette a lengyel Boniek mehetett, akit aztán leszerződtet a Juventus, nem tudjuk meg soha, de sejthetjük, nagyon is sejthetjük, hogy akkor talán őt vették volna meg, és akkor ő nyer BEK-et a Heyselben, ahol minden pokol elszabadult, de mi már megjártuk a poklot, amikor az az autó nekiment a fának, és Törő már sohasem volt az, aki korábban, és sohasem lett az ami lehetett volna, de persze nemcsak az a fa volt, jöttek a cimborák is, akikkel inni kellett, meg volt a közeg, ami, ugye, mindent meghatároz, és amelyben Törő csak azt érezte, hogy táncolni kell, de mást nem kell csinálni, futni nem kell, edzeni nem kell, táncolni kell csak, mert arról szól a nóta is, pedig hogy szeretett ő edzeni fiatalon, és nem szeretett inni, de a közeg nem védte meg, hanem elengedte a kezét, a közeg, amely beverteaz utolsó szöget a magyar futball koporsójába, de a szerző nem engedi el azt a kezet, azután sem, hogy a rajongás átalakulás, az élet átalakul, minden átalakul, az én írásom is, azért írok így most, mint a szerző, Egressy Zoltán, egyoldalas mondatokban, így legalább nem kell külön bemutatnom a stílusát annak, aki esetleg nem ismerné. (…)
Kíváncsi vagy a folytatásra? Keresd a FourFourTwo magazin augusztusi lapszámát az újságárusoknál!