"Na, most akkor valaki megírja végre ebben a lapban, hogy nem csak foci létezik ebben a világban, sőt messze nem ez számít a nemzeti sportnak?" – fogalmazza meg reményét Endre cimborám, utalva arra, hogy nézőpontja szerint meglehetősen túltolt mifelénk a labdarúgás, közel sem az értékén kezeljük. Kijelentését sokkal inkább ukáznak vehetem, némileg feladja a leckét, és késztetést érez arra, hogy barátságunk okán beleszóljon a munkámba, horribile dictu alakítsa kicsit a FourFourTwo-történelmet. Mert "milyen jól nézne ki, ha valaki ezen az oldalon végre az igazat írná, és nekirongyolna a magyar labdarúgásnak nevezett förmedvénynek." Hogy mire alapozza mindezt? Kiindulópontnak tekinti a tényt: csaknem húszesztendős sportújságírói pályafutásom alatt hozzávetőleg az íjászattal is többet foglalkoztam, mint a focival. Kétségtelen, olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, honi viadalokon csodálhattam a magyar sportolók vitán felüli klasszisát, számtalan alkalommal volt szerencsém himnuszunkat meghatottan végighallgatni egy-egy győzelem után, egyúttal bőven belém éghetett az értük kiállni felelősségteljes tudata. Mert nem csak (magyar) foci létezik a világon! Igen ám, de miért van az, hogy… mégis mindig róla beszélünk? …mégis majd' mindenkinek van kedvenc csapata? …mégis elragadnak az érzelmeink, ha szóba kerül?
A miértekre a választ megtalálod a FourFourTwo magazin novemberi lapszámában, amely továbbra is kapható az újságárusoknál!
Amikor a futballban a tenni akarók kezébe kerül az irányítás
Amler Zoltán, a MOB Nívódíjas-újságírójának, a Magyar Vízilabda-szövetség sajtómunkatársának jegyzete az FFT aktuális lapszámában.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!
