Real Madrid – egy új korszak hajnala?
Az AS a Real Madrid hétvégi, Granada elleni 4-0-s győzelme után tette fel a kérdést: vajon ez a Real Madrid összehasonítlható-e a Pep Guardiola által irányított hatkupás Barcelonával? A válasz elsöprő igen volt, hétfő reggelig közel hetven százalék nyomott erre az opcióra. Pedig ha kicsit jobban kivesézzük a két csapat felfogását, alapvető különbségekre bukkanunk. Valahol az is magyarázható, hogy Madridban nem mindenkinek tetszik ez a fajta méregetés. A Real egyik motorja, Luka Modric szerint ebben a formában nincs értelme párhuzamot vonni, mert a Pep-féle Barcának volt egy stílusa, s a jelenlegi Madrid is a saját útját járja: „Fogalmam sincs, hogy lehet-e bennünket Guardiola Barcelonájához mérni. Annyi biztos, hogy mi vagyunk a Madrid, és a saját filozófiánk szerint futballozunk. Nem is akarjuk, hogy bárkivel összehasonlítsanak.” A rövid nyilatkozatból kiolvasható a büszkeség és az öntudat. A Barca már korszakos, a Real legfeljebb lehet az A spanyolokat azonban nem hatja meg Modric nyilatkozata, a többség ott hajthatatlan; szerintük mégiscsak hasonló dimenzióban van a két csapat. Ami biztos: a Guardiola vezette Barcelona már korszakos, a jelenlegi Madrid legfeljebb lehet az – egyébként nagyon jó eséllyel az is lesz. A két csapat felfogása között mindenesetre alapvető különbségekre akadunk, amelyeket az AS szavazóinak nem ártott volna figyelembe venniük: az egyik legnagyobb, hogy a Madrid bár törekszik arra a futballra, amelyet a Barcelona alkalmazott Guardiola idején, nem ragad le annyira a labdatartásnál. Játéka sokkal direktebb, gyorsabb, célratörőbb. Igaz, még legjobb verziójában sem annyira elbűvölő, mint a Pep-Teamé volt fénykorában. Kétségtelen tény az is, hogy amíg a Barcelona évekig a csúcson tudott maradni, s futballjával mutatta az utat Európának – az eredményes „okítás” bizonyítéka, hogy lám, a nagy Madrid is átvette a stílust –, addig jelen esetben csak pillanatnyi dominanciáról beszélhetünk, a végeredmény szempontjából majd sorsdöntő lesz, hány trófea kerül a vitrinbe. Ne felejtsük, címvédés még sosem volt a BL-ben, márpedig ha a Madrid nem ír történelmet, s nem nyeri meg újra a kupát, már óhatatlanul sikertelenebb idényt fog zárni, mint tavaly. Ez teher. Még magasabb szintre helyezi Guardiola iskoláját, hogy az általa újrafelfedezett futballt az évek során egyre több helyen vették át, noh dacu utánozták.A Villarrealt egy időben „kis-Barcelonaként” emlegették, a Dortmund edzője, Jürgen Klopp nyilvánosan is elismerte, hogy ellesett ezt-azt Guardiolától, s közben szépen lassan a vb-győztes német válogatott játékának is szerves alkotója lett a tiki-taka – természetesen nem annyira negédes, hanem egyfajta tökéletesített formájában. S akkor meg is érkeztünk oda, ahol a jelenlegi Real Madrid idővel lehagyhatja Guardiola Barcelonáját – bár újat nekünk már nem tud mutatni. Ugyan lehet, hogy részben Carlo Ancelotti is átvette a tiki-takát, és ezzel nagyon jót tett a csapatnak, a Madrid pillanatnyi sikereiben ugyannyira fontos szerepet játszik a játékosok fizikai ereje, sebessége, mentális verhetetlensége és kapu előtti termékenysége, mint a középpályán történő – sokszor ostobán feleslegesnek ítélt – labdatartás. Ha úgy tetszik, a bölcs olasz ráérzett, hogy nincs jobb annál, ha a technikát ötvözi a fizikummal. Ugyanezt tették a nyáron a németek Brazíliában. S ugye, hogy jól döntöttek. Tóthpál Zoltán
