„Akit a hazai szurkolók megtapsolnak a Bernabéuban, az hatalmas elismerést kap”

---

„Kenuval ereszkedtem alá az északolasz hegyekből, hogy láthassam a Sydneyt, gyerekkoromtól fogva nagyon szerettem a csapatot” – mondta Daniele Molmenti, az olimpiai aranyérmes olasz kenus. Ott is volt Jesolóban a nem túl nagy Armando Picchi Stadion lelátóján, és rajta kívül még sokan érkeztek a Csizma minden szegletéből, volt olyan is, aki öt órát utazott, hogy láthassa Del Pierót, aki az elmúlt nyáron a Sydney FC-vel járt Olaszországban. L’Australiano, ahogy manapság az olasz média nevezi, a mai napig nagy vonzerővel bír. Az elmúlt idényben az A-liga meccseire az eddigi legtöbb néző látogatott ki. A Sydney FC edzőpályája mellett most is egy nő somfordál, azt állítja, Mexikóból érkezett, és szeretne egy fényképet készíteni 2006 világbajnokával. Ha célpontja kötélnek áll, a fotón a nő majd olyan pólóban csodálhatja őt, amin egy bicikliző medve szörfdeszkát szorongat a hóna alatt. Pedig távolabb vagyunk a tengerparttól, egészen pontosan az északnyugati külvárosban, a Macquarie Egyetem edzőpályáin. A látvány egy picit otthonosabb, mint a Juventus Vinovo edzőkomplexumában. Egy különleges madár, a kacagójancsi is megbámul bennünket, de az interjút semmi sem szakítja meg Del Piero köhögését („Elnézést, de beteg vagyok.”), illetve a rekkenő hőség alatt táguló és ez által hangosan pattogó tetőt leszámítva. Ahogy ez utóbbira felkapja a fejét, látszik, még sokat kell tanulnia az ausztrál életről a 39 éves L’Australianónak.