NE HOZZÁL RÁM SZÉGYENT, FIAM! Az édesapja imádta a futballt, de sosem játszott, és amikor megtudta, hogy a család szeme fénye bemutatkozik a kisváros elsőcsapatában, csak annyit mondott: „Ne hozzál rám szégyent, fiam!”. Pozsonyi Jenő, akit soha senki nem szólított Jenőnek – minthogy a nővérének Gábor volt a kedvenc keresztneve –, pályafutása és mindennapjai során mindig ehhez tartotta, tartja magát. Nem hozott szégyent sem a családjára, sem pedig a szülővárosára, ahonnan elindult, és amelyhez mindmáig ragaszkodik, noha évek óta Budapesten él. Egy 30 ezer lelket számláló erdélyi településen, Szászrégenben látta meg a napvilágot 1942. január 1-jén, és kivételestehetségének köszönhetően megengedte magának, hogy csak annyira vigye, amennyire ő maga akarja. A kiváló hátvéd három csapatban, a Viitorulban, a Crisulban és az UTA Aradban egy meccs híján így is 300 mérkőzést játszott a román élvonalban.
Kíváncsi vagy a teljes sztorira? Keresd a FourFourTwo magazin augusztusi lapszámát!
Aki nemet mondott Guttmann Bélának


Pozsonyi „Gabi” Jenő, az elfeledett aradi UTA bástyája, akit első szászrégeniként hívtak be a román válogatottba, és akinek maga Nicolae Ceausescu rendelte el az átigazolását. Farkas Norbert írása az FFT augusztusi lapszámában.
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!