Ahol a góllövés is világbajnoki címmel ér fel

A későn érkezők balszerencséje
Nem lehet azt állítani, hogy a derék San Marino-i lakosok korán megfertőződtek volna alabdarúgás szeretetével: bár a szövetség már 1931-ben létrejött, a válogatott első hivatalosmérkőzését csak 1990-ben játszotta. Ekkor Svájc volt az ellenfél, és Monte Titano hegyéneklakosai "csupán" 4-0-ra kaptak ki. 1992-ben indultak el először Eb-selejtezőn, majd a 94-es vb-selejtező volt a következő nagyobb megmérettetés. Azóta – dicséretes kitartással -mindannyiszor megpróbáltak kijutni az éppen aktuális világversenyre – a siker leghalványabbreménye nélkül.
Gera-szaltó háromszor
Ki ne emlékezne rá, hogy egy ízben éppen a mieink ellen kellett volna megmutatnia a San Marino-i csapatnak, hogy többre képes, mint az örökös pofozógép-szerep. Bár a nyolc évvelezelőtti budapesti meccsen (amelyen Gerzson eddigi egyetlen mesterhármasát szerezte aválogatottban) egy félidőn át megőrizték kapujukat a góltól, a lefújás pillanatában a 3-0-ásmagyar siker papírforma volt. A visszavágó még kevesebb sikerélményt hozott San Marinónak,akkor egy laza ötöst gurítottunk nekik.
Andy, a nemzeti hős csatársztár
Kicsit megmosolyogtató lehet talán ebben az összefüggésben sztárokról beszélni, mégis bátranállítható, hogy San Marino viszonyai között Andy Selva igazi sztárnak mondható. A rutinos,34 éves támadó arról híres, hogy a válogatott eddigi egyetlen győztes találatának szerzője(Lichtenstein ellen, még 2004-ben). Eddig összesen 48-szor ölthette magára a válogatottmezt, és nyolc gól fűződik a nevéhez. Jelenleg az egykor szebb napokat látott korábbi olaszbajnokcsapatban, a harmadosztályú Hellas Veronában játszik. Sérülése miatt minden jel szerint kihagyni kényszerül a pénteki találkozót, valószínűleg Moldova ellen sem léphet pályára.
Bonini, a Juventus legendája
Jó kérdés persze, ha a derék Andyt sztárnak nevezzük, mit mondhatunk minden idők leghíresebb San Marino-i játékosáról, Massimo Boniniről? Ő ugyanis nem kisebb csapatban játszott évekig, mint a Juventus! A klub színeiben a megbízható teljesítményre képes védőjátékos csaknem háromszáz alkalommal lépett pályára 1981 és 1988 között, és ez idő alatt nyert többek között három olasz bajnoki címet, egy Olasz Kupát, tagja volt BEK-győztes, illetve Szuperkupa-győztes csapatnak is, ezzel elmondhatja magáról, hogy az egyetlen olyan San Marino-i államporgárságú játékos, aki nemzetközi kupagyőzelmet ért el. Igaz, eleinte nem sok jel mutatott arra, hogy Bonini élete eképp alakul, hiszen először olasz utánpótlás válogatott volt, a San Marino-i csapatban csak 1990 után szerepelhetett, korábban az UEFA nem ismerte el hivatalosan a válogatottat.
Olaszokkal az olaszok között
A legmagasabban jegyzett san marinói csapat az olasz profi futball legalsó szintjén, a negyedosztályban, a Lega Pro Secondaligában "vendégszerepel", San Marino Calcio néven. Céljuk nem annyira a feljutás, mintinkább egyfajta országimázsépítés, mondhatni ők amolyan kirakatcsapat. (Ez körülbelül olyan,mintha Ausztriában játszana egy Magyarország FC nevű klub).Érdekesség, hogy a játékoskeretben alig található igazi "őslakos" "sammarinese", a nagytöbbség olasz születésű és állampolgárságú.
Czégé Imre Pál