A valaha volt 10 legőrültebb mezszámozás a futballvilágban

---

0: Hicham Zeruali (Aberdeen) A 10-es számnak minden csapatnál nagy hagyományai vannak, na de ki hallott már olyat, hogy valaki a 0-s számot választotta volna magának? Nos, a marokkói válogatott Zerualinak négy év alatt (1999-2002) meglehetősen kevés játéklehetőség jutott az Aberdeenben, 37 meccsen lépett pályára, és ezek alatt 11 gólt szerzett, köztük egy mesterhármast a Dundee ellen. Mégis, valamilyen szinten felejthetetlen alakja a klubnak: ő volt, az, aki a 0-s mezszámmal a hátán szerepelt.

1: Edgar Davids (Barnet) A sokoldalú holland középpályás megannyi nagy siker, és emlékezetes megmozdulás után az angol alacsonyabb osztályban szereplő Barnetnál kezdett új életet, mint játékos-menedzser. Új csapatánál rögtön szokatlan lépésre szánta el magát: az 1-es mezszámot választotta, amivel akkor még azt hitte, hogy úttörő lépésre szánja el magát, ám ez a valóságban nincs így. Korábban ugyanis Stuart Balmer (Charlton) és Ruud Geels (Hollandia, 1974) már viselt ilyen számozású szerelést.

2: Ossie Ardiles (Argentína) Egy játékmestertől alapvetően nem megszokott, hogy a 2-es számú szerelésben lépjen pályára, a Tottenham és az argentin válogatott egykori kiválósága azonban pontosan ilyen számozású szerelésben játszott az 1978-as világbajnokságban. Ennek oka az volt, hogy a válogatott szövetségi kapitánya, César Luis Menotti elhatározta: betűrend alapján osztja ki a számozásokat, így Ardiles lett a 2-es, Norberto Alonso pedig az 1-es…

10: William Gallas (Arsenal) Nehezen elképzelhető, hogy egy középső védőnek legyen egyáltalán bátorsága elfogadni a legendás 10-es számú szerelést. Ám az Arsenal francia légiósa, William Gallas szakíthatott a hagyományokkal 2006-ban, miután a csapat menedzsere, Arsene Wenger úgy gondolta: a korábbi 10-es, Dennis Bergkamp távozása után egy csatárnak túl nagy terhet jelentene a legendás számnak a viselése, így lett végül a 10-es Gallas, aki az ezt megelőző számában, a 3-asban amúgy is kényelmetlenül érezte magát a pályán.

16: Paulo Futre (West Ham) Első hallásra semmi különleges nincs abban, hogy egy játékos a 16-os számú szerelésben futballozzon, ám ez nincs így Futre esetében. Az egykori portugál csillag ugyanis ragaszkodott volna a 10-es számú szereléshez, amikor a West Ham Unitedhez szerződött, és amikor kiderült, hogy ez nem lehetséges, még a jogi csapatát is be kellett vetnie, hogy megkaphassa az általa preferált mezszámot.

52: Nicklas Bendtner (Arsenal) Az Arsenal egykori támadója mindig is szerette a feltűnést, és nem ritkán botrányaival került a címlapokra – ha már futballtudásával nem igen tudott. Az egyik ilyen emlékezetes incidense, hogy a 2009-2010-es idényben – természetesen az utolsó pillanatban! – az igen szokatlan 52-es számot választotta magának. Amikor az egyik újságíró megkérdezte, miért pont az 52-es, Bendtner azt mondta: „Ez egy személyesen hozzám illő különleges szám. Remélem, meghozza a szerencsét az újidényben!” Mit gondoltok, meghozta?

69: Bixente Lizarazu (Bayern München) Ugye még mindig emlékszel a villámgyors, ellentmondást nem tűrő, alacsony termetű francia hátvédre? Neki is van egy különleges története a mezszámáról a Bayern Münchenből: 2005-ben a 69-es számot kérte ki magának, méghozzá elmondása szerint azért, mert ennek a számnak mágikus erőt, különleges konnotációt tulajdonít: elvégre 1969-ben született, 69 kiló, és persze, 169 cm magas…

80: Ronaldinho (AC Milan) Meglepetés volt, hogy amikor 2008-ban a brazil labdazsonglőr úgy döntött, hogy aláír az AC Milanhoz, nem a 10-est, hanem a 80-as számot preferálta. Ronaldinho döntése sportpolitikai indíttatású volt, hiszen a klub alelnöke, Adriano Galliani elmondta a Dinhónak, hogy az általa leginkább kedvelt mezszámot már a csapat másik klasszisa, Clarence Seedorf birtokolja, márpedig a Milannal soha nem volt szokás, hogy egy új igazolás kedvéért csak úgy elvegyék valakitől a mezszámot, és az ilyen cselekedett a mindig sportszerű braziltól is nagyon távol állt. Ronaldinho végül – születési éve miatt – beérte a 80-assal, és ezzel elindított egy újfajta trendet a San Siróban, Mathieu Flamini (84) és Andrij Sevcsenko (76) nyomdokain.

1+8: Iván Zamorano (Inter) Talán az egyik legőrültebb számválasztás az egykori chilei gólzsák, Zamoranónak a nevéhez fűződik. Nos, Rettegett Iván 1996-ban a Real Madridtól igazolt az Interhez, és előtte a madridiaknál a 9-es számú dresszben szerepelt. Amikor aztán a legendás Copfocska, azaz Roberto Baggio is megérkezett az Interhez, ő a 10-es számot követelte magának. A probléma csak az volt, hogy akkor már megvolt Ronaldo, amivel egy kisebb dráma kezdődött a milánói kék-feketéknél. Zamorano kreatív megoldást ötlött ki, hogy továbbra is kedvenc számában futballozzon: bevetve egy egyszerű matematikai megoldást, a nyolchoz hozzáadott még egyet… Így pedig kilenc, ugye?

88: Gianluigi Buffon (Parma) Az olasz kapus 88-as számozása óriási botrányt indított el 2000-ben. A választás eleinte teljesen ártalmatlan ötletnek tűnt, ám később Buffon ezzel a lépésével kivívta az Olaszországban élő teljes zsidó közösség ellenszenvét. A számot ugyanis egyesek neonáci szimbólumként értelmezték, mégpedig azért, mert az olasz ábécében a nyolcadik betű a „H”, és egymás mellett két „H” szerintük nem volt más, mint a hátborzongató „Heil Hitler” üdvözlés rövidítése. Buffon persze gyorsan megvédte magát: elmondta, hogy eredetileg a 00-s számot szerette volna magának, majd a 01-eset, de mivel egyiket sem engedélyezte a liga, végül a 88-as mellett döntött, amelynek valóban van szimbolikus jelentősége, de persze nem náci jelkép, hanem az erőre és az elszántságra utal.