Maarten Meijer Dél-Koreából is a holland futball egyik legnagyobb szakírója (fotó: utsalumni.org)
Kapott-e bármilyen visszajelzést arról, hogy Van Gaalnak tetszik-e a róla szóló könyv? Mi az oka, hogy őt nem vonta be a munkába? Nem, visszajelzést még nem kaptam tőle. De biztos vagyok benne, hogy ismeri a könyvet. Nem kerülhette meg, mert rengeteg napilapban foglalkoztak vele, Angliában a Daily Mailben is, dicsérően írtak róla Nagy-Britanniában és Hollandiában is. Johan Derksen, a holland premier futballmagazin, a Voetbal International korábbi szerkesztője szépen rámutatott heti jegyzetében arra, mi okom lehetett arra, hogy ne vonjam be Van Gaalt a munkába. „A napokban a kezembe akadt egy könyv Louis van Gaalról. Az ember és a módszer – ez a Van Gaal-könyv holland kiadásának címe – kapcsán az jutott először eszembe, hogy Van Gaal nem volna elégedett csak háromszáz oldalnyi információról magáról. Sokkal jobban vágyna egy ennél is részletesebb szakkönyvre, de a szerző, Marteen Meijer írt már könyvet Guus Hiddinkről és Dick Advocaatról is, így nem ijedt meg Van Gaaltól sem. Könyvéből anélkül is csodás betekintést nyerünk Van Gaal életébe. Élvezetes és hasznos olvasmány a közreműködése nélkül is" – írta. Van Gaalra sokan úgy tekintenek, mint egy diktátorra. Ez erős túlzás, de kétségtelen, hogy a makacs edző szereti teljes kontrollja alatt tartani nem csupán saját aktuális csapatát, de mindent, ami vele kapcsolatos, így a sajtómegjelenéseket is. Ez az edzői-menedzseri munkájának a fő erőssége, amely hamarosan meghozza a gyümölcsét a Manchester Unitednál is a Premier League-ben is. De ez nem teszi könnyebbé egy életrajzíró dolgát, az írók általában szeretik, ha bizonyos mozgásteret kapnak az alany ábrázolásához. Van Gaal azon szokása már jól ismert a holland újságírók körében, hogy minden egyes cikket bekér megjelenés előtt jóváhagyásra. Ismerem jól Van Gaalt, és nem voltak olyan illúzióim, hogy hatékonyan együtt tudnánk működni a könyv szerkesztése során. Így eltekintettem a szerepvállalásától. Úgy gondolom, csak olyan kritikákat fogalmazok meg vele szemben a könyvben, amelyekre rászolgált. A végeredmény egy alapos, átfogó és kiegyensúlyozott kép Van Gaalról az edzőről és az emberről, és úgy gondolom, Van Gaal is ízlésesnek fogja találni. Írt már könyvet Guus Hiddinkről, Dick Advocaatról és Van Gaalról is. Ön személy szerint melyiküket kedveli legjobban, és melyiküket tartja a legjobb edzőnek? Van Gaallal ellentétben mind Guus Hiddinkkel, mind Dick Advocaattal szoros személyes kapcsolatban álltam. Hiddinkkel Szöulban találkoztam a 2002-es világbajnokságon, amikor Dél-Korea szövetségi kapitánya volt, és nagyon élvezetes volt vele beszélgetni. Mondtam neki, hogy életrajzán dolgozom, és megkérdeztem, volna-e kedve részt venni a munkában. Ő kedvesen elutasította a lehetőséget, mondván, épp saját könyvén dolgozik, egy memoáron, amelyet a koreaiak kérésére ír, és koreai nyelven fog megjelenni. Advocaattal is szoros és folyamatos kapcsolatban álltam, noha jórészt telefonon és e-mailben érintkeztünk, a nagy földrajzi távolság miatt. Hármuk közül ő segítette leginkább a róluk szóló életrajz megszületését. Szép előszót írt a holland kiadás elé, amely már megjelent oroszul és koreaiul is. Ha népszerűségi versenyt rendeznénk közöttük Hollandiában, valószínűleg Hiddink nyerne, bár csökkenő előnnyel azok után, hogy eléggé gyengén szerepel most a válogatottal az Eb-selejtezőkön. Úgy tűnik, Hiddinket mindenhol szeretik, bárhová is megy. Nem volt túlságosan sikeres időszaka a Chelsea-nél töltött néhány hónapja, ám a szurkolók és a játékosok is nagyon szerették volna, ha marad még évekig. Fő erőssége a stáb kialakítása és a személyes kisugárzása. Meccselni azonban nem ő tud a legjobban. Az Ajax sikeres edzője, Frank de Boer, aki Hiddink és Van Gaal játékosa is volt, egy interjúban azt mondta: „Azt hiszem, Van Gaal jobb edző, mint Hiddink. De Hiddinktől lehet a legtöbbet tanulni. Az 1998-as világbajnokságon nélküle nem jutottunk volna el a négy közé. Pedig taktikailag szinte semmit nem tett hozzá a játékunkhoz, abban Van Gaal sokkal jobb. A tökéletes tréner talán kettőjük keveréke lenne. Hiddink a tökéletes emberi vezető, szereti a média is, ő Mr. Úriember. Ha nyaralni mennék Magyarországra, Hiddinket választanám útitársnak. Van Gaal viszont valóságos zseni. Ő Alex Ferguson, José Mourinho és Pep Guardiola szintjén áll. Sőt, talán nem erőltetett azt hangoztatni, hogy Van Gaal nélkül Mourinho és Guardiola sem lett volna ilyen sikeres edző. Ha tudni akarod, miért, el kell olvasnod a könyvemet. Hála Istennek, Van Gaal lett a Manchester United menedzsere és nem Hiddink vagy Advocaat. Vele fejlődhetnek a legtöbbet. Egyelőre a brit médiával való viszonya is kevésbé feszült, mint Hollandiában vagy más országokban volt.
A jelek szerint nagyon sokat foglalkozik az edzőkkel. Ha Ön multimilliárdos közel-keleti olajvállalkozó lenne, és lenne egy saját sztárcsapata, kit szerződtetne legszívesebben edzőnek? Sajnos nem én vagyok Roman Abramovics. Megértem őt, hogy Mourinhót nevezte ki a Chelsea menedzserének, de azt hiszem, Van Gaal legalább olyan jó edző, mint portugál barátja. Vannak még kiváló edzők, Jürgen Klopp, Roberto Mancini és Joachim Löw jöhetne még szóba. De Van Gaal társaságában tekintenék be legszívesebben nap mint nap egy futballklub életébe. Ő egy igazi zseni, és nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Méltó utódja a FIFA által a huszadik század legjobb edzőjének megválasztott Rinus Michelsnek, aki megváltoztatta a modern futball fejlődését a totális futball megteremtésével. De Van Gaal a maga módján hasonlóan innovatív. Merész és kreatív problémamegoldásainak eredményei kézzel foghatóak. Melyik másik edzőnek jutott volna eszébe kapust cserélni a világbajnoki negyeddöntőben, alig pár perccel a tizenegyespárbaj előtt, ahogy ő tette Tim Krullal Costa Rica ellen? Van Gaal volt az első, aki követelte a gólvonaltechnika bevezetését, amely mára megvalósult. Néhány ötlete egészen furcsának tűnhet. De az idő őt szokta igazolni. Végezetül, személyes okokból is őt választanám: Manchester United-drukker vagyok, és remélem, a többi MU-szurkoló is tisztában van vele, milyen szerencsések vagyunk, hogy ő lett a menedzser.
Fogadjunk, hogy te is várod a TippMixPro Mikulást!
Az elmúlt 36 év legjobb eredményét Bert van Marwijk érte el a holland válogatottal a dél-afrikai vb-ezüstérem révén, mégsem tartják olyan nagy edzőnek, mint Van Gaalt, Hiddinket vagy Advocaatot. Mit gondol, miért? Ha a puszta számokat nézzük, akkor ez így igaz. Van Marwijk világbajnoki döntőbe vezette a holland válogatottat Dél-Afrikában, míg Van Gaal „csak” bronzérmet nyert Brazíliában. Ennek ellenére Van Gaal sokkal jobb edző. Ennek számos oka van. Először is, ha megnézzük Van Maarwijk edzői pályafutását, láthatjuk, hogy viszonylag rövid. és klubszinten egyáltalán nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint Van Gaal vagy Hiddink. A 2010-es vébén elért második helyezés Van Maarwijk pályafutásának abszolút csúcsa, de egyben egyetlen kiemelkedő sikere is. Hogy 2012-ben az Európa-bajnokságon már csúnyán megbukott, az nem a véletlen műve. Annak érdekében, hogy megértsük az okokat, meg kell értenünk valamennyire a hollandok lelkivilágát. Ez alaposan kifejtem a könyv azon részében, amelyben arról írok, Van Maarwijk után miért Van Gaalt választották a holland szövetségben. Hollandiában a parlamentben rengeteg kis párt van. A fejlett országokban két-három erős párt jellemző, de Hollandiában ennek a többszöröse van. A legtöbb dologban nagy a széthúzás az országban. A válogatott körül is ez a helyzet: mindenki mindig jobban tudja, hogy kell összeállítani a csapatot, mint az épp aktuális szövetségi kapitány. Ritkán volt az országban olyan eufória és bizakodás, mint 2012-ben, amikor a nemzeti csapat megérkezett a lengyel-ukrán Európa-bajnokságra, azok után, hogy ezüstérmet nyert két évvel korábban a világbajnokságon Dél-Afrikában. Mindenki látványos és sikeres játékot várt a csapattól. Csakhogy a B-csoportban egyetlen pontot sem tudott szerezni a válogatott, kikapott Dániától, Németországtól és Portugáliától is, így a csoport utolsó helyén zárt. A szövetségi kapitány, Van Maarwijk megerősítette, hogy távozik a posztról. A súlyos kudarc önvizsgálatra késztette a holland futball vezetőit. Nem számított, hogy ki lesz Van Maarwjk utódja, de pontosan tudták, hogy erős kezű emberre van szükség, aki elfojtja az egyénieskedést és az egót az öltözőben. És ebben nemzeti konszenzus volt. Más szóval, szükség volt egy olyan edzőre, aki tiszteletet parancsol Rafael van der Vaartnak, Robin van Persie-nek, Arjen Robbennek és Klaas-Jan Huntelaarnak, vagyis a „Nagy Négyesnek” is. Ez a valaki csak Van Gaal lehetett. A kezdetektől világossá tette, hogy ő a főnök – és senki más. A halk szavú Van Maarwijk reménytelenül kiengedte a kezéből a dolgokat. Az ilyesmi nem volt teljesen új keletű: 1996-ban Hiddink, 2002-ben pedig Van Gaal alatt is hasonlóan összezuhant a nemzeti csapat. Ők szerencsére megtanulták a kemény leckét, és utána meg tudták váltani magukat: Hiddink 1998-ban, Van Gaal 2014-ben. Van Maarwijk valószínűleg nem kap erre újabb lehetőséget.
Mi, magyarok szeretjük azt hinni, hogy Kovács Istvánnak óriási érdemei voltak az 1972-ben és 1973-ban BEK-győztes Ajaxban. Hollandiából ezt hogy látják, tényleg az ő érdeme, vagy az még Rinus Michels munkájának eredménye? Ami a számítógépes hardvereknek Steve Jobs és a közösségi médiának Mark Zuckerberg, az a futballnak Rinus Michels. Ő az Ajax aranygenerációjának és a totális futballnak az atyja, és annak a stílusnak, amelyet ma „holland iskola" néven ismer az emberiség. Nem hiszem, hogy bárki is Rinus Michelshez fogható lenne, ő egy igazi forradalmár volt. Könyvében, a Csapatépítés – út a sikerhez című kiadványban pontosan megfogalmazza a futballedzők követelményeit: „Egy jó edző mágus! Egyedül ő birtokolja a tudást, és mágiája révén mindig a legjobb teljesítményt tudja kihozni a csapatából. Senki sem segíthet neki, ez az ő küldetése. Csak ő ismeri az utat, amelyen a csapat eljut a sikerhez. Minden játékosnak megtalálja az optimális helyét a pályán, gondolatai révén uralja a mérkőzést, a csapatának karaktere és identitása van.” Mindezek a legjobban Michelst jellemzik – függetlenül attól, hogy Louis van Gaal és Kovács István is kiváló edző. Amikor Sir Alex Ferguson visszavonult, a szakértők és az újságírók azonnal elkezdték keresni a helyét a futballtörténelemben: Brian Clough, Bob Paisley, Giovanni Trapattoni, Guttmann Béla, Vicente del Bosqué és Carlo Ancelotti mellett emlegették. De nem volt szó Kovács Istvánról. Helytelenül, mert Kovács nagy edző volt, és eredményes is. Két BEK-trófeát nyert az Ajaxszal, 1972-ben az Intert 2–0-ra, 1973-ban a Juventust 1-0-ra győzte le a döntőben az amszterdami csapattal, és mindkétszer megnyerte a bajnokságot és a Holland Kupát is. Ilyen eredményekkel valaki csakis klasszis edző lehet. És az sem volt garancia a sikerre, hogy a Michels által összerakott csapatot vett át. A közelmúltban épp David Moyes bizonyította, hogy nem egyszerű átvenni egy sikeres csapatot sem. Tehát Kovács István végrehajtotta azt a feladatot, amelyre felkérték, így a „futball-levéltárosok” dolga, hogy végre az őt megillető helyre helyezzék el a futballtörténelemben.
Interjú: Bodnár Zalán
Névjegy
Marteen Meijer
A holland futballkommentátor, Maarten Meijer 1958-ban született Zeistben. Korábban írt már könyvet Guus Hiddinkről, Dick Advocatról, és most Louis van Gaalról is. Filozófiai és természettudományi diplomája is van, doktoriját az orosz irodalomból írta. Hosszabb időt töltött New Yorkban és Moszkvában is, 2000 óta azonban Dél-Koreában él feleségével és négy gyermekével. Filozófiát tanít.
A Louis van Gaal – A Vastulipán című könyvet keresd a könyvesboltokban!
