Kire hallgat az elnök?
Nem csak az közismert tény, hogy a világ összes nagy szervezete és szövetsége diszfunkciókkal működik, hiszen ilyen az intézmények és a bürokrácia természete, de az is nyilvánvaló, hogy kevés olyan szervezet van, amelyet nem érnek folyamatosan a kritikák.
Különösen így van ez a futballvilágban, hiszen a futballszurkolóknál élesebb hangú kritikus nem is kell. Sem a FIFA, sem az UEFA, sem a nemzeti szövetségek nem ússzák meg azt, hogy a szurkolók melegebb éghajlatra (még ilyenkor is…) küldjék őket napról napra. Az MLSZ-nek sem, mióta világ a világ, nem volt még olyan vezetősége, amelyet ne tiportak volna verbálisan porba a szurkolók, már csak azért sem, mert minden szurkolónak amúgy sem lehet megfelelni.
A jelenlegi, 2010 óra regnáló, Csányi Sándor vezette MLSZ sem túlságosan népszerű a futballrajongók körében – hogy finoman fogalmazzunk. Nincs is olyan meccs Magyarországon – de ezért az élményért akár mehetünk a helsinki Olimpiai Stadionba is – amelyen ne skandálnának azt hosszasan, hogy az MLSZ olyan, mint azok, akiknek nemrégiben engedélyezték a házasságát az Egyesült Államokban (a rigmust Csányi elnök mosolyogva szereti is idézni).
Az FFT is évek óta keményen bírálja a szövetséget, ha erre alkalmat ad, hiszen számtalan szakmai melléfogás, visszásság, következetlenség, és egyéb vétek róható fel.
Egyvalamivel azonban nem vádolható a mostani MLSZ: azzal, hogy ne ismerné el, ha hibázott, és tenne gyorsan olyan lépéseket, amelyek ezeket a hibákat jóvátehetik.
Mondok három példát: 1. Miután a Ligakupa megszületése óta (nem a jelenlegi MLSZ-vezetőség találmánya, csupán fenntartotta) szinte egyetlen alkalommal sem tudtunk nem ironikusan írni erről a kupasorozatról, mert egyrészt szakmailag értékelhetetlennek és egyben a bunda melegágyának tartottuk – az MLSZ idén tavasszal egy tollvonással megszüntette. 2. Pintér Attila kinevezése miatt nem csak mi, de az egész sajtó és a közvélemény is ostorozta a szövetséget. Az MLSZ valóban óriási hibát követett el, amely miatt, az északírek elleni bukta révén akár az egész selejtezősorozat rámehet – de becsületére legyen mondva, hogy ezt belátta az MLSZ, és rendhagyó módon, egyetlen tétmeccs után menesztette is Pintért. 3. A szurkolói kártya bevezetésével és kötelezővé tételével a hazai drukkerhad jelentős részét maga ellen hangolta és elidegenítette az MLSZ. Csányi Sándor elnök személyesen is mindig védelmébe vette a kártyarendszert, mert annak bevezetése nem csak illeszkedett rendszerbe, de alapköve is volt a magyar futballkultúra újjáépítésének. Csakhogy az tarthatatlan állapot volt, hogy az egyébként pompás új stadionok ellenére csökkent az NB I-es meccsek nézőszáma – és mivel tarthatatlan volt a helyzet, az MLSZ ismét gesztust gyakorolt, és visszalépett egyet – opcióssá tette a szurkolói kártyát kötelező helyett.
Sem a hasonlóan nagy szervezeteknek, sem az MLSZ-nek nem volt korábban szokása, hogy látványosan elismerje, ha hibázik. Csányi Sándornak viszont olyan, az élet más területéről kölcsönzött tekintélye van, hogy ezt is megteheti. Eltörölte a Ligakupát. Fog valakinek hiányozni? Nem. Elküldte azonnal Pintért, Dárdai kinevezésével pedig óriásit húzott. Most visszavonta a kötelező szurkolói kártyát.
Értékelem ezeket a gesztusokat, és úgy vélem: talán lassan ideje az ellenoldalnak is önvizsgálatot tartania.
Egyébként pedig már csak az jobb megoldás ezeknél a visszatáncolásoknál, ha megkérdezik a FourFourTwo-t előre: mi megmondtuk réges rég, hogy nem kell Ligakupa, nem kell Pinyő és nem kell túlzásba vinni a szurkolók grabancának rángatását sem. Mindig szívesen adunk tanácsot.
Bodnár Zalán
