A Real Madrid meglepetésre pontokat veszített a Levante ellen

Bár a Real Madrid áll a spanyol bajnokság élén, sokan nem tapsikolnak örömükben a Santiago Bernabéu stadion környékén. A legnagyobb gondot a csapat játéka jelenti, amely finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Mourinho persze boldog-boldogtalant nyugtatgat, idő és türelmet kérve az együttes fazonjának, stílusának a kialakításához, de mint tudjuk, e kettőből van a legkevesebb a „királyi” híveknek, no meg a vezetőségnek. A csapat azonban nyer, s a győzelmek egységet, a sikerek magabiztosságot és erőt kölcsönöznek, amelynek köszönhetően a játék is javul, mondta Mourinho, aki tehát elsődlegesen diadalmaskodni akar, így ezzel a szándékkal utaztak a Ciutat de Valencia stadionba is, ahol a La Liga egyik legkisebb költségvetésével dolgozó csapatával (19 millió euró, a Realé 450 millió – szerk.), a Levantéval mérkőztek meg. Mourinho-show Hogy ne minden a „blancók” döcögéséről szóljon a híradásokban, arról a portugál mester persze okosan gondoskodik. Az előző héten előbb jött a portugál szövetség megkeresése okozta vihar, majd a „szentély” gyepszőnyegének lefitymálása (Mourinho nemes egyszerűséggel krumpliföldnek nevezte a Bernabéu játékterét – istenem, csak lenne pár ehhez hasonló szántó mifelénk …) és az Espanyol edzőjével, Mauricio Pocchettinóval történő incidens, míg végül elő nem állt a legfrissebb ötlettel, amellyel ismét az újságok első oldalára került: „Egyes csapatok mérkőzéseket ajándékoznak a Barcelonának, így ha a Real bajnokságot akar nyerni, nehéz dolga lesz”. A Real Madrid a favorit, a Levante erősen szuggerálta, hogy bármi megtörténhet Természetesen a Levante ellen a Real Madrid volt a mérkőzés toronymagas esélyese, még idegenben is, hiszen a valenciai kiscsapat vendégeként még soha nem veszített. Persze Luis Garcia Plaza, a hazaiak trénere igyekezett ettől a förtelmes statisztikától elvonatkoztatni, s mint egykori „colchonero” – anno játékosként nyolc szezont húzott le az Atlético Madridban -, utolsó vérig tartó küzdelmet ígért bízva a „sportág szépségében”, azaz az esélytelenek utolsó szalmaszálában, miszerint egy mérkőzésen bármi megtörténhet. S láss csodát, ha a Dávid nem is győzte most le Góliátot, egy döntetlenben kiegyeztek… Bántó számok Lássuk be, előzetesen oktondiság lett volna, ha a Levante abban reménykedik, hogy a Real elleni találkozót képes kihúzni kapott gól nélkül. A piros-kékek ugyanis három forduló alatt már tízszer kezdhettek közepet, miután hálójukban zörrent a labda (a Sevillától és a Getafétól négyet, a Villarrealtól kettőt kaptak). A Real Madridnál nem a védekezés, hanem a támadás és a helyzetek értékesítése okozta a legfőbb bosszúságot: a királyiak négy forduló alatt csak hatszor találtak be, ami szegényes, visszafogott termés. A találkozón mind a két félnek bőven adódott lehetősége gyenge pontjának gyakorlására. Hiányzók A Real Madridnál Pepe eltiltás miatt kihagyta a találkozót, helyét a védelem közepén, Ricardo Carvalho mellett Sergio Ramos vette át. A Levanténál kisebb földindulás volt, hét sérülttel készült ugyanis a csapat a Real fogadására. A maródiak névsora: Felipe Caicedo, Javi Venta, Juanfran García, Vicente Iborra, Héctor Rodas, Valmiro Lopes ’Valdo’ és Miguel Pérez. Összefoglaló Az első pár percben látni lehetett, a Levante az egy pontért szállt síkra: a hazaiak beásták magukat a tizenhatosuk elé, ahonnan csak elvétve voltak hajlandók kimozdulni. A Real teljesen kontrol alatt tartotta a játékot, s ügyesen is gurigázott egészen addig, amíg el nem érte az ominózus „falat”. A 11. percben Higuaín előtt adódott tiszta helyzet, de Marcelo bal oldali beadását négy lépésről fölé belsőzte. Kicsivel később másik oldalon Juanlu futott el a bal oldalon, de centerezése nem találta meg a labdával amúgy sem nagy barátságot ápoló Gonzálezt. Ez volt a kevés hazai helyzetek egyike. A hazai védőbástya olykor ingatag lábakon állt. Cristiano Ronaldo (16. perc), Di María (20. perc) is közel állt a gólszerzéshez, ám hol Reina kapus, hol egy védő lába útját állta a fővárosi örömnek. Aztán sokáig semmi, CR7 biciklizett, meg színészkedett kicsit, ami csak a közönség felhergelésére volt jó, gólt nem ért. A 39. percben végre újra a játéké volt a főszerep, Di María a jobb oldalról ballal betekert (az argentín bántóan ballábas, ami néha körülményessé teszi jobb oldali szélső játékát, csak a betöréseknél hasznos, mert pont az ügyesre esik neki a lövés), Ronaldo bólintott, Reina kapus pedig hatalmasat védett. Végre valami! A lefújás előtt még Higuaín szerzett egy les miatt – jogosan – meg nem adott gólt, míg a Madrid portugál csillaga megugrás után mellélöbbölt, így az első játékrész azzal az eredménnyel zárult, ahogy elkezdődött A fordulás után a Madrid ott folytatta, ahol abbahagyta, kergette a gólt a védekezésre összpontosító Levante ellen. A 66. percben Pedro León került helyzetbe, de Marcelo passzát a jobb kapufa mellé helyezte. A 78. percben a Getafétól igazolt középpályás most előkészített, Benzema pedig Cerra szorongatásában mellé lőtt. A Madrid az utolsó percekben mindent beleadott, hogy kicsikarja a győzelmet, de a hosszabbítás négy perce sem volt, hogy bevegye a Levante kapuját, így bár Pedro León még a 92. percben ijesztgetett, az eredmény nem változott. Levante–Real Madrid, 0–0. A liga legkisebb költségvetéséből működő csapata megállította a kincses ládikából összevásárolt Real Madridot, otthon tartva egy fontos pontot. Mourinho kínlódása így tovább tart. Meg kell tanítania belőni a helyzeteket. Levante: M. Reina, Cerra, Ballesteros, Nano, Del Horno, Munoz, Sergio, Torres, Juanlu (Xisco Nadal, 86.), González (53. Rubén Suárez) és Stuani (Rafa Jordá, 67.) Real Madrid: Casillas, Arbeola, S. Ramos, Ricardo Carvalho, Marcelo, Khedira, X. Alosno, Cristiano Ronaldo, Özil (Pedro León, 62.), Di María (Benzema, 62.) és Higuaín Vezette: Delgado Ferreiro Gyutai Péter