A brazil Ronaldo is kevés volt a Monaco ellen 2004-ben . pedig az még csak a lejtő teteje volt a következő hat év előtt (fotó: uefa.com)
Kedden este a világ döbbenten nézte, hogy a Real Madrid majdnem kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a remekül futballozó, és 4-3-ra nyerő Schalke ellen.
Az utóbbi években természetesnek vesszük, hogy az olyan nagycsapatoknak, mint a Real Madrid, minden évben ott kell lennie a BL végjátékában, minimum a négy között. Ez így is van 2011 óta folyamatosan, a Real minden évben eljut legalább az elődöntőig.
Már hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy előtte viszont "hét szűk esztendeje" volt a "királyi klubnak" az elitligában. Attól kezdve, hogy 2004-ben a negyeddöntőben váratlanul kiesett a későbbi döntős Monaco ellen (a hazai 4-2-es győzelem után, és a monacói 1-0-s vezetés tudatában nagy csoda volt a végén a 3-1-es francia siker a visszavágón, és a továbbjutás), 2011-ig a nyolc közé sem jutott el újra a Real!
Ráadásul a végállomást újra és újra a nyolcaddöntő jelentette! 2005 tavaszán a Juventus bizonyult jobbnak a Realnál ebben a körben (1-0, 0-2), 2006-ban az Arsenal (0-1, 0-0), 2007-ben a Bayern München (3-2, 1-2), 2008-ban a Roma (1-2, 1-2), 2009-ben a Liverpool (0-1, 0-4), 2010-ben pedig a Lyon (0-1, 1-1).
Nem csoda, ha a Real Madridnál egy idő után mindenkinek felállt a szőr a hátán, ha a nyolcaddöntő következett – mígnem 2011-ben, a Lyon ellen (1-1, 3-0) meg nem tört az "átok". De mintha ez az "ősi félelem" tért volna vissza kedden este, amikor csaknem eljátszotta az eljátszhatatlannak tetsző előnyét az Ancelotti-csapat a Schalke ellen.
A 2004 és 2011 közötti sikertelelen érában a Real Madrid elfogyasztott tíz nagynevű vezetőedzőt (Carlos Queiroz, José Antonio Camacho, García Remón, Vanderlei Luxemburgo, Juan Ramón López Caro, Fabio Capello, Bernd Schuster, Juande Ramos, Manuel Pellegrini), míg végül José Mourinho törte meg a nyolcaddöntők átkát.
