Gomez örül, Guzmics bosszankodik (fotó: Reuters)
Pénteken még nem, de szombaton már annál jobban érződött a futballhangulat Gelsenkirchenben és a Veltins Aréna környékén. A meccs előtt már magyar szurkolókkal is találkoztunk, a kezdőrúgásra pedig nem volt kétséges, hogy csordultig telik a Schalke stadionja. A felvezetésre és a hangulatra sem lehetett panasz, mint ahogy a német csapat játékára sem: rögtön a meccs elején nekirontott a mieinknek a vb-címvédő, aminek hamar meglehetett volna az eredménye, ha Julian Draxler találatánál nem jelez – amúgy tévesen – lest az asszisztens.
A folytatásban is kezdeményezőek voltak a németek, de idővel a magyar csapat is összekapta magát, és egy-két formás támadást tudott is vezetni a világbajnok ellen. A szervezettségre tényleg nem lehetett panasz, a védekezésünk jól működött, a középpályásaink sokat futottak, a klasszikus ékként egyedül elől lévő Szalai Ádám pedig próbálta megtartani a rá felívelt labdákat – hol sikerrel, hol sikertelenül.
A félidő vége aztán megint a Nationalelfé volt, aminek már érvényes gólban is meglett az eredménye: a 38. percben a hazaiak kisakkozták a magyar védekezést, a végén pedig Mario Götze lőtt szép mozdulattal Király Gábor kapujába.
A gól után a magyar csapat Eb-résztvevőhöz méltó, intelligens megoldást választott, amikor nem kezdett el kapkodni, és inkább továbbra is visszaállt, aminek köszönhetően sikerült elkerülni a második német gólt, ami ekkor benne volt a játék képében. A csapatok így egygólos hazai vezetéssel vonultak a pihenőre.
A második félidőt egy fokkal kényelmesebben kezdte a német csapat, mint az elsőt, nem is volt olyan nagy a meccs irama, mint az első percekben. Ez elméletileg kedvezhetett volna nekünk, hiszen kevesebbet kellett futni, és a megnyert párharcoknak sem volt olyan jelentősége, mint az első félidőben. Abban azonban továbbra sem volt változás, hogy a németek nagy magabiztossággal uralták a játékot, és gyakorlatilag semmi esélyt nem adtak az ellentámadásokra.
Aztán a 63. percben gondoltak egyet, és eldöntötték a meccset: ezúttal Thomas Müller vette be a tehetetlen Király hálóját, a Bayern sztárjának csak az üres kapuba kellett passzolnia a labdát.
Az utolsó percben már egyik csapat sem törte magát, nem is csoda, hiszen úgy a német, mint a magyar válogatott számára az igazi megmérettetés majd az Európa-bajnokságon következik. A két szurkolótábor azért szurkolásban még licitált egymásra, a németek egymás után kezdtek el egytől tízig számolni (a csuda tudja, miért), miközben a mieink a kedvenc nótájukat dalolászták: az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet. Úgy legyen, Franciaországban.
Tóthpál Zoltán Gelsenkirchen
A mérkőzés percről percre ITT!
