A Milan nem tudott élni a lehetőséggel

Az Inter tegnapi, palermói döntetlenje hatalmas lehetőség kapujába sodorta a Milant: egy győzelemmel hosszú idő után ismét a tabella élére állhat. Ennek köszönhetően a milánói csapat kötelező gyakorlatként tekintett a három pont begyűjtése hazai pályán a Napoli ellen, azonban már elsőre sem tűnt ez olyan könnyű feladatnak. Leonardo nem számíthatott sérülés miatt Ambrosinire, Nestára, Bonerára és Beckhamre sem, visszatért azonban a Milan leggólerősebb támadója, Alexandre Pato, aki az elmúlt mérkőzésen győztes gólt szerző Clarence Seedorffal együtt be is került a kezdőbe, a kispadra pedig már leülhetett Amantino Mancini is. A középcsatár ezúttal Filippo Inzaghi lett, aki a Chievo ellen többször is helyzetbe került, de sorra ki is hagyta őket. A vendégeknél Walter Mazzarri tőle szokatlanul négy védővel küldte csapatát pályára, Marek Hamsik, Ezequiel Lavezzi és Fabio Quagliarella volt a három támadó. Az első percekben a Milan a tétnek megfelelően játszott, több veszélyes támadást vezettek, gólt mégis a Napoli szerzett egy komédiába illő jelenet végén. Lavezzi mozdult be a tizenhatoson belülre, és kapta remekül a labdát, majd passzolt vissza a második hullámba, és mivel a rövid saroknál Oddo és Flamini ütközött Abbiatival, Hugo Campagnarónak így csak az üres kapuba kellett passzolnia. (0–1) Hogy a Milannak még több problémája legyen, Leonardónak le kellett cserélnie Patót, aki láthatóan még nem épült fel, helyére Amantino Mancini jött. A vendégek a gól után érezték, megfoghatják a rendkívül sebezhetőnek tűnő milánói védelmet, több gyors kontra végén veszélyeztettek. A Milan azonban első igazi helyzetét értékesítve még az első félidőben kiegyenlített. Mancini húzott el a szélen, csak szabálytalanul sikerült megállítani. A szabadrúgást ugyan kifejelték a Napoli védők, a túloldalon azonban még begyűjtötte Ronaldinho, aki gyönyörűen ívelt Filippo Inzaghi fejére, a veterán csatár pedig szokásához híven két méterről befejelte a labdát. (1–1) A Napoli ezután Hamsik és Quagliarella révén messziről is veszélyeztetett, a milánóiak pedig elsősorban Ronaldinho megindulásaiból jutottak el néha az ellenfél kapujáig. Félidőre azonban maradt az 1–1-es állás. A szünetben láthatóan rendbe szedte csapatát Leonardo, a második játékrészben már egy sokkal elszántabb Milan lépett pályára, az első igazán nagy helyzetre sem kellett sokat várni. Egy bedobás után Seedorf lépett a tizenhatoson belülre, ellőtte erőből a labdát a kapu előtt keresztbe, Mancini és Inzaghi is csak épphogy késett le róla. Aztán Ronaldinho vitte el könnyedén a labdát a Napoli védők mellett, a szélről középre passzolt, Inzaghi közeli lövését azonban elképesztő bravúrral védte Morgan De Sanctis. A túloldalon Abbiati is bemutatott egy remek védést, mikor Pazienza emelte a labdát a tizenhatoson belülre, ott előbb Lavezzi ért hozzá, majd Quaglarella egészen közelről tette kapura. Pörgött a mérkőzés a túloldalon pár perc múlva ismét ziccerig játszott a Milan. Egy felszabadítás nem jutott messze, Mathieu Flamini megküzdött érte, odapasszolt Seedorfnak, aki remekül látta meg az üresbe mozgó Mancinit, aki viszont egészen közelről a kapusba lőtte a labdát. A végén igyekezett a Milan még nagyobb nyomás alá helyezni a Napolit, Leonardo beküldte Inzaghi mellé Klaas-Jan Huntelaart is. Helyzet is akadt, a legnagyobb Andrea Pirlo szabadrúgása volt, melyet De Sanctis nem tudott megfogni, a kipattanót eltakarították a védők. A Napoli kapusa még a végén majdnem összehozott egy gólt a Milannak. Egy védőről lepattanó labdáért szaladt ki a szélre, és hogy a szögletet elkerülje, inkább Ronaldinho elé paskolta a labdát. A védők itt is odaértek a meglepett brazilhoz, nagyobb baj így nem lett belőle. A Milan végül nem tudta megszerezni a győztes gólt, így bármekkora lehetőség előtt álltak is, az Inter maradt az élen, és megmaradt az egypontos különbség is a városi riválissal szemben. További eredmények: Bari–Parma 1–1 (Masiello 85., ill Zenoni 36.) Cagliari–Lazio 0–2 (Rocchi 4., Floccari 37.) Chievo–Catania 1–1 (Pellisier 64., López 74. – büntetőből) Atalanta–Livorno 3–0 (Padison 13., Chevanton 50., Pinto 54.) Siena–Bologna 1–0 (Larrondo 10.)