H árom bajnokicímet is nyerta csapatával, ésa klub mindenkori legnagyobbvezetőedzőjeként kezdték emlegetni,de még ez sem számított aztán. Hiábanéztek fel rá a szurkolók, a játékosok nemtisztelték többé.
„Magamtól biztosan nem mondok fel,megvárom, amíg kirúgnak” – mondtanéhány héttel azt megelőzően, hogy sorsavégleg eldőlt volna. A klub vezetősége nemgyőzött mentegetőzni. „Tekintettel ragyogóeredményeire a főnökök vonakodva hoztákmeg döntést – szögezték lenyilatkozatukban. – De a játékosok már nembíznak meg benne, és nem is tisztelik.”
Stan Cullis az angol futball történeténekegyik legjobb csapatát rakta össze, ennekellenére mégis kirúgták a WolverhamptonWanderers éléről. Ezzel a klub nagy korszakavéget ért.Billy Wright és társai segítségével Cullisegyüttesét még a világ legjobbja címre isjelölhették volna, amikor 1954-ben nemhivatalos meccsen legyőzte a Honvédot. AMolineux-stadion egyik lelátója a mai napigaz egykori menedzser nevét viseli.
Amikor azonban Cullis sztárjainak fényea '60-as évek elején elkezdett ragyogni,minden szétesett. A játékosok Angliaszertekezdtek felértékelődni, mivelakkoriban törölték el bérükmaximalizálását, ez is hozzájárult, hogya nagy fegyelmet megkövetelő Cullishatalma megingott. (…)
Kíváncsi vagy a teljes történetre? Keresd a FourFourTwo magazin májusi lapszámát, amely még kapható az újságárusoknál!!!
A megrendülő bizalom


Gyakori szófordulat, amelyet leginkább akkor hallunk, amikor egy vezetőedző küszködik, és nem jönnek az eredmények. Üres klisé vajon, vagy nagyon is valós jelenség?
Ezek is érdekelhetnek
Hozzászólások
Történet a fénykép mögött
Meccsek, amik...
Du ju szpík futball?
Még ne oltsd le a lámpát!
technika
Költők, írjatok verseket!
Kérdezd meg pacekba!