A második félidőben gálázva lett kupagyőztes a Ferencváros

---

---

A Videoton szurkolói nem hallgatták meg Garancsi István hívó szavát. Mint ismeretes, a Videoton tulajdonosa arra kérte a drukkereket, hogy tegyék félre a szurkolói kártyával kapcsolatos ellenérzésüket, és kísérjék el a csapatot az Üllői útra. Igaz, ezt néhány héttel azután tette Garancsi, hogy a játékosoknak megtiltotta, hogy kimenjenek a stadionon kívül szurkoló ultrákhoz. Márpedig a szurkolók nem felejtenek, így bántóan kevés Videoton-drukker foglalt helyet a vendégszektorban.
És hogy mi történt a meccsen?
Nos, a Vidi az első félidőben agyonnyerte a meccset: a piros-kékek legalább négy tiszta gólszerzési lehetőséget puskáztak el, míg a Fradinak igazi gólhelyzete egy sem volt. A szünetben mégis 0-0 állt az eredményjelzőn.
A második játékrész úgy kezdődött, ahogy az első abbamaradt: Videoton ziccerrel. Ami ugyanúgy kimaradt, mint az összes többi. És ahogy az lenni szokott, a Ferencváros az első valamire való helyzetéből megszerezte a vezetést: Ramírez beadásából Varga Roland fejelt gólt. És ha egy üzlet beindul, nincs megállás. Nyolc perccel a vezető gól után a gólszerző Varga adott be, a fiatal Batik érkezett, és máris 2-0-ra vezetett a Fradi.
A Videoton elemeire hullott, a Fradi játékosai pedig megérezték a „vérszagot” így a 67. percben Böde beadása után Lamah fejjel növelte háromgólosra az előnyt. Innen pedig már csak az volt a kérdés, hogy fennmaradó 20 percet kihúzza-e a Videoton kapott gól nélkül?
Nem húzta ki, hiszen az utolsó 10 percben már annyi ellenállást sem fejtett ki a Videoton védelme, mint addig, a 84. percben pedig Varga passza után a menteni igyekvő Szolnoki a saját kapujában jutatta a labdát – igaz, minden bizonnyal akkor is góllal zárult volna a támadás, ha Szolnoki nem „segít” be.
A Ferencváros így végül gálázva nyerte meg a mérkőzést, és 11 év után újra elhódította a Magyar Kupát.