A Guttmann-átok

---

Guttmann Béla a múlt évszázad közepének egyik legkarakteresebb edzője volt. Nehéz lenne felsorolni, mely csapatoknál dolgozott, hiszen pályafutása során 12 ország 25 csapatát irányította, ám sokáig sehol nem maradt. Ennek két oka volt, egyrészt a nehéz természete, másrészt mert hű maradt a mottójához: „a harmadik szezon végzetes" (vagyis nem szabad megvárni…).
Játékosként magyar és osztrák bajnok volt
Guttmann az egyik legnagyobb és legismertebb magyar edző volt, de általában kevés szó esik futballista karrierjéről, pedig kétszer nyert magyar bajnokságot az MTK tagjaként, sőt Ausztriában, a Hakoah Wien színeiben is ünnepelhetett egy élvonalbeli elsőséget. Ráadásul nagyon fontos megemlíteni, hogy tagja volt annak az együttesnek, amelyik első kontinentális alakulatként hazai pályán tudott legyőzni egy angol csapatot. (1923-ban a Hakoah 5:0-ra verte meg a West Ham Unitedet). 1921 és 1924 között 4 alkalommal szerepelt a legjobbak között és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es párizsi nyári olimpián részt vevő csapatnak. A búcsúja nem sikerült szépre. Párizsban ő elégedetlenkedett a leghangosabban, amiért ötkarikás csapatunkkal szinte több kísérő utazott ki, mint maguk a játékosok, miközben a montmartre-i szállás a mérkőzések előtti ráhangolódásra, pihenésre tökéletesen alkalmatlan módon zajos volt, és egyéb hiányosságokkal is küszködött. Ennek illusztrálására társaival patkányokat lógatott az edzők szobájának ajtajára. Soha többé nem húzta magára a címeres mezt azután, hogy az olimpián a válogatott 0:3-as vereséget szenvedett (egyiptomi csapás).

Edzőként az Újpesttel szerezte az első bajnoki címét
Guttmann a Hakoah egy amerikai túrája után a tengerentúlon ragadt, hat évig New York-i klubokban futballozott majd miután az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválságban szinte mindenét elveszítette, visszatért Bécsbe, és a Hakoahnál kezdte meg négy évtizedes edzői karrierjét. Bár Ausztria után járt Hollandiában is, első bajnoki címét idehaza, 1939-ben az Újpest edzőjeként szerezte. A második világháború után a Vasasnál kezdett, Bukarestben folytatta, megint dirigálta az Újpestet (újabb NB I-es arany, 1947), 1948-ban pedig egy ideig a Kispestet. Kispesten összeveszett Puskással, és lényegében ez indította el a világban. Olasz gárdák, Argentína és Ciprus után 1953-ban ült le a sztárokkal (Nordahl, Liedholm, Schiaffino, Maldini) teletűzdelt AC Milan kispadjára, ahonnan 1955 elején állították fel. Nem az eredményei miatt kellett távoznia (a lombardok élen állnak a bajnokságban, és a szezon végén bajnokok lettek, csak éppen már mással), hanem a klubon belüli intrikáknak esett áldozatául. Ezek után vetette bele a mindenkori szerződéseibe, hogy ne lehessen kirúgni, ha éppen vezetik a tabellát. Vicenza következett.
Megreformálta a brazil futballt
1956–1957 telén csatlakozott a Puskás Ferenc meg az Aranycsapat több más játékosa által fémjelzett Honvédhoz, amely dél-amerikai túrán vett részt, ő viszont ott is maradt Brazíliában, ahol a Sao Paulo vezetőedzője lett, és nemsokára állami bajnokságot nyertek. Akkori tevékenységéről sokáig méltánytalanul kevés szó esett, pedig Guttmann vezette be és népszerűsítette arrafelé azt a támadás orientált, 4–2–4-es felállást, amelynek kidolgozásában neki is szerepe volt Sebes Gusztáv és Bukovi Márton, a nagy magyar edzőtriász másik két tagja mellett. E formációval aztán a selecao 1958-ban végre megnyerte története első világbajnoki címét. 1958-ban Guttmann Béla visszatért Európába, és Portugáliában a Portónál vállalt munkát, ahol bajnoki címhez segítette a csapatot, majd a szurkolók legnagyobb bánatára a rivális Benficához távozott.
Ő fedezte fel Eusébiót Eusébiót úgy fedezte fel, hogy a fodrásznál véletlenül mellé ültették José Carlos Bauert, a Sao Paulo edzőjét, aki beszélni kezdett egy zseniális mozambiki fiúról, akit akkoriban látott futballozni. Guttmann Béla kiugrott a székből, azonnal repülőjegyet váltott Lourenco Marquesba, a mozambiki fővárosba – ma Maputo –, s két nap múlva a fiatal csillag már a Benfica labdarúgója volt, noha addig a nagy rivális Sporting helyi fiókcsapatában játszott.

BEK-győzelem és Guttmann-átok
Itt érte el legnagyobb sikerét, hiszen két bajnoki cím mellett kétszer megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A sors iróniája, hogy ezeket a sikereket magyar játékosok ellen érte el, hiszen a Benfica 1961-ben a Barcelona ellen nyert úgy 3:2-re, hogy a katalánok góljait Kocsis Sándor és Czibor Zoltán szerezte, míg egy évvel később Puskás Ferenc három találata is kevés volt a Real Madridnak a győzelemhez, hiszen a Guttmann vezette csapat öt gólt szerzett.

Ez után a siker után Guttmann extra prémiumot követelt a klubelnöktől, dr. António Mundrungától, aki azt felelte, hogy ez nem szerepel a szerződésben. Guttmann Béla dühbe jött, s mielőtt rácsapta volna az ajtót a szerinte zsugori főnökre, megátkozta a klubot azzal, hogy soha többé – más források szerint 100 évig – nem nyer európai kupát. Sokáig sokan csak nevettek az egészen, de ma már egyre többen hisznek a Guttmann-átokban, hiszen a Benfica azóta hét európai finálét – a Milan ellen kettő, az Inter, a Manchester United és a PSV ellen egy BEK-döntőt, az Anderlecht ellen egy UEFA Kupa-döntőt, a Chelsea ellen egy Európa Liga-döntőt – veszített el, és egyet sem nyert meg. Ausztrián és Portugálián kívül megfordult Uruguayban (ahol a Penarolnál Libertadores-kupa-elsőségre képes gárdát rakott össze, de a babérokat már az utódja aratta le), Svájcban és Görögországban is –, korábbi sikereit nem sikerült megismételnie.
Az átokról pedig a FourFourTwo magazin 2013. júliusi számában is átfogó cikket olvashatsz L. Pap István tollából, amit ide kattintva most le is tudsz tölteni!