Abszolút telt ház, és megható egyperces megemlékezés Luis Aragonés emlékére a Vicente Calderónban
Az első félidőben nem volt meglepetés, hogy bekezdett az Atlético, amely hamar be is vette ellenfele kapuját, Villa Dávid találatát azonban les címén érvénytelenítette a játékvezető. Aztán már pont, hogy enyhült volna a nyomás, amikor a 38. percben érvényes gólt szerzett a spanyol válogatott támadó: egy remekül megjátszott akció végén közelről, a kapus lábai között gurított a kapuba. 1-0. A szünet után percekig kimondottan unalmas volt a meccs, a Real Sociedad – mondjuk úgy – színlelte a támadásokat, ezekben a próbálkozásokban azonban semmiféle átütő erő nem volt, így az Atlético erősen közepes teljesítményével is biztosan őrizte vezetését. A 72. percben pedig eldőlt a három pont sorsa, egy hosszú indítás után Costa Egon a leshatárról kilépett, majd higgadtan a hosszúba helyezte a labdát. 2-0. Nem sokkal később a harmadik gólját is megszerezte az Atlético, amely a szombaton elhunyt Luis Aragonés emlékére is játszott a zsúfolásig megtelt Vicente Calderón-stadionban. Ezúttal egy szöglet, illetve Miranda feje lett a Real Sociedad veszte, Bravo Kolos kapus pedig hiába vetődött, nem volt esélye. 3-0. A végén még egy csapás érte a Real Sociedadot, amely ekkora pofonra talán nem szolgált rá ezen az este: a nagy visszatérő Diego egy tökéletes labdaátvétel után közelről bombázott a baszkok kapujába. 4-0. Az Atlético ezúttal úgy nyert, hogy a nagy gólkülönbségű győzelem ellenére sem varázsolt nagy műsort a közönségnek, akiket ez persze mit sem érdekelt. A lefújás után nagy volt az öröm, egy hétig ugyanis teljesen biztos, hogy mindenki a Matracosok hátát nézi Spanyolországban. Odafent, az égi válogatottban pedig talán Luis Aragonés is csettintett egyet… T. Z.
