EVERTONI SZEMMEL Amikor augusztus elején kisorsolják a bajnoki fordulókat, a szurkoló villámgyorsan megpróbálja betájolni a szezont pár egyszerű támpont alapján: ki ellen kezdünk, milyen lesz a befutó, és ha Everton-szurkoló vagy, mikor van a két Derbi. Igen, nagybetűvel, mert azt ugyan nehéz előre megmondani, hogy melyik meccs lesz fontos a bajnoki helyezés szempontjából, de a Derbi biztos pont immár 116 éve.
És ez nem akármilyen helyi rangadó ám: Liverpool városának két csapata összesen 27-szer nyerte el a bajnoki címet, többször, mint London vagy Manchester, vagy bármelyik más angol város. Trófea trófea hátán, ameddig a szem ellát. Ezért hát idén is izgalmasnak ígérkezik a bajnokság tizenhetedik és a tizennyolcadik helyezettjének összecsapása. Bár mi akkor se panaszkodnánk, ha itt és most lefújnák a bajnokságot. („Bitter” az idevonatkozó angol szakkifejezés.) Általában persze a Derbi előtti hét lázas esélylatolgatással telik, no meg a bíró előre történő anyázásával, hiszen nem egy összecsapáson játszottak ők a közelmúltban (számunkra negatív) főszerepet.
Duncan Ferguson és Paul Ince – itt nem a bírón múlt
Ehelyett most csak tátott szájjal bámultuk, hogy mi történik a Stanley Park túloldalán. Nevettünk persze a jószándékú, de elképesztően bárgyú „Dear Mr. Hicks” videón, de leginkább csak kapkodtuk a fejünket. Egyetlen ember örült csak felhőtlenül: Bill Kenwright, az Everton elnöke. Mert bár a hihetetlenül gyenge szezonkezdésért Moyes is okolható, ugyanakkor az utóbbi két évben Kenwright szinte semennyi pénzt nem fektetett be játékosvásárlásba (mondjuk nincs is neki miből), a szurkolók zúgolódása pedig előbb-utóbb nyílt elégedetlenségbe csapott volna át, ha nincs ez a mizéria odaát. A közvélekedés szerint ugyanis a demonstráció és a magamutogatás egyéb formái Vörös szokásnak minősülnek. Nekünk, Kékeknek, nem kenyerünk az ilyesmi, mi akkor is békésen üldögélnénk, amikor a végrehajtók már bontani kezdik körülöttünk a stadiont. De talán most az egyszer kivételesen mégis történhetett volna valami, csakhogy látva a sok Liverpool-szurkoló nyilvános picsogását az ember rádöbben, hogy alighanem ő is ugyanilyen röhejesnek látszana kívülről.
És hogy mennyire ráfért volna a csapatra az erősítés, mi sem mutatja jobban, mint hogy három kulcsember fog hiányozni a vasárnapi kezdőcsapatból: Phil Jagielka, aki a válogatott edzőtáborában sérült meg, Marouane Fellaini, akit az osztrákok elleni 4-4-es meccsen kellett lecserélni, valamint Steven Pienaar, így Moyesnak nem sok lehetősége maradt a kezdőcsapat variálására.
A meccs? Alighanem a szokásos: fél órával kezdőrúgás előtt gyomorgörccsel hangolok, az elején viszonylag jól tartjuk meg a labdát, talán néhány helyzetünk is akad, amit persze kihagyunk, aztán egy mákos góllal vezetést szereznek a vendégek, valakit kiállítanak, a végén kapunk még egyet. Vagy ha a két csapat idei gólgazdag formáját vesszük alapul, akkor akár lehet gólnélküli döntetlen is. De talán már azzal is elégedett lennék, ha a kommentátorok végre leszoknának a „Stollwerkosok” becenévről. Várható kezdőcsapat: Howard – Hibbert, Heitinga, Distin, Baines – Coleman, Neville, Arteta, Osman – Cahill – Yakubu
angyalhentes
LIVERPOOLI SZEMMEL
Mi mással ünnepelhetné Liverpool vörös fele a Dallasba oltott Jerry Springer show tortúrájának végét, mint egy Derbivel? Tényleg nagybetűs az alkalom, családi, munkahelyi, kocsmai és még ki tudja milyen viták ezreit generálja megbízhatóan a párharc Liverpoolban, és nagy a tét, mert ha valami rosszul sül el, akkor legalább fél évig kell hallgatni a Bluenose-mantrákat. Vagy sokkal tovább. Általános vélemény Liverpool vörös felében, hogy nincs a világon még egy klub, amely annyit foglalkozna riválisával, mint az Everton. Mondanám, hogy a nehéz időkben némi vigasszal szolgált vergődésük, de ez nem igaz, mert ha a csőd szélén állsz és még keserűbben nézed a távolodó él- majd középmezőnyt, akkor már nem is akkora poén az egész.
Jéé, labda, nahát, futballmeccs, ehhez még vissza kell szokni. Mert elég nehéz lett volna az elmúlt hetekben a pályára koncentrálni (igen, ebben a játékosok és Hodgson teljesítménye sem segített sokat), de ennek most már vége, már nem a tárgyalóteremben kell játszani. A szurkolói csoportok kitartó picsogása eredményesnek bizonyult, Hicks az „internet terroristákat” is okolta bukásáért, már ezért megérte az a sok mailküldözgetés. Ezt most muszáj:
A két cowboy kisöprése után a vörös szemüveg kapott egy kis rózsaszínes árnyalatot – pár nappal ezelőtt még képes voltam igazi hatpontos kiesési rangadónak titulálni a Derbit, most már azért változtak a dolgok. Persze ostobaság lenne azt várni, hogy a romokban heverő csapatjáték egycsapásra megjavul, egyébként is, a Goodisonban mindig pokoli nehéz – de itt nem is az esztétikai szempontok fontosak.
Ne legyen igazam, de egyre inkább úgy néz ki, hogy Roy Hodgson túl nagy fába vágta a fejszéjét. Nincs mit szépíteni, eddigi húzásai alapján Royhoz képest Moyes tényleg egy Taktikai Napóleon – sajnos ezt azért nem sok menedzser mondhatja el magáról a PL-ben. Ettől függetlenül nem elérhetetlen egy egygólos siker, főleg, hogy végre vége a mizériának. Gólt ettől függetlenül biztos kap a védelem, a változatosság kedvéért egy pontrúgás utáni Cahill-találatra számítok, de igazából minden adott ahhoz, hogy a felépülő Torres egy duplával köszöntse az új korszak kezdetét. Neki amúgy is nagyon megy a kedves szomszédok ellen.
A válogatott meccseken megsérülő Kuyt és Agger nagyon hiányozni fog, Aurelio meg még csak a reserve-ben ismerkedik újra a labdával, így valószínűleg megint a Hodgson által felfedezett két ifjú és dinamikus tehetség, Konchesky és Poulsen kap helyet a kezdőben, ami valahogy így fog kinézni: (UPDATE: úgy lászik, Poulsen és Johnson is kihagyja a derbit.) Reina – Carragher, Skrtel, Kirjakosz, Konchesky – Lucas, Meireles, Maxi, Joe Cole – Gerrard – Torres
hoof Vasárnap, magyar idő szerint 14:30-kor folytatjuk a derbi élő közvetítésével.
A Premier League vasárnapi meccsei
