30 év Fergie-vel: nem ismert történetek

---

1. FERGIE, AZ ARSENAL MEGMENTŐJE? Charlie Nicholas, Barát Emlékszem, amikor Alex bejelentette nekem, hogy aManchester United menedzsere lesz. Sokkolt: én úgy tudtam, az Arsenalnál lesz az edzőm. Nagyon közeli kapcsolatba kerültem vele, amikor 1985-ben skót szövetségi kapitány lett. Ha volt olyan edző, aki el tudott igazítani engem, az ő volt. Egyszer, amikor beszélgettünk, azt mondta, hogy hívták az Arsenalhoz. Megígértem, hogy tartom aszám, de aszívem repesett, mert nagyon kedveltük egymást, és nem ment valami jól az Arsenalnál. Amikor mégis aManchester Unitedot választotta, azt mondtam magamban: „A büdös francba!”. 2. AZ ELSŐ FEJMOSÁS Chris Turner, A United kapusa, 1985–1988 Az első alkalom, amikor jó alaposan megmosta afejünket, az után következett be, hogy kikaptunk aWimbledontól egy nullára (1986. november 29-én, amikor három hete dolgozott aklubnál – aszerk.). Keményen belénk szállt. Azt hangoztatta, ideje kilépni akomfortzónánkból, és kicsit keményebbé válnunk. Az járt afejében, hogy el vagyunk puhulva, és nem megyünk bele akemény fizikai csatákba, aWimbledon meg pont erről volt híres akkoriban. A legnagyobbat John Sivebæk, ajobbhátvédünk kapta. Szerintem csak azért, mert rossz helyre ült le aznap. Alex belehajolt az arcába, és úgy üvöltött. John volt az egyik legkedvesebb, legcsöndesebb csapattársunk, nagyon sajnáltam őt. Fergie viszont úgy érezte, fel kell ráznia bennünket. És pont emiatt lett olyan nagy edző, amilyen. 3. ALEX FERGUSON vs. PAUL McGRATH Viv Anderson A United védője, 1987–91 Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek: Fergie kemény dió lesz. Az első felkészülési idényemben Hartlepoolban játszottunk egy kellemetlen, hideg, esős augusztusi estén. Oké, augusztus, de ne feledjük, Hartlepoolról beszélünk. A félidőben öt nullás hátrányban fordultunk. Furcsa dolgokat tapasztaltam: táskák repültek az öltözőben, sőt minden, ami nem volt odacsavarozva, őpedig belehajolt az arcodba, és az erek kidagadtak afején. „Azt hiszed, aUnited futballistája vagy? Egy szégyen vagy!” Paul McGrath következett asorban, két centire hajolt hozzá, Paul pedig amaga szelíd stílusában, ír akcentussal azt mondta neki: „Nem szükséges kiabálni, hiszen pont itt ülök előtted”. Összerezzenve lapítottunk, imádkoztunk, hogy Paul ne csinálja ezt, inkább bírja ki, ennyit nem ér meg az egész. Persze Alex még hangosabban folytatta. Végül 6–0-ra kaptunk ki, és talán nem véletlen, hogy egy évvel később Pault eladták.
Elolvasnád a többi 27 történetet is? Keresd a FourFourTwo magazin legfrissebb, decemberi lapszámát, amely továbbra is kapható az újságárusoknál!!!