10 játékos, akit maga alá gyűrt a Premier League

---

1 – Szergej Rebrov (Tottenham és West Ham) Nem ő volt az első, aki nem tudott kiteljesedni George Graham vagy Glenn Hoddle irányítása alatt, pedig amikor 2000-ben megérkezett a Tottenhamhez, az angol sajtó még el volt ájulva tőle. A Spursben azonban hatvan meccsen csupán tízszer volt eredményes, így hamar bebizonyosodott, hogy a Premier League nem az ő játszótere. Ezt követően még a West Ham Unitedben is kipróbálta magát, de ott sem tudott maradandót alkotni, nem csoda, hogy 2005-ben visszatért Ukrajnába. 2 – Kléberson (Manchester United) Talán már kevesen emlékeznek rá, de Kléberson tagja volt a 2002-es vb-győztes brazil válogatottnak, s a Manchester United ezt követően döntött úgy, hogy szerződteti. Sir Alex Ferguson a Vörös Ördögök egyik leendő klasszisát látta benne, ám a Premier League ördögi tempója hamar őt is maga alá temette. Csupán két évet húzott le Angliában, ez alatt pedig húsz meccsen lépett pályára. Később visszatért Brazíliába, jelenleg pedig az Egyesült Államokban szerepel, de már sosem lesz a régi. 3 – Andrij Sevcsenko (Chelsea) A Chelsea tulajdonosának, Roman Abramovicsnak az egyik nagy vágya volt Sevcsenko szerződtetése, ám később alighanem megbánta, hogy ennyi pénzt és energiát szánt az ukrán gólgyáros megvételére. A londoni kékeknél két esztendő alatt mindössze 49 meccsen lépett pályára, és még rosszabbul hangzik, hogy csupán kilencszer volt eredményes. Az angliai kitérő után Sevcsenko visszatért korábbi sikerei színhelyére, a Milanhoz, pályafutását pedig nevelő egyesületénél, a Dinamo Kijevnél fejezte be 2012-ben.

4 – Tomas Brolin (Leeds United és Crystal Palace) Az egykori zseniális svéd középpályás az 1992-es Európa-bajnokság és a két évvel későbbi világbajnokság egyik legnagyobb sztárjaként érkezett meg a Leeds Unitedhez, ahol a szurkolók rögtön rengeteget vártak tőle. Brolinnak azonban nem volt szerencséje, angliai karrierjét egymás után nehezítették a súlyos sérülések, ami odáig vezetett, hogy két év alatt csak húsz meccsen tudott pályára lépni. A csalódott Brolin ezután még a Crystal Palace-nál is próbálkozott, de ott sem tudta letenni a névjegyét. 5 – Andy Van der Meyde (Everton) Az Everton éppen a Bajnokok Ligája selejtezőjére készült, amikor szerződtette Van der Meydét, aki a holland válogatottal remekelt a 2004-es Európa-bajnokságon, s hírneve új korszak kezdetét sejtette a Goodison Parkban. De ahogy sok más sorstársát, úgy Van der Meydét is kikészítette az egyedülálló angol közeg, ráadásul az is zavarta, hogy családja nem tartott vele a szigetországi kalandra. Négy év alatt alig játszott húsz meccset, 2012-ben már vissza is vonult. 6 – Juan Sebastian Veron (Manchester United és Chelsea) A korszak egyik legsokoldalúbb argentin középpályásaként Verón 2001-ben érkezett meg az Old Traffordra, ahol Sir Alex Ferguson rengeteget várt tőle – és a legendás menedzser ezt több sajtótájékoztatón is elmondta, amivel talán még nagyobb terhet rakott Verón vállára. Anglia persze nem igazán volt Verón terepe, mert bár azért voltak jó meccsei, összességében egyértelmű, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Két év után távozott, és a Chelsea-hez szerződött, ahol viszont csupán 14 meccset játszott, és még annyit sem tudott felmutatni, mint előző csapatánál. 7 – Winston Bogarde (Chelsea) Egykori Milan, Barcelona- és Ajax-játékosként Bogarde tulajdonképpen valódi bombaigazolásként érkezett a Chelsea-hez 2000-ben, miután azonban Gianluca Vialli helyett Claudio Ranieri lett a kékek menedzsere, a keménységéről is híres holland védő hamar a mellőzöttek közé került. Egy későbbi interjúban Bogarde bevallotta: a megalázóan kevés játéklehetőség miatt szeretett volna kölcsönbe szerződni egy másik csapathoz, a Chelsea-nél azonban rendre elutasították ezt a kérését. Így végül 2004-ben – mindösszesen kilenc chelsea-s meccsel a háta mögött – visszavonult az aktív játéktól.

8 – Steve Marlet (Fulham) Az egykori francia válogatott támadó pályafutása csúcsán volt, amikor 2001-ben megérkezett a Fulhamhez. Angliában ugyan voltak jó meccsei, de négy év alatt elég sok személyes problémája volt, és csupán 54 találkozót játszott a londoniak színeiben – ezek alatt pedig 11 gólt szerzett. Később visszatért Franciaországba, és egy rövid ideig Németországban is megfordult, mígnem 2012-ben bejelentette visszavonulását. 9 – Roberto Soldado (Tottenham) A Real Madrid nevelésű spanyol támadó a Valenciában 141 meccsen 81 gólt szerzett, nem véletlen, hogy a Tottenhamnél benne látták a megoldást a csapat csatárgondjaira. Soldado rögtön az első meccsén győztes gólt szerzett a Crystal Palace ellen, de aztán hirtelen visszaesett a formája, s két évvel később már újra a spanyol bajnokságban találta magát.

10 – Radamel Falcao (Manchester United és Chelsea) Miután az Atlético Madridnál és a Portónál is ontotta a gólokat, Falcao vitathatatlanul a világ egyik legjobb formában lévő támadójaként érkezett meg a Manchester Unitedhez, ahol azonban nagyon nem tudott érvényesülni. Huszonhat meccsen négy gólt szerzett, és megmagyarázhatatlan, de egyáltalán nem tudott beilleszkedni új környezetébe. Ezután a Chelsea-hez került, de ott sem találta meg korábbi önmagát.
(Fotók: FourFourTwo.com)