Mészöly, Farkas, Puskás, Törőcsik…

 

 

Tószeg 4500 lakosú óriásfalu Szolnok mellett. Státusa község, ami dunántúli szemmel nézve furcsa, arrafelé ekkora lélekszámmal már minden városnak számít. De most itt vagyunk, a Tisza jobb partján. A csapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei másodosztályban szerepel, méghozzá remekül. A tavalyi 13. és legutóbbi 8. hely után a mostani évad végén akár egy nagyon csillogó érem is kerülhet a tószegi vitrinekbe. A KSE ugyanis tíz forduló után már öt ponttal (huszonöt rúgott és mindössze öt kapott góllal!) vezeti a tabellát.

Ha így lesz, akkor a Tószeg KSE nemsokára visszakerülhet az első osztályba, ahol, mint a meccs alatt megszólított urak mondják: az igazi helye van. Utánanéztünk: a 2012–13-as idényben a Tószeg még a megyei harmadosztályban szerepelt, azóta viszont egyre jobb és jobb helyeken látjuk a bajnokság végén a tabellákon. Ezúttal a negyedik helyezett Tiszagyenda az ellenfél. Amikor megérkezünk, éppen a vendégek vezetnek 1–0-ra. Ebben a szezonban ekkor mindössze a második vendéggólt látta a tószegi közönség – ez mindenképpen jelzi, hogy a Tiszagyenda se rossz csapat. Aztán az első félidő végén 1–1-re módosul az eredmény.

A pálya szokványos alföldi falusi focipálya, a szokványosnál viszont jobban karban tartva, és gondos kezek munkája érződik a pálya körül, a kerítés előtt is. A kocsma pont olyan, amelyen keresztül a magyar megyei futballhoz rendelt kiszolgáló egységeket be lehet mutatni: többzsilipes, kedveshölgyes, olcsószotyis hely, a plafonra rögzített futballsálakkal. A pálya klasszikus körbeállós, a klubház felőli oldalra évtizedek óta ugyanolyan agresszívan ver nap. A jelek szerint (és ez a helyi futball szociológiai beágyazottságának fokmérője) mindenkinek megvan a helye, ahonnan maximum a kocsmáig leng ki, de aztán egyből vissza. Erre bírtunk következtetni abból, hogy a meccs végi pacsizást szomorúan kommentálta egy helyi drukker: mindig csak arra az oldalra mennek, pedig mi is szurkolunk. Hiába, van napos oldal, és van naposabb.
Márpedig annak alapjait, hogy mostanában mind többször mehessen pacsizni az együttes, elég korán lerakták már-már legendaként számon tartott emberek. Az internet egy Tószeg MTE, majd egy 1950-ben alakult tószegi „Bp. Gyárépítők Építkezése” nevű csapatról tud, de a két úriember, akiket a Tószeg–Tiszagyenda meccs alatt faggattunk, máshova tette az időszámítás kezdetét. Egy szép napon jött ugyanis Tiszakécskéről egy bizonyos Zoboki György, és ha már jött, „fölépítette az egész tószegi labdarúgást”. Zoboki olyan csapatot rakott össze a negyvenes évek elején születettekre támaszkodva, ami csak úgy vonzotta a tömegeket. „Pedig csak egy testnevelő tanár volt.” A pálya is akkor került ide, ahol most van. „Azelőtt volt egy válykos gödör, még azelőtt pedig a piactértől nem messze, árterületen fociztak. A fiúk levetkőztek a Szacsva kocsmánál, és sötétedésig járt a labda.”

A mostanit 1960-ban avatták, nem is akárhogyan. A Vasas, a Mészöllyel, Farkas Jancsival felálló „nagy Vasas” volt itt, 1:10 lett az eredmény. Egyik beszélgetőtársunk kint is volt a helyi sporttörténet egyik legnagyobb jelentőségű meccsén, mutatja is a kezével, milyen kicsi gyerek volt akkor. Ezerötszáz néző állta körbe aznap a vadonatúj pályát. Ez még a jelenkori Tószeg egyik legnagyobb tömeget megmozgató rendezvénysorozatán, a motoros találkozón is nagy számnak számítana.
A későbbi korokból egy legendás Orosz, Varga, Peceki nevű tengelyről hallani még, de volt egy érdekes összeállítás is: egy csapat, amiben egyszerre szerepelt Zsidai I, Zsidai II, Zsidai III és Zsidai IV. Az egyik Zsidai, őszes úr éppen mellettünk áll az unokájával. A klubházzal szembeni oldalon, a felezővonal magasságában. Nem tudjuk, apai vagy anyai ági unokáról van szó, de mi máshogy el se tudjuk képzelni, minthogy a kisfiú is a sportszerető Zsidaiak nevét viseli. A fiú kezében vuvuzela, ez mindenesetre minket igazol. Az az erő pedig, ahogy belefúj, még egyértelműbbé teszi, hogy lesz még Zsidai-gól Tószegen.

A tószegi futball megyeszinten tényleg nagy hagyományú. A tekintélyt a majdnem három évtizedes megszakítatlan első osztályú múlt alapozta meg, ezt a múltat viszont a történelem. Szolnok vonzáskörzetének fontos és erős vállalati csapatai sorra elhullottak vagy elszegényedtek. Olajbányász, Cukorgyár, Mezőgép, Vegyiművek – ezek nemcsak gazdasági fogalmak, de a magyar sportéletben is jelentettek valamit. Amikor az általuk fenntartott csapatok alól kicsúszott a talaj, a játékosok hamar megtalálták a Szolnoktól mindössze kilenc kilométerre fekvő Tószeget. A kiszivárgókra alapozva pedig könnyebben lehetett sikereket elérni, még ha Tószegen mindig sok helyi játszott is. Akik az erősebbektől érkezettektől megtanultak focizni, és volt NB II-be, NB III-ba eljutó tószegi nevelés is – világos képlet. Nem volt nagy meglepetés, amikor befuccsolt itt a Kunszentmárton, a Törökszentmiklós, a Kisújszállás, a Tiszaföldvár vagy a Jászberény csapata. „De olyan is, hogy Martfű oda-vissza!”

A vendégpadnál egy feltűnő és hangos jelenség. A Tiszagyenda edzője: nő. Három értékelhető poén hangzott el vele kapcsolatban: „Jó lehet Gyendán focizni”, „Nem tudtam, ki sikoltozik a túloldalon”, valamint „Ha legalább gyúró lenne!” – ezen fél percig mindenki kuncog a környéken. (A lefújás után átsétálunk a kispadokhoz: a gyendai csapatot jó hangulat veszi körül, csüggedt és győzelemre éhes fiúkat vigasztalt az edző, szimpatikusan családias pillanatok voltak azok.) A hazai padnál jelentőségteljes, nagydarab úr. Smidéliusz Ernőnek hívják, ő a klub igazgatója. „Bundesliga 3-ban védett” – mondja valaki, a csapat nevében viszont már nem biztos senki.

Nemcsak Mészöly vagy Farkas hozta a futball magaslati levegőjét Tószegre. „Puskás Öcsi bácsival itt, a kerítésnél találkoztam!” A hírek szerint az Aranycsapat 10-ese többször is volt Tószeg-meccsen, mert jó barátja volt a falu egyik leghíresebb lakosa, Törőcsik Mihály professzor, a kukorica-génkutatás doktora. „A professzor úr itt született, itt élt Tószegen, a szívét-lelkét kitette értünk.”
A hazaiak feketében játszanak, pedig a klubcímer zöld-fehér. Rákérdezünk: igen, hivatalosan az, de mikor mi jut eszükbe. Pont amikor erről beszélünk, a Tószeg vezetést szerez, és már meg sem lepődik senki. Hiszen nem meglepő: a klubtörténet szépen íródik tovább.

Minarik Ede

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Az idézetek Petőfi Sándor A Tisza című verséből valók

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. decemberi számában.)