Szöveg Tim Ellis
Minden edző örül annak, ha van egy világklasszis játékos a csapatában. Ennél már csak annak örül jobban, ha két ilyen kaliberű futballistája is van. Nos, ebbe az ideális állapotba már csak az rondíthat bele, ha ez a két ember ki nem állhatja egymást.
A futballtörténelem pedig nem egy és nem két ilyen esetet ismer, volt amikor valóban a teljesítmény rovására ment ez az ellentét, de a legtöbbször ezek a játékosok elég profik voltak ahhoz, hogy kezeljék a helyzetet. A FourFourTwo munkatársa összegyűjtötte a legismertebb eseteteket.
EMLYN HUGHES VS. TOMMY SMITH (LIVERPOOL)
1973-ban „Örült Ló” Hughes kapta meg a csapatkapitány karszalagot Liverpoolban, miután „Iron Man” Smith kiesett a legendás edző, Bill Shankly kegyeiből. „Liverpool az én klubom volt – mondta később utóbbi. – Rohadtul sokkal régebben ott voltam már, mint ő.
Az életem a futball volt, akárcsak a Liverpool, szóval miért kellett volna hagynom, hogy ez a kétszínű kis senki átvegye az én szerepemet a pályán?”
Mindkét játékos abszolút profi volt a pályán, képesek voltak félretenni az egymás iránt érzett ellenszenvüket, bár egyszer, mikor a Chelsea-s Ron Harris felrúga Hughest az Anfielden, Smith odaszólt neki: „Bárcsak én tettem volna.”
ZLATAN IBRAHIMOVIC VS RAFAEL VAN DER VAART (AJAX)
Az Ajaxban csapattársak voltak, de az egyik Svédország-Hollandia barátságos válogatott mérkőzés után, amelyen ellenfélként léptek pályára, összeakaszkodtak egymással, miután Van der Vaart Ibrát tartotta felelősnek az ő bokasérüléséért.
„Nem szándékosan csináltam, és ezt te is tudod – válaszolt szenvtelenül Zlatan. – És ha még egyszer megvádolsz, akkor eltöröm mindkét lábadat, de biztos lehetsz benne, hogy az már szándékos lesz.” Elbűvölő stílus!
TEDDY SHERINGHAM VS ANDY COLE (MANCHESTER INITED/ANGOL VÁLOGATOTT)
„Besétáltam a pályára, mintegy hatvanezer ember előtt – emlékezett vissza Cole arra a pillanatra, amikor 1995-ben, Uruguay ellen debütált az angol válogatottban. – Sheringham jött lefelé, és vártam volna tőle egy kézfogást és pár biztató szót, hogy ‘Sok szerencsét, haver”, vagy valami ilyesmit. Én nyújtottam neki a kezem, amit ő viszont visszautasított, pedig nem volt rá semmi oka, és aminek azóta sem tudok hova tenni.”
Ettől a pillanattól kezdve a két játékos nem beszélt egymással a pályán kívül, annak ellenére, hogy ott viszont megvolt az összhang. A védő Gary Pallister egyszer oda is szólt Cole-nak: „Tudom, hogy nem beszélsz Teddyvel, és ő sem veled, de legalább jól fociztok együtt.” Végül csak a trófeák számítanak, srácok!
LOTHAR MATTHÄUS VS STEFAN EFFENBERG (NÉMET VÁLOGATOTT)
A két világklasszis középpályás a kilencvenes években legszívesebben egymás torkának ugrott volna, rövid ideig a Bayern Münchennél, hosszabb ideig a német válogatottnál. Effenberg szerint Matthäus gyáva volt, bizonyítékként mindig az 1990-es világbajnoki döntőt hozta fel, ahol a csapatkapitány inkább átadta a büntetőrúgás lehetőségét Andrea Brehmének.
Matthäus viszont nem sok szót fecsérelt Bayernes csapattársára, Effenbergre, hanem inkább a Hansa Rostock elleni 2001-es vereség után szólt a bajor klubnak, hogy szabaduljon már meg régi ellenségétől, Effenbergtől, aki még egy fejezetet is szentelt Mattäusnak az önéletrajzában, egy teljesen üres oldalt, aminek ez volt a címe: „Minden, amit Lothar Matthäus tud a futballról”.
MAURO ICARDI VS MAXI LÓPEZ (SAMPDORIA)
Icardi és López eleinte a legjobb cimborák voltak a Sampdoriában, de a kapcsolatuk gyorsan megromlott, amikor az előbbi úgy döntött, elveszi feleségül az utóbbi ex-nejét, Wanda Narát.
Aztán meg is tette. Icardi nem sokkal később az Interhez igazolt, López pedig Torinóba, és nem volt hajlandó kezet fogni egykori barátjával egy Torino-Inter meccsen.
„Sajnos ilyen esetek megtörténnek, mert bizonyos emberek keresztülnéznek másokon – mondta utána Icardi. – Nyújtottam neki a kezemet, már csak udvariasságból is.” Aztán gyorsan alázuhant a saját maga által emelt erkölcsi magasságokból, mikor López velük élő gyerekeit tetováltatta a karjára. Nem túl elegáns.
JOHN FASHANU VS LAWRIE SANCHEZ (WIMBLEDON)
Az elszánt és vad csapatszellem segített a Wimbledonnak legyőznie a Liverpoolt az 1988-as FA-kupa döntőben, amely a patinás sorozat történetének egyik legnagyobb meglepetése volt. A színfalak mögött azonban Fashanu és Sanchez egymásnak estek, mikor Fash telibe találta csapattársát egy olyan lövéssel, amely állítólag egy lovat is leterített volna.
„Az első pillanatól kedve pontosan tisztában voltunk egymással” – mondta Sanchez. Mikor Fashanut megkérdezték, hogy megbánt-e bármit is, mosolyogva csak ennyit válaszolt: „Csak azt sajnálom, hogy nem találtam el Lawrie Sanchezt már korábban is.”
RUUD VAN NISTELROOY VS PATRICK KLUIVERT (HOLLAND VÁLOGATOTT)
Patrick Kluivert egy 2004-es holland válogatott meccs után belevetette magát Newcastle éjszakai életébe, míg csapattársa, Van Nislerooy sokkal józanabb életet élt, jobban szeretett a szobájában maradni és pihenni, és nehezen viselte a másik féktelen viselkedését.
Ennek persze már egy évvel korábban megágyaztak Amszterdamban, egy Skócia elleni 6-0-s Európa-bajnoki selejtező után, mikor Van Nistelrooy háromszor is betalált, Kluivert pedig egyszer sem, és Manchester United csatára a kamerák előtt dühösen megjegyezte, burkoltan Kluivertnek címezve: „Nem tudok mindent egyedül csinálni. Nem lehetek az egyedüli holland játékos a támadások élén.”
A kapitány, Dick Advocaat mindent megtett, hogy elsimítsa a két játékos közti vitát, sikertelenül.
JENS LEHMANN VS OLIVER KAHN (NÉMET VÁLOGATOTT)
A német nemzeti tizenegy két kapusa folyamatosan fújt egymásra amiatt, hogy ki viselje az egyes számú mezt a válogatottban.
Kahn igyekezett nevetségessé tenni Lehmannt, amikor az elveszítette helyét az Arsenal kezdőcsapatában Manuel Almuniával szemben, mire Lehmann azt válaszolta, hogy a Bayern München kapusa túl komolyan veszi saját magát.
„Nekem nem huszonnégy éves barátnőm van. Más életet élek” – nyilatkozta az Ágyúsok hálóőre, utalva Kahn kapcsolatára egy fiatal pincérnővel. Talán csak egy ökölharc oldhatta volna meg a helyzetet az Oktoberfesten.
De Lehmann egyébként sem volt egyszerű ember, csapattársával és riválisával sem volt jobb a viszonya. Idegesítette, hogy igazán sosem tudta visszaszerezni a posztját az Arsenalnál Almuniával szemben, aki egyszer el is árulta, számára elképesztő, hogy akad egy ember a csapatban, aki gyűlöli. „Tudom, hogy utál” – mondta láthatóan értetlenül.
„Minden nap meg kell barátkoznom ezzel a helyzettel, ami már azelőtt is így volt, hogy ő kikerült a csapatból. Minden reggel, amikor felkelek, tudom, hogy semmi sem fog változni, tudom, hogy mi vár rám. De már nem érdekel, azt mond rólam, amit akar.”
ROMÁRIO VS EDMUNDO (VASCO DA GAMA/BRAZIL VÁLOGATOTT)
A szurkolók csak „álomszerű támadásnak” nevezték, mikor a két brazil világklasszis, Romário és Edmundo volt a Vasco Da Gama két csatára 1999-ben, az ideálisnak tűnő helyzet azonban gyorsan az egók gigászi harcává fajult. Erre azért fel lehetett készülni, elég csak Romário egyik nyilatkozatára gondolni, amikor azt ecsetelte, hogy „amikor megszülettem, Isten rám mutatott, és így szólt: ez lesz az a fiú.”
Eleinte minden jól alakult, mivel egyikük sem szeretett dolgozni és szenvedni edzéseken, helyette inkább együtt strandröplabdáztak Rio tengerpartján. A két játékos barátsága 1998-ban ért véget, amikor Romário közzétett egy képregényt Edmundóról, amint egy lapos focilabdán ül egy vécé ajtajánál, a másik ajtónál a hasonlóan ábrázolt ex-barátnőjével.
Forrás: FourFourTwo.com
