Szöveg Szilágyi László Fotó Mravik Gusztáv
Akár a lombardiai Milannál, a budafoki vendéglőben is minden, az asztalterítőkön át, a pulton átívelő gömbsorig piros-feketében pompázik. A régóta kedvelt Promontor utcai helyiség az ügyvéd-vb-re újult meg, a falakon lógó tablóképeket a mai napig szerető rajongással nézik a vendégek.
Az 1912-ben alakult Budafoki Munkás Testedző Egyesület a hetvenes években élte fénykorát, akkor futballozott a kerületben Esterházy Márton, Jakab János, a Fradival VVK-t nyerő Horváth László, az újpesti bajnok és válogatott, korábbi olimpiai bajnok Noskó Ernő, a későbbi MLSZ-elnök Kisteleki István és még sokan mások, például Vizi Sándor, aki a Fradi ificsapatából került Budafokra. A zöld-fehéreknél többek között a berlini olimpia ökölvívóbajnoka, Harangi Imre fiával, Andrással és a későbbi tévériporter Déri Jánossal próbálkozott.
A Fradiban nem tudott kiteljesedni, Csepelen futballozott 12-szer az élvonalban. „Gondold el, az első meccsen a Honvéd pályáján a korábbi fradista Szűcs Lajos fogott. Nagy élmény volt!” – idézi fel a NB I-es premierjét, a budafoki futballba életet lehelő egykori kiváló balszélső.
Vizi Sándor 1990 óta ügyvezető elnökként munkálkodik az egyesület felvirágoztatásáért. „Hatalmas szíve van, rengeteget dolgozik a klubért, fáradhatatlan, mint annak idején a pályán” – dicséri korábbi csapattársát Jakab János, a Budafokon is megforduló kiváló center, aki ma tanácsokkal és a kapcsolatain keresztül mint tiszteletbeli elnök segíti szeretett klubját. A 2015-ben az ő közvetítésével érkező, Ausztráliában élő magyar származású befektető-tulajdonos, Bélteky Róbertnek hála, a BMTE és annak vendéglője szépen fejlődik.
A Promontor utcai létesítményhez tartozó Sportvendéglő négy éve, immár Vizi segítsége révén, Mile Mária szerepvállalásával újult meg”, naponta három meccset játszottak a jogászok, majd a klubhoz tartozó étteremben ebédeltek. Ma civilek, futballszerető közönségtől a „mezei” budafoki lakosokig szinte mindenki megfordul a helyen, a labdarúgók napi két edzés között és minden hazai bajnoki találkozó után itt étkeznek.
LÁTOGATÁSUNKKOR KÉT JOVIÁLIS ÖREGÚR KÖNNYES SZEMMEL NÉZEGETTE A SIKERKORSZAK TABLÓIT A PULTTÓL TÁVOL, A JOBB SAROKBAN
Több mint vendéglő, kevesebb mint futballmúzeum. Kettő az egyben. Látogatásunkkor két joviális öregúr könnyes szemmel nézegette a sikerkorszak tablóit a pulttól távol, a jobb sarokban.
„Igen, ezek mi voltunk itt egykor, az 1975–76-os és az 1976–77-es idényben harmadikok lettünk az NB II-ben. De jó kis csapat volt! Az elsőnek Mészöly Kálmán, a másiknak Dobesch Gyula bácsi volt az edzője” – emlékezik lelkesen Vizi a jobb sarokban levő tablót pásztázva.
Érződik, ha nincs aznap felkészülési meccs a Dabas ellen, akkor órákig mesélne a nevekről, meccsekről örökzöld történeteket. De mérkőzés van, szombat délelőtt 11 óra, már kint vannak a pályán a fiúk, az elnöknek ott a helye a pálya szélén.
Vizi persze nem felejti el megemlíteni, mit keres egy Fradi–Budafok közös sál a vendéglőben. „A Magyar Kupában az elődöntő volt a csúcs, az önkormányzat bérlt nekünk egy villamost, azzal mentünk tavalyelőtt az Üllői útra. Na, persze előbb legyőztük itthon a Videotont. Garancsi elnök úr nem akart hinni a szemének…” – mondja, aztán sietős léptekkel igyekszik a lelátóra (2–0-ra nyertek a hazaiak).
Legalább van idő körbenézni… Piros-fekete asztalterítő, a pulttal szemben, oldalt dübörög a merchandising. A klubszínekkel ellátott ajándéktárgyakat kínálnak, a pult feletti piros és fekete, karácsonyi hangulatot idéző gömbsor egyedi megoldás. A terem szolid, a vevőkör a futballról beszélget, valaki felmelegíti elgémberedett tagjait egy jóízű töménnyel, mások a tablók elé sétálnak, és meredten nézik a régmúlt sikercsapatait megörökítő tablóképeket. Itt jegyezzük meg, a budafoki vendéglő nem kérkedik a futballklub múltjával, pedig igazán megtehetné.
Négy egykori szövetségi kapitány is tevékenykedett Budafokon: Sebes Gusztáv edzőként (1945–46), Mészöly Kálmán edzőként (1974–1976), Mezey György (1965–1967) és Verebes József (1967–1970) játékosként.
Dr. Csanádi Árpád MOB-főtitkár, NOBtag, elismert sportdiplomata és kiváló labdarúgó-szakember is futballozott egykor a Budafok színeiben. A BMTE és a Fradi egykori játékosa, Zakariás József és Csordás Lajos az 1952-es helsinki olimpián aranyérmesként képviselte a XXII. kerületi futball szellemiségét.
Ideje még több tablót beszerezni Budafokon!
AZ ALAPÍTÓ. Ha nem lenne elkoptatott Minarik Ede nevét citálni ott, ahol egy elszánt figura tesz-vesz a fociért, akkor Vizi Sándor lehetne Budafok Minarikja. De mégsem az; Jakab János szerint ő egy büszke sváb, aki amit megígér, az úgy lesz. A vendéglő története is így alakult; az elnök úr igényes helyiséget kívánt kialakítani a labdarúgóknak. Az étterem kinőtte a futballkereteket, „civilek” is betérnek a vendéglőbe.
A BÉRLŐ. Az ügyvédek világbajnokságán mutatkozott be a helyi futballmiliőben. Mária megfogadta, a ropogós pogácsa marad a vendéglő védjegye. Jól döntött, láthatóan van piaca a csodás pékárunak. Mile Mária a melegkonyhára is büszke, már Sipos Jenő MLSZ-szóvivő is falatozott itt, sőt megígérte, hamarosan visszatér a Promontor utcába.
A TÖRZSVENDÉG. Élete nagy részét a XXII. kerületben töltötte, egykor szakosztályvezetőként dolgozott, még a kókler befektetők sem tudták eltántorítani a futballtól. Bősze Zoltán kedvenc játékosa Fekete Máté, a budafoki klublegenda, Dobesch Gyula unokája, és örülne, ha még több helyi kötődésű srác öltené magára a budafoki mezt. Egyébként minden klappol.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi lapszámában.)
