A korábbi kiváló amerikai válogatott kapuvédő, Friedel pályafutása legnagyobb részét Angliában töltötte, a PL-ben összesen 624 meccsen lépett pályára. Szerepelt a Liverpoolban, a Blackburnben, az Aston Villában, a Tottenhamben, és a Newcastle-ben. A szigetországi kaland előtt azonban Friedel még Törökországban is kipróbálta magát, egy rövid ideig a Galatasaray játékosa volt, ahol egy csapatban szerepelt a román futball-legendával, Hagival. Az amerikai kapus végül 37 meccsen lépett pályára a Galata színeiben, mígnem 1996-ban a Columbus Crew-hoz szerződött. Hagi négy bajnoki címmel, két kupagyőzelemmel és egy UEFA-kupa elsőséggel zárta törökországi karrierjét.
A téli átigazolási időszakban nem kellett volna sok, hogy Mahrez a Mendyt is soraiban tudó Manchester City játékosa legyen, az átigazolásból azonban végül nem lett semmi. Pedig ez lehetett volna a második alkalom, amikor a két játékost összehozza a sors, miután korábban a Le Havre-ban már szerepeltek egy csapatban. Mahrez 2010-ben mutatkozott be a francia bajnokságban, a kezdetekben a Le Havre tartalékcsapatát erősítette, később azonban a felnőttek között is megkapta a lehetőséget. Mindeközben Mendy már 2007-ben is a Le Havre utánpótlásbázisában fejlődött, mígnem 2011 és 2013 között két idényt az első csapatnál is eltöltött.
A PL-ben ellenfelek voltak, mivel Henry az Arsenalt, Riise pedig a Liverpoolt erősítette éveken keresztül. Voltak idők azonban, amikor mindketten ugyanazon az oldalon álltak, a kilencvenes évek végén együtt erősítették az AS Monacót. Riise éppen egy feltörekvő, fiatal játékosként, a norvég Aalesundból érkezett meg a Ligue 1-be, miközben Henry már az utolsó idényét töltötte a II. Lajos Stadionban. Az 1998-1999-es idényben a Monaco a negyedik helyen végzett a francia pontvadászatban, a csapatot akkor egyebek között olyan sztárok is erősítették, mint Fabien Barthez, Lilian Thuram, Ludovic Giuly vagy David Trezeguet. Henry és Riise egyébként először 1998-ban, egy Le Havre elleni szeptemberi bajnoki győzelem alkalmával játszottak együtt a Monacóban.
A Barnetnél történő próbálkozását talán maga Davids is könnyen ki tudná törölni az emlékei közül, de még ennél is felejthetőbb a 2010-es év, amikor a volt Ajax, Barcelona és Juventus-csillag a Crystal Palace-ban próbálkozott. A csapatban mindösszesen hat bajnokin lépett pályára, ráadásul többnyire a számára testidegen balhátvéd pozícióban kellett szerepelnie. Zaha 2010-ben érkezett meg a Palace-hoz, és minden sorozatot figyelembe véve 44 meccsen is pályára lépett.
A PL-történelem egyik legnagyobb hangú légiósáról kevesen képzelnék el, hogy valamikor megosztotta az öltözőt Reussal. Még a napjainkban is tartó dortmundi időszak előtt Reus a Mönchengladbach alkalmazottja volt, egészen pontosan két és fél idényt töltött el a Borussiánál, az utolsó idényében az összes sorozatot figyelembe véve 21 gólig jutott. Josh King 2011-ben egy rövid ideig, a Manchester United kölcsönjátékosaként fordult meg a Gladbachnál, de nem tudott igazán maradandót alkotni.
Ha valaki nem nagyon tudja elképzelni Pochettinót a PSG leendő vezetőedzőjeként, akkor érdemes ha vet egy pillantást a múltra: a korábbi argentin válogatott hátvéd ugyanis játékosként megfordult a párizsi klubnál. Pochettino miután elhagyta a spanyol bajnokságot és az Espanyolt, két és fél idényt húzott le a francia élvonal egyik legmeghatározóbb csapatánál, ahol 2001 januárja és 2003 nyara között 95 alkalommal is pályára lépett. A jelenlegi Tottenham-menedzser ez alatt csapattársa volt Ronaldinhónak, aki ugyancsak 2001-ben érkezett első európai állomáshelyére, Párizsba. Aztán tudjuk, hogy a Barcelonához igazolt, ahol egészen különlegeset alkotott.
Ezért a kapcsolatért egy embernek, egészen pontosan Graeme Sounessnek kell köszönetet mondanunk. Azt követően, hogy a brit menedzsert 1997-ben kirúgták a Torinótól, Souness hirtelen Portugáliában, a Benficánál bukkant fel, és rögtön úgy döntött, hogy elkezdi angol játékosokkal megerősíteni a csapatot. Ekkor sikerült leigazolni Brian Deane-t is, aki mellett még Steve Harkness, Gary Charles, Dean Saunders, Michael Thomas és Mark Pembridge is csatlakozott a patinás lisszaboni klubhoz. Deane végül 18 bajnokin kapott lehetőséget a Benficánál, és ez alatt egészen tiszteletre méltó produkciót nyújtott, hiszen hétszer is eredményes volt. Ekkoriban a klublegendának számító Preud’Homme már pályafutása utolsó szakaszában volt, mígnem 1999-ben, 40 éves korában végleg letette a kesztyűt.
Produkál fura dolgokat az élet és a futball. A korábbi Barcelona és Ajax-csillag, Kluivert a 2007-2008-as idényben Hazard csapattársa volt a Lille-nél, és a belga karmester egy időben az Arsenal jelenlegi gólzsákjával, Aubameyanggal is megosztotta az öltözőt. Hazard éppen akkor kezdte pályafutását a Lille-nél, a fentebb már említett első idényében négy bajnokin lépett pályára, mint feltörekvő, ígéretes tinédzser. Kluivert már 31 esztendős volt ekkor, és ahogy Hazard még, ő már nem számított meghatározó játékos a Lille-nél. Claude Puel vezetőedző például soha nem játszatta őket egyszerre.
A kettős akár szinonimája is lehet a londoni futballrivalizálásnak, hiszen előbbi a Tottenhamnek volt ikonikus alakja, utóbbi az Arsenalnál húzott le 13 idényt. Ők ketten azonban egyszer egy csapatban is megfordultak, az 1988-1989-es idényben mindketten a Queens Park Rangers alkalmazottjai voltak. Ardiles egy hosszabb kitérő után 1988-ban érkezett meg a QPR-hez, ahol nyolc meccsen varázsolhatta el a helyi publikumot. Seamen nyugat-londoni próbálkozása négy évig tartott, majd aztán 1990-ben csatlakozott az Arsenalhoz.
Maradona már erősen közeledett pályafutása végéhez, amikor 1992-ben megérkezett a Sevillához, és egy idényt lehúzott az andalúziai együttesnél. Mindeközben honfitársa, Simeone még csak akkor kezdte el bontogatni szárnyait a spanyol bajnokságban. Az Atlético Madrid jelenlegi vezetőedzője 22 éves volt, amikor megérkezett a La Ligába, és mit hoz az élet, rögvest ugyanabban az öltözőben találta magát, mint az 1986-os vb-hős. Ekkor egy másik legenda, Suker is a Sevillát erősítette, és góljaival erősítette a csapatot. A horvát gólvágó később a Real Madridhoz igazolt, ahol 1998-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját, ugyanabban az évben pedig a vb-gólkirályi címet is bezsebelte.
Nem olyan nagyon sokkal azelőtt, hogy Zlatan Ibrahimovic, Frank Lampard vagy Andrea Pirlo az Egyesült Államokba igazolt, 2000-ben a bolgár fenegyerek, Sztoicskov is kipróbálta magát az MLS-ben. A Barcelona-szurkolók örök kedvence először a Chicago Fire játékosa volt, majd három évvel később a D.C. Unitedhez igazolt, ahol csapattársa volt Nelsennek. Sztoicskov hat gólig jutott új csapatában, miközben Nelsen már két éve a D.C. Unitedet erősítette. Később, egészen pontosan 2005-ben aztán aláírt a Blackburnhöz.
A Fenomén gólátlaga folyamatosan lenyűgöző volt pályafutása során, de amikor a PSV-ben szerepelt, még csak egy tehetséges támadónak tartották. A brazil géniusz két idény alatt aztán 54 gólt szerzett Hollandiában, nem csoda, hogy rögtön az európai klubfutball egyik óriása, a Barcelona kezdett el ácsingózni az aláírásáért. Ronaldo el is ment a Barcához, amelyben évekkel később egyébként Gudjohnsen is letette névjegyét. De kevesen tudják, hogy ők ketten a PSV-ben játszottak is együtt, az 1995-1996-os idényben ugyanis az izlandi légiós megfordult az eindhoveni csapatnál, igaz neki csak 15 meccs jutott.
