Relikviákkal teli a napsárga egri sportkocsma

Szöveg Szilágyi László Fotó Mravik Gusztáv

A belvárostól néhány percre, fogyasztóbarát árakkal, retrokályhával, óriásprojektorral jelentkezik a Cheers. Nem, nem az angolszász koccintáskultúra ihlette a névválasztást. Hát, akkor mi? Az FFT a helyszínen nyomozott.

„Látjátok? Ott a helye. Most éppen nincs fent, mert elromlott, de higgyétek el: egy projektor csodákra képes!” Ebben nem kételkedünk, főleg, ha egy tapasztalt vendéglátó, Csaba mondja, aki két éve viszi az egri Tizeshonvéd utcában a Cheers kocsmát. Még mielőtt a koccintáskor használt egyik nemzetközi műszóra asszociálnánk, szögezzük le, teljesen más mozgatórugója volt a névválasztásnak. Egy sorozat, amit annak idején Csaba favorizált. „A főiskolás éveim alatt ezt néztem, és órákon keresztül röhögtünk a poénokon. Nagyon nagy dumák vannak benne!”

Ennyit a névről, látogatásunkkor nem derült ki, hogy a Cheersben mekkora dumákkal kábítják a nőket, vagy milyen szövegek mennek a focimeccsek alatt, de a hely megihleti az embert. Ha csak azt vesszük, hogy a David Beckham feleségével jogvitákba keveredő Peterborough United hivatalos sálja is ott lóg a Cheersben, akár arra is gondolhatnánk, hogy műértő emberrel van dolgunk. Csak hogy képben legyünk: David feleségétől, a Posh Spice becenevű Victoriától kértek stadion-névhasználati engedélyt a peterboroughiak, de Victoria megfúrta az ötletet. Posh-stadion nem épült.

Csaba vállalja, hogy nem műértő. De legalább vállalja, ez becsülendő. „Barátaim jelentős része a Bayern Münchennek drukkol, ez valahogy rám ragadt. Szeretem a futballt, de ha őszinte akarok lenni, nem vagyok fanatikus. Inkább a focihangulatot szeretem a kocsmában!” – mondja Csaba.

Természetesen nem a Peterborough-sál az egyetlen nyakba akasztható kellék. Van itt minden, főleg az angol-olasz-német futballkultúra reprezentánsainak címerét fedezzük fel a sálakon és a mezeken. Akadnak kivételek is, ha valaki egy jó IFK Göteborg- vagy Hellas Verona-relikviával szeretne szemezni, vagy szemügyre venne egy Hrutka-feliratú Kaiserslautern-, esetleg Podolski névvel ellátott német válogatott mezt, javasoljuk, fáradjon el a műintézménybe.

Eger belvárosától három-négy utcára, a Dobó tértől kicsit feljebb, a városba bekötő úthoz közelebb áll a helyiek kedvenc futballkocsmája. (A négyszer is a világ legjobbjának megválasztott játékvezető, Puhl Sándor is próbálkozott a vendéglátóiparral, az Expressz Étterem a mai napig üzemel. Nem a meccsnézés a fő profilja.) A Cheers viszont egyértelműen a sportfanatikus réteget célozza, ettől még feltűnik egy-egy nagyobb társaság, néha céges bulik és születésnapi összejövetelek kedvéért telik meg a hely. Olykor a társaság be van oltva a futball ellen, de nem ez a jellemző.

Nincs kocsmáros az országban, aki ne könyvelt volna el rekordbevételt a tavalyi magyar–portugál meccsen. Csaba sem kivétel, innentől övé a szó. „Álltak az autók a Tizeshonvéd utcában, nem lehetett haladni, hála a hatalmas projektornak és az üvegablakoknak, mindenki bámulta a meccset. Moccanni sem lehetett a környéken, ilyet addig nem láttam. Jó lenne megint valami hasonló magyar focisiker!” Szóval, állt a forgalom ebben a csendes, nyugodt, békés utcában, az embereket idevonzotta a labdarúgás.

A Cheers belmagassága hatalmas, árnyékos, a ritkán beszűrődő napfény ellen technikásan védekezett a vezetőség. Napsárgára festette a kocsma nagy részét, mesterséges úton csempészett derűt a helyre. Ez amúgy jó ideának bizonyult. Ám további meglepő megoldásokkal is jelentkezett a főnök. Elhelyezett egy igazán látványos, ám apró méretű retrokályhát a bejárattal szemben. Ilyennel még nem találkoztunk országjárásunk során, de kedveljük az eklektikus ötleteket.

A Cheersben egy műfüves szőnyegen van a csocsóasztal, amivel ingyen játszhatnak az érdeklődők. Korunk info­kommunikációs vívmányát, a Facebookot nem használják az üzemeltetők, ott egyelőre nem hódít a Cheers. Van viszont konyha, a kézműves burgert mindenkinek ajánljuk, népszerű a hotdog és a saláta, ezekkel jól elvan a vendégkör.

A nyolcvanas években a társasjátékok használati utasításaira írták, hogy 0-tól 99 éves korig. A futballkocsmában csecsemőket még nem láttak, de jellemzően a tinédzserektől az aggastyánokig mindenki megtalálja a maga örömét. A tulajdonos foot-biliárd játszótérről álmodik, ennek helye még kérdéses. Viszont faktum a tavasztól az utcafronton működtetett szabadtéri szekció. Néhány asztal, néhány szék a csendes utcában. Már csak egy gólgazdag magyar meccs kellene, némi forgalomlassulással.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. májusi lapszámában.)