Szöveg Szilágyi László Fotó Keresztes László Péter
Ha már Rezeda Kázmér is megemlékezik egy helyről, az rossz nem lehet. Nos, az Öreg Favágó nemhogy nem rossz, hirtelen nehéz eldönteni, mi a legjobb benne: az autentikus bajor enteriőr, az ínycsiklandozó falatok, a gazdag sörválaszték vagy Adél… Vagy mindez együtt.
Fiatal cserkészkoromban nem gondoltam volna, hogy kedvenc tábortűzi népdalomnak valaha nagy jelentősége lesz az életemben. A „Jaj, de búsan harangoznak Tarjánban, halva fekszik a falu szép leánya…” kezdetű énekkel ma már értelmezési nehézségeim vannak. Melyik Tarjánról is van szó: Salgótarjánról, Gyöngyöstarjánról vagy…? A válasz évtizedekig adta magát (nyilván Salgó…), mígnem megtudtam, hogy Tatabányától kőhajításnyira létezik egy Tarján nevű, jórészt svábok lakta falu. Még az is lehet, hogy itt költötték a kedvenc tábortűzi dalomat.
Mégsem ez volt a legnagyobb felismerés, amikor Tarjánba értem. Sehol egy szemét, egy ottfelejtett cigarettacsikk, rendben éli a hétköznapjait a község, amelyet már II. Endre uralkodása idején, a XIII. században említettek oklevelek.
KÖZÉJÜK TARTOZOTT KRANCZ FERENC IS, KÖZVETVE NEKI KÖSZÖNHETJÜK A FALU LEGNÉPSZERŰBB ÉTTERMÉT, A KULTIKUS BAYERN-MECCSNÉZŐ HELYET
A török hódoltság után Tarján 1727-ben lett az Esterházyak tulajdona. Gróf Esterházy József 1737-ben 40 katolikus családot telepített Németország déli és középső részéről Tarjánba. Az utódok derék, szorgalmas emberek lévén igényesen gondoskodtak a környezetükről, közéjük tartozott Krancz Ferenc is, közvetve neki köszönhetjük a falu legnépszerűbb éttermét, a kultikus Bayern-meccsnéző helyet.
Krancz volt az öreg favágó, aki annak idején abban a vályogházban lakott, aminek a helyére épült az ő tiszteletére elnevezett étterem, ahol rendszeresen megfordul a Bayern München magyarországi szurkolócsoportja. A Don-kanyart megjáró Krancz Ferenc egy aknarobbanásban elvesztette az egyik lábát, ami azonban nem gátolta meg abban, hogy hazaérve favágóként dolgozzon. „Erős, szikár, két méter magas ember volt, aki még idős korára is fél kézzel hasogatta a rönköket” – emlékezik nagyapjára az étterem honlapján Treszl Norbert, az unoka. Ő maga nem túl magas, de erős, zömök ember, ő a lelke az Öreg Favágónak.
Több mint tíz éve kezdett el építkezni a család, előbb csak az étterem és egy emeleti bowling-terem fogadta a vendégeket, ma már sörsátor is van, nem is egy, a bajor színmintának megfelelően kék-fehér kockás terítő, szalvéta, zászló mindenütt. A két szinten és a külső sátrakban több mint 250 ember is kényelmesen elfér. És jönnek, özönlenek a vendégek, egy hétköznapon is telt ház van, a futballfüggőknek jó hír, hogy hatalmas vásznon lehet nézni a meccset bent is, kint is. A foci-vb-t nyilván a szabadban, a sátorban. Német precizitással, „sváb műgonddal” rendezte be a helyet a Treszl család.
Norberttől megtudom: a családi fotóalbum jelentősebb darabjait bekereteztette, ezek is a vendéglőt díszítik, ahogy egy helyi asztalosmester alkotása, a hatalmas méretű Bayern München-címerrel ellátott falióra, több hangszer, például vadászkürt és tangóharmonika is kikerült a falra. Nem beszélve a futballereklyékről!
Egy sarokba rendezve a Bayern-játékosainak arcképével felmatricázott sörösüvegek, de vannak vb-labdák, bajor, Bayern- és magyar zászlók. A férfi WC-ben a német rekordbajnok játékosairól készült montázzsal találkozhat a vendég, de mielőtt eljut a piszoárig, belebotlik egy-egy mezbe és baseballsapkába, ha netán elfelejtette volna, kinek kell szurkolni.
A bejáratnál egy-egy sál és német mez orientálja a látogatót, ha esetleg nem tudná, hova tévedt. De ez bizonyára ritka, aki erre jár, eleve tudja, hogy Tarján sváb falu, vagy azt is, hogy nemegyszer itt tart kihelyezett ülést a Bayern magyarországi fan clubja. Az italválaszték bőséges. „Mind a hatféle csapolt sört egyenesen Németországból hozzuk, Münchenből a kétfajta Paulanert, a pilst és a szűretlen világos búzasört, a Hacker Pschorr félbarna oktoberfest märzent és a St. Thomas hubertusbock világos sört. Erdingerből jön a barna szűretlen búzasör, illetve Türingiából a Köstritzer fekete sörünk” – mondja a tulaj.
Az étlap eklektikus, a svábok nemcsak csülköt kínálnak, az Öreg Favágó vendégei a hagyományos bajor specialitások mellett magyar ételek közül is választhatnak. A fotós kollégával a kétszemélyes tálat kóstoltuk, degeszre ettük magunkat, elégedetten csettintettünk, de ezt megtette korábban a Magyar Érdemrend lovagkereszttel kitüntetett, olykor Rezeda Kázmér néven jelentkező publicista is. Az ő véleményét nagy becsben tartják (állítólag a környéken szeret vadászni), írását a pult mellett helyezték el, jól látható helyen, bekeretezve. Ha neki is ez a véleménye, akkor tényleg „tudhat” valamit ez a hely. Az Öreg Favágó kötelező kulináris „termék” – nem csak Bayern-drukkereknek.
A TULAJDONOS: Első ránézésre egy fekete öves karatéka ugrik be Treszl Norbertről, a karja alapján minimum szkanderbajnok. Oly messze nem is jártunk az igazságtól, Norbi valóban a tatamin kezdett, korábban zenélt, végül a vendéglátóiparban kötött ki. Ő viszi tovább az öreg favágó örökségét. Kétgyermekes családapa, derék sváb emberként bőrgatyában közlekedik az asztalok között, még azt is eltűri, hogy a konyhában a Barcelona-drukker szakácsok legyenek többségben.
A FELSZOLGÁLÓ: A sertéshátszín a kedvencem – ezekkel a szavakkal akasztotta ki a cukiságbarométert a falubeli hölgy, majd leszögezte, hogy a vőlegényével él Tatabányán. Walcz Adél minden más egyebet is ajánlani tud, és ezt nem a nagyvárosi pincérek unott gőgjével teszi, Adél maga a megtestesült természetesség, a boldog életösztön.
A TÖRZSVENDÉG: Treszl Ferenc a futball (és a kézilabda…) megszállottja. Sváb, ahogy az egész családja is az. Az a minimum, hogy bajor kedvencet választott magának, Thomas Müllert kedveli a Bayernben. Kacérkodott a futballal, a megye egyig vitte. Ma már „passzívan űzi”, sör mellett követi a labdarúgást, főképp a Bayern és a német válogatott meccseit nézi.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. májusi lapszámában.)
