Egy szemcsés videófelvétel egy sífelvonóról sok gyerekben csodás emlékeket idézhet fel egy régi családi síelésről. De ma már sok gyereknek a szemcsés képernyő inkább a kezdeti számítógépes FIFA-játékokra emlékeztet. Mondjuk az apuka kényelmetlen bőrfotelében töltött hosszú órák, amelyek a billentyűzet, a képernyő, a monitor – és a focijáték bűvöletében teltek. A FIFA 98: Út a világbajnokságra egy új korszakot nyitott a focis játékok történetében.
Hogy lehetne elfelejteni a mámorító pillanatokat, amikor kezdődik a gépen a Brazília-Argentína mérkőzés, feltűnik nyitásként a riói Megváltó-szobor, aztán a Maracana Stadion, majd a pálya, és John Motson hangja, akinek orgánuma egy évtizedig volt a FIFA-játékok velejárója. Andy Grey volt a kommentátortársa, remekül kiegészítették egymást a sablonos mondatokkal.
A játékstílus nem volt túl bonyolult: ha egy játékosod megkapta a labdát az ellenfél térfelén, megnyomtad a sprint gombot, lefutott pár védőt, csinált egy Maradona-szerű szlalomot, majd megjátszotta a kopasz középcsatárt, bizonyos Ronaldót, és már lehetett is menni középkezdéshez. Általában megoldotta. Az argentin védők lelkesen asszisztáltak a gólhoz, csak a gólörömkor akaszkodott bele Ronaldóba néhány kék-fehér mezes védő…
A FIFA 98-as meccsek remek beszélgetésindításként szolgáltak lenn a játszótéren is. Elképesztő volt, hogy már 178 válogatott csapat közül lehet választani, az arcgrafika már eléggé fotó-realisztikus volt, még szponzorlogók is megjelentek a pálya szélén. A készítők egyre nagyobb figyelmet fordítottak a részletekre. Ki lehetett annál nagyobb király a játszótéren vagy a családi ünnepségeken, mint aki elmondhatta magáról, hogy Indiával világbajnoki címet szerzett?
Teremfoci
És amikor valaki már tizedszer is megnyerte a világbajnokságot a Salamon-szigetekkel vagy Egyenlítői Guineával, még mindig ott volt új impulzusok szerzésére a teremfoci játékmód (nem futsal, hanem az indoor futball néven ismert teremfoci). Tehát a labda nem volt kinn sehol, visszapattant a falakról, lehetett gólt szerezni mandinerből is, és gigantikus bombagólokat lehetett szerezni.
Az volt még jó, hogy amikor vereségre álltál, vagy untad a játékot, indulatlevezetésként alá lehetett rúgni az ellenfél kapusának egy piros lapért cserébe. Sőt, még le is fejelhetted az ellenfelet, évekkel megelőzve Zinedine Zidane-t.
Nem vitás: ez mindmáig az egyik legjobb focis játék, amit valaha készítettek. A maga korában a teljesség élményét hordozta magában struktúrájával, grafikájával, játékmódjaival. Minden modern játék ennek a köpönyegéből bújt elő.
Szöveg: Jamie Ranger
Forrás: FourFourTwo.com
