Szöveg Thore Haugstad
Ha a regnáló Bajnokok Ligája-győztes gárda egy harmincezres baszk kisváros csapatának otthonában lép pályára, a szurkolók biztos győzelmet várnak. Ehhez képest a Real Madrid nem hogy nem bírt az Eibarral múlt szombaton, hanem 3-0-ra kikapott, és rosszabb is lehetett volna.
A Real játéka annyira kaotikus volt, hogy az egész meccsen mutatott játék már-már titokzatosnak tűnt. Azóta 2-0-ra győztek az AS Roma otthonában, de nehogy téves következtetéseket vonjunk le ebből, mert a spanyolok kapujára 17 lövés érkezett, és csak azután játszottak jól, hogy Cengiz Ünder 0-0-s állásnál az égbe lőtte a meccs legnagyobb helyzetét, mikor néhány méterről nem tudott betalálni az üres kapuba.
A spanyol bajnokságban azonban már nem volt ennyire szerencsés a Real, ahol sokáig például az Espanyol és az Alavés mögött állt a tabellán, utóbbi még most is megelőzi. A csapat több gólt kapott idegenben (16), mint eddig bármelyik másik gárda a La Ligában, kivéve a sereghajtó Huelvát.
Mikor október végén Julen Lopeteguit Santiago Solari váltotta a kispadon, egy rövid fellendülés mutatkozott a csapat teljesítményében, de az Eibar elleni sima zakó megmutatta, hogy még mindig nagy gondok vannak a csapatnál. Íme, öt tényező, ami nagy szerepet játszhat a mostani sikertelenségben.
1. ÚJ HIERARCHIA
A madridi gárdának volt egy 480 perces periódusa a szezonban, amikor nem tudott betalálni az ellenfél kapujába, ez a második leghosszabb góltalansági sorozat klub történetében. Ez pedig nyilván nem csak azért van, mert a klub a nyáron eladta legjobb gólszerzőjét, Cristiano Ronaldót a Juventusnak, hanem azért is, mert a hierarchia megbomlott.
Amióta a portugál játékos 2009-ben a klubhoz érezett, a támadójáték egyértelmű volt. A felfutó szélső hátvédek őt keresték a keresztpasszaikkal, a középpályások kiszolgálták, a támadók pedig úgy futottak, hogy szabad helyet csináljanak neki. Az edzők olyan játékrendszert alakítottak, hogy Ronaldo gólt szerezhessen, a jelenlegi csapatból pedig – természetesen a nyári igazolásokon kívül – csak Sergio Ramos és Marcelo ismeri a CR nélküli Realt.
Ebben a szezonban megváltozott a játékosok, különösen a támadók hozzáállása. Miután kilenc évig csak másodhegedűs lehetett, Karim Benzemának önzetlen csapattársból hirtelen könyörtelen gólvágóvá kellett előlépnie, és hasonló volt a helyzet Gareth Bale-lel is. Anno Ronaldo egy meccsre lebontva többet lőtt kapura, mint a kettő játékos együtt, a gólszerzésről nem is beszélve.
2. VILÁGBAJNOKI MÁSNAPOSSÁG
A múlt héten a The Times hozta le azt a statisztikát, hogy a 84 Premier League-játékos közül, akik részt vettek a nyári világbajnokság kieséses szakaszában, 52 azóta is sérült. A nyári szünet hiánya teljesen lestrapálta a szervezetüket és emiatt megzavarta az előzsezonjukat is. A cikk ugyan nem említi a spanyol bajnokságot, de a nagy kluboknak mindenhol sok játékosa volt a vb-n, ilyen a Real Madrid is.
A spanyolok kezdőcsapatából csak Bale és Benzema pihent a nyáron, Toni Kroos a csoportkörök után visszajött, de a többiek maradtak Oroszországban. Köztök a klub két legfoglalkoztatottabb játékosa, a francia Raphaël Varane és a horvát Luka Modric a döntőig jutottak. „Teljesen leeresztettem” – vallotta be maga Modric.
3. SOK SÉRÜLT A VÉDELEMBEN
A pihenés hiánya valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Realnak tele van sérültekkel a védelme. A lista meglepő. Szeptember végén Marcelo húzta meg a jobb vádliját, akárcsak pár nappal később Dani Carvajal. Egy hónappal később Varane-nak volt kisebb izomsérülése, ez már három kezdő védőt jelent. Aztán két hete a Madrid egyetlen tapasztalat labdatartó középpályásának, Casemirónak ment ki a bokája.
Aztán a biztonsági védők is szép sorban kidőltek, például a térdszalag-szakadást szenvedett Nachóra januárig nem számíthat a tréner, de a fiatal balhátvéd, Sergio Reguilon és az ígéretes középhátvéd, Jesus Vallejo sem egészséges. A jobbáhátvéd, Alvaro Odriozola az Eibar ellen kapott egyet, le is kellett cserélni.
Ha ezt összeadjuk, az eredmény az, hogy a Real Madridnál ebben az idényben eddig hét védő kiesett a nyolcból, hozzájuk jön még Casemiro. Ennek tudatában nem kell csodálkozni azon, hogy a védelem nem a legstabilabb.
4. AZ EGYENSÚLY HIÁNYA
A Madrid tapasztalt játékosai régóta játszanak együtt, ami sokáig elősegítette a játék stabilitását és javította a csapatszellemet a Bajnokok Ligája-győzelmek során, de úgy tűnik, ez (illetve ennek hiánya) most megint téma lett a csapatnál. A nyáron Florentino Pérez elnök megvásárolta Thibaut Courtois-t, Odriozolát és Marianót, pedig hármójuknál talán több új játékos kellett volna.
Ugyanis az a Real Madrid, amely 2016-ban bajnokságot nyert, nincs többé. Abban az évben az edző, Zinedine Zidane olyanokat tudott berakni a B-csapatba, akik talán az A-csapatba nevezetteknél is jobbak voltak. Manapság viszont jóval kisebb a harc a csapatba kerülésért, a „régi motorosok” tudják, hogy nem számít, mi történik, ők nagy valószínűséggel úgyis kezdeni fognak minden héten.
Emiatt gyakran úgy tűnik a La Ligában, hogy nincs meg a kellő intenzitás a csapat játékában, így talán mostanra már az elnök is észrevette, hogy frissítenie kell a keretet. Januárban lesz rá az esélye.
5. ELMÚLT A SIKERÉHSÉG?
Csak találgatni tudunk, mennyire motiváltak a Real Madrid játékosai. Ami viszont biztos, az emberi természet része, hogy nagyon elégedett tudunk lenni egy-egy nagyszerű siker után, amilyen például az, ha az ember egymás után háromszor is megnyeri a Bajnokok Ligáját, Európa első számú kupasorozatát.
És csak két olyan együttes van a futballtörténelemben, amely ismerheti ezt az érzést, és hogy milyen hatással lehet a későbbi formájára. Az Ajax 1971 és 1973 között háromszor hódította el a BL elődének számító Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK), a hollandok ráadásul ezzel párhuzamosan, nyolc éven belül hatszor lettek bajnokok hazájukban. Az ezt követő három idényben azonban csak harmadik lettek otthon, nemzetközi szinten pedig „csak” egy UEFA-kupát nyertek. (Azt már mi jegyezzük meg, hogy akár párhuzamot is lehet vonni a Real Madriddal, mert a csapat akkori legjobbja, Johan Cruyff szintén elhagyta az Ajaxot 1973-ban).
A másik gárda a német Bayern München, mely 1974 és 1976 között nyerte meg a BEK-et, majd az azt követő három szezonban mélyrepülésbe kezdtek a hazai bajnokságban, előbb hetedikek, majd tizenkettedikek és negyedikek lettek, négy évig pedig semmilyen trófeát nem nyertek.
Ilyesmi valószínűleg nem fog megtörténni a Real Madriddal, de figyelembe véve a csúcsokat, amiket a játékosok az elmúlt időszakban megjártak, számolni lehet valami hasonlóval. Jelenleg hat pontnyira vannak a bajnokság első helyétől (már ha a Barcelona vasárnap otthon legyőzi a Villarrealt), ebből pedig még semmit sem lehet leszűrni a szezon végére.
Van még idő rendbe tenni a dolgokat Madridban.
Forrás: FourFourTwo.com
