Éppen barátságos meccset játszottam a német válogatottban az Egyesült Államok ellen, amikor ajánlatot kaptam, hogy szerződjek át az MLS-be. Bora Milutinovics volt a MetroStar edzője, és a meccs után odajött hozzám, cseverésztünk egy kicsit, majd azt mondta: „Hé, Lothar, nem volna kedved a New York-i csapatomban játszani?”
Alaposan meglepett. Azt feleltem: „Egy harmincnyolc éves játékosra van szükséged? Biztosan találsz nálam jobbat.” De ő erre azt mondta: „Lothar, nekem pont olyan játékosra van szükségem, mint te.” 1999-ben jártunk, és a Bayern Münchennél kezdtek kitelni a napjaim. Magamban azt gondoltam: ha akarok még valamit a pályafutásomtól, meg kell ragadnom ezt az utolsó jó esélyt. New York pedig gyönyörű város. Franz Beckenbauer többször mesélt nekem az ottani életről, hiszen ő is játszott a New York Cosmosban. Úgyhogy azt feleltem: „Ok, miért is ne? Vágjunk bele!” De még tárgyalnom kellett a Bayern vezetőivel, mert a szerződésem még élt. Ám szerencsére azt mondták: „Lothar, sokat tettél a klubunkért. Ha tényleg szeretnél menni, hogy kipróbálj valami újat, mi nem állunk az utadba.”
Arra gondoltam, hogy igent mondok, és csatlakozom a MetroStarhoz már 2000 elején – de két héttel a szerződésem aláírása után Milutinovicsot kirúgták. Megdöbbentem. Jó kapcsolatom volt Borával és a vezérigazgatóval, Charlie Stillitanóval, de már úgy érkeztem oda, hogy egyikük sem volt ott. Ecuadorból érkezett egy fiatal edző, és új vezérigazgatót neveztek ki. Semmit sem tudtam róluk. Nem így terveztem.
De New York az egyik legérdekesebb város a világon. Egy gyönyörű lakásban éltem a Trump International Towerben a Central Parkban, és egyszer találkoztam Donald Trumppal is, amikor velem szemben ült egy olasz étteremben. Nagyon híres volt már akkor is, én tudtam ki ő, ő valószínűleg nem hallott még rólam. New Yorkban kevésbé voltam ismert, mint Németországban, de azért sokan – főleg dél-amerikaiak vagy európaiak – megállítottak az utcán, hogy autogramot kérjenek. Úgyhogy nem voltam magányos New Yorkban!
Akkoriban az MLS színvonala a német másod- vagy harmadosztályéhoz volt hasonló. A klubok költségvetése meg sem közelítette a mait, egyes játékosok csak havi 5000 dollárért futballoztak. Nem volt olyan professzionalizmus, mint Európában: amikor elmentünk játszani Chicagóba vagy Washingtonba, a játékosok oda mentek vacsorázni, ahová csak akartak, nem voltunk kötelesek együtt enni a csapattal. Nagyon más volt minden.
De abban az évben megnyertük a Keleti főcsoportot, így azonnal elődöntősök voltunk a konferencia rájátszásában. Fiatal játékosaink voltak, és egyre jobban játszottunk. De hátsérülést szenvedtem, ezért Európába mentem, hogy felkeressem azt az orvost, akiben megbíztam. A klubot folyamatosan tájékoztattam a kezelésemről, és arról, mikor hol vagyok, de az újságok olyan dolgokat írtak rólam, amik nem voltak igazak. Például azt, hogy nem is kezelésen vagyok, hanem St. Tropéz-ban pihenek a tengerparton. Valaki a klubnál áskálódott ellenem, és ilyen álhíreket adott le az újságíróknak. Ideges lettem. Borával és Stillitanóval nagyon biztonságban éreztem volna magam. A klub új vezetői nem álltak mögöttem, és nem éreztem olyan jól magam, mint szerettem volna. Az idény végén 40 éves lettem, és fáradt voltam. Másik klubhoz már nem akartam csatlakozni, úgyhogy visszavonultam.
Manapság olyan nagyszerű játékosok futballoznak az MLS-ben, mint Zlatan Ibrahimovic, Wayne Rooney vagy Bastian Schweinsteiger, és mindannyian nagyon élvezik az amerikai életformát. Rooneyt hívták Kínába is, és sokkal több pénzt kapott volna. De ezek a játékosok mindig nyerni akarnak. Én is, aki akkoriban a világ legjobbjai közé tartoztam, ugyanolyan szenvedéllyel játszottam a pályafutásom végén Amerikában, mint korábban bárhol.
Az évek múlnak, Amerikában pedig a futball nagykorúvá vált. Akkoriban akárhányszor sétáltam a Central Parkban, senkit nem láttam futballozni. Amikor tíz évvel később visszatértem, nagy meglepetésemre rengeteg gyerek kergette ott a labdát. A dolgok sokat változtak az elmúlt két-három évtizedben, és az MLS jobb, mint valaha. A futball végleg megérkezett Amerikába.
Lothar Matthäus
