Micsoda fontos este ez Ole Gunnar Solskjaer számára! Furcsa módon, annak ellenére, hogy a Manchester United rossz formában van és ritmustalanul játszik ebben a szezonban, viszonylag biztonságban érezheti magát a Old Traffordon. A United elnöke, Ed Woodward megvásárolta azt a terméket, amit Solskjaer kínált neki, és ha most megpróbálna megszabadulni tőle, az nyilvánvalóan megalázó lenne.
A baj az, hogy Woodward már nem teljesen biztos abban, hogy a „Solskjaer-csomagban” az van, amit várt. A klubfilozófiáról, a klubkultúráról és a győztes DNS-ről például sokszor azok szoktak beszélni, akiknek fogalmuk sincs, miről beszélnek. Lásd például Josh Kroenke üzenetét Freddie Ljungberg ideiglenes kinevezéséről az Arsenalnal. Nem túl meggyőző, igaz?
Solskjaer kapcsán gyakran az az érzésünk, hogy nem ő uralja az anyagot, hanem az anyag őt. Noha vannak erényei, nagyon nehéz azokat megnevezni, vagy ami még zavarba ejtőbb: nehéz meghatározni, hogy milyen igazgató is ő valójában. Milyen taktikában hisz? Milyen elképzelései vannak a futballról? Milyen tulajdonságokat részesít előnyben?
A helyzetét nem segíti az a tény, hogy amikor a képernyőn megjelenik, szinte mindig ott van mellette Mike Phelan vagy Michael Carrick, akik a fülébe suttognak bölcsességeket. Ez azt erősíti, hogy egyfajta bizottságonként dolgoznak ők hárman, ami arra utal, hogy nincs elég hatalma a klubnál. Valójában ez egy jóval tágabb probléma tünete. A Premier League minden vezetőedzője alkalmaz persze segítőket, ez természetes, de a Solksjaernél nem azt érzi az ember, hogy ő a főnök a kispadon.
José Mourinho és a norvég edző szerda esti találkozása szerda este meglehetősen pikáns lesz: Solskjaer és Mourinho nyilvánvalóan nagyon ellentétes karakterek. Az egyiknél fontos a stílus, a kellem, a másikat kizárólag az eredményesség érdekli. Solkskjaer edzőként egyelőre könnyűnek találtatott a Premier League-ben. Olyan ellenféllel találkozik, akivel retorikában, kommunikációban és lelki hadviselésben is fel kell vennie a harcot.
Pedig épp arról van szó, hogy nem Mourinho, hanem az általa képviselt identitás ellen kell most harcolni. Azt kell elpusztítania!
Lassan eltelik az idény fele, és még nem tudta bizonyítani, hogy a kinevezésével más útra lépett volna a klub, mint ha megtartotta volna a poszton a portugált. Az elmúlt tizenkét hónapban, amióta átvette az MU-nál a munkát, nem sikerült kikerülni Mourinho árnyékából, elődjén keresztül értelmezik őt, és egy szimpla Mourinho-utódként kezelik. Nyert néhány meccset, felvitt néhány játékost az akadémiáról a felnőttcsapathoz, de valójában nem alakítottam még ki a csapat arculatát.
Mik az edzői erősségei? Miben jó? Milyen ötletei vannak arra, hogy a Manchester Unitedet különleges csapattá tegye? A kérdésekre nincsenek válaszol, és ez adhat okot a legtöbb aggodalomra a United-szurkolók körében. Úgy tűnik, a játékosai kedvelik, sokan értékelik azt a pozitív atmoszférát, amelyet teremtett a klubnál, munkájáról mégsem lehet másként írni, mint általánosítva.
Mourinho pedig szerda este egy lendületbe jött Tottenhammel érkezik Manchesterbe. Csapata kiváltképp motivált, és az lenne a meglepőbb, ha a hazai együttes tudná megnyerni a mérkőzést. Solskjaer számára azonban talán jóval nagyobb tétje van a mérkőzésnek, mint a három bajnoki pont. Ahhoz, hogy megnyerje a meccset, ki kell találnia valamit. Csatákat kell nyernie egy háborúban. Próbálja meg feltartóztatni Dele Allit, vagy inkább a Szon és Lucas Moura alkotta szélsőtámadókra figyeljen? Vagy Mourinho bevált módszerét alkalmazva, a kontratámadásokra alapozzon, a jó védekezésben reménykedve? Proaktív lépés lenne, amely viszont segíthetne meghatározni őt is edzőként.
Mourinho legyőzése mindig hasonló jellegű epilógusokkal jár. Szokása szerint nagy meghatalmazással képviseli a csapatait, ezért minden vereséget a személye elleni támadásnak tart. És Solkskjaer hírneve nagyban növekedne, ha ezekből a párbajokból többségében győztesen jönne ki. Nem csak azért, mert az ilyen három pontokkal a United sokat lépne felfelé a Premier League tabelláján, hanem azért is, mert nagyot nőne a tekintélye.
Forrás: FourFourTwo.com
