Szöveg Seb Stafford-Bloor
1. STEVE FROGGATT (COVENTRY CITY – EVERTON, 1998)
„Ez az első gólja a Coventry Cityben, vajon fog ennél is szebbet szerezni?” – kérdezte a legendás kommentátor, Martin Tyler Steve Froggatt gólja után. Mára kiderült, hogy a válasz nem…
De miért mutatják ezt a találatot olyan kevésszer a brit televízióban? Rendben, hogy a nagycsapatok és a kivételes játékosok érdeklik jobban az embereket és a tévécsatornákat, de bűn ilyen gólokat nem megosztani másokkal. Olyanokat, mint ez, ami olyan erővel vágódott a hálóba, mint egy puskagolyó, még szerencsére, hogy nem állt ott senki, arról nem is beszélve, hogy Froggatt a saját térfeléről indulva nyargalt végig a pályán.
2. ROD WALLACE (LEEDS UNITED – TOTTENHAM HOTSPUR, 1994)
Ez a találat nem is annyira alábecsült, inkább feledésbe merült. Rod Wallace ugyanis megkapta a Szezon Gólja-díjat ezért a szólójáért 1993/94-ben, de azóta mégis eltűnt a képernyőről, lemaradt az idővel való versenyfutásban. Nem lett olyan híres, mint megérdemelte volna.
Pedig a labdarúgásban kevés szebb akciót ismerni ennél. Ott van például George Weah 1996-os találata a Verona ellen, de Wallace útja nehezebb volt a kapuig, elképesztő cselekkel jutott el a szinte lehetetlen befejezésig. Maga a játékos így emlékezett vissza erre a hatalmas gólra.
„A saját térfelemen megszereztem a labdát, és…öööö…lecseleztem pár játékost…és becsavartam”. Hiába, nem a szavak embere volt.
3. PAOLO DI CANIO (WEST HAM UNITED – CHELSEA, 2003)
Ha volt hátránya Paolo Di Canio híres, ollózós góljának a Wimbledon ellen, akkor csak annyi, hogy ezek után ez lett a mérce minden más angliai találatához képest. Az angol futballban ritkán látni egy pillanatban összesűrűsödni az egyensúly, az időzítés és a technika olyan tökéletes kombinációját, mint ott és akkor.
Ez a Chelsea elleni gól viszont jól mutatja, mit is tudott Di Canio a futballpályán, hogyan látott és technikailag mennyire képzett volt. Az olasz játékos elképesztő dolgokra volt képes a pályán, igazi egyéniség volt, aki úgy tudta megváltoztatni a játékot, mint senki más. És nem ismert fáradtságot. Ez is Di Canio volt, nemcsak az, aki viselkedési problémákkal küzdött Angliában.
4. HARRY KEWELL (LEEDS UNITED – SHEFFIELD WEDNESDAY, 2000)
Harry Kewell több gólja is felkerülhetett volna erre a listára, mert számtalan emlékezetes találatot szerzett. A listán lévő azonban annak ellenére egészen elfeledett, hogy pályafutása legszebbjei közé tartozik: Bal lábbal, külsővel felső kapufás gólt szerzett. Hogyan csinálta?
Kewell csillogása, lett légyen bármilyen fényes, csak rövid ideig tartott, egy sérülés ugyanis derékbe törte a karrierjét. Pedig addig ő volt az egyik leglátványosabb játékos angol földön. Kevés olyan futballista van, aki úgy szerzett emlékezetes gólokat, hogy közben úgy nézett ki, mintha meg sem kellene erőltetnie magát.
Gólja a videón 2:58-tól.
5. BENITO CARBONE (SHEFFIELD WEDNESDAY – NEWCASTLE UNITED, 1997)
Benito Carbone sosem csillogtatta meg többé úgy az olasz fineszességet, mint 1997 augusztusában a St. James Parkban. Akkoriban a külföldi játékosok mindig újdonságnak számítottak, ahogy a még néha durva angol bajnokságban táncoltak a védők könyökei között. Carbone hajráfja és (állítólag) borotvált lába az angol futball nyitottságát, sokszínűségét és modernségét is jelezték.
Carbone pedig, a piperkőc kis olasz fantasztikus ollózós gólt szerzett az őt kissé hanyagul fogó Newcastle United-védőktől körülvéve, mintha azt mondták volna: „úgysem tudja megcsinálni…” Hát, meg tudta. Ha ezt egy híresebb játékos szerzi egy nagyobb klubban, mára valószínűleg már dokumentumfilm készült volna róla.
6. TOM HUDDLESTONE (TOTTENHAM HOTSPUR – MANCHESTER CITY, 2006)
Ez a gól még akkor esett, mikor Tom Huddlestone számára csak a csillagos ég volt a határ, és amikor vele kapcsolatban a „következő Glenn Hoddle” címke sem tűnt túlzásnak. A mozgékonyság és a tudatosabb védőmunka hiánya végül megakadályozta, hogy elérje azt, amit vártak tőle, és a sérülései is elhúzódtak, de így is volt mire emlékeznie a Tottehamnál eltöltött éveiből.
Voltak látványos góljai, de a listán szereplő volt közülük a legszebb. A legemlékezetesebb góljait nem egyszerűen belőtte, hanem valósággal bebombázta a kapuba, lövőtechnikája elképesztő erővel társult, de valahogy mégis simának tűnt, mint a teniszben Roger Federer tenyerese.
A Hoddlehez való hasonlítgatás nemcsak a külsőre hasonló játékstílusból eredt, hanem abból is, milyen szerepet játszott a játék egészében és összetett technikai tudásával mennyire könnyedén uralkodott a pályán. A Manchester City ellen szerzett gólja ékes bizonysága ennek, mégis elhalványult, akárcsak Huddlestone karrierje.
7. LEE BOWYER (LEEDS UNITED – WEST BROMWICH ALBION, 2002)
Emlékeztek, milyen volt a futball a képregényekben? Amikor egész mozgásokat egyetlen képkockában igyekeztek megrajzolni, tökéletes passzokat és gyönyörűen csavart lövéseket összesűríteni egyetlen pillanatban. Nahát, az volt olyan, mint Lee Bowyer találata.
A Leeds United 2002 augusztusában kezdett anyagilag összeomlani, a játékosok elhagyták a klubot, David O’Learyt kirúgták, a csapatot Terry Venables irányította. Bowyer góljában nemcsak maga a találat volt szép, hanem az odáig vezető támadás is, ahogy Alan Smith Harry Kewellhez passzolt, aki sarokkal tette le labdát a középre futó Bowyer elé, aki beemelte azt a jobb felsőbe Russell Hoult felett. Az akció művészi kompozíció volt, tökéletes időzítéssel.
8. DAVID BECKHAM (MANCHESTER UNITED – WEST HAM UNITED, 1996)
David Beckham félpályás gólja 1996-ban a Selhurst Parkban rengeteg figyelmet kapott, ami egyben bosszantó is, mert annyit ismétlik a mai napig, hogy egyértelműen az lett a legismertebb gólja pályafutása során. Szó se róla, újszerű volt, bátor és hibátlanul kivitelezett, de művészi szempontból nem volt összehasonlítható azzal, amit négy hónappal később szerzett az Upton Parkban.
Harry Redknapp West Ham Untedje kemény, durva csapat volt, gyakran nehezítették meg, „törték el” a nagycsapatok csillogó játékát, de mire lehet számítani egy olyan gárdától, amelyben Julian Dicks, Iain Dowie, John Moncur és Slaven Bilic játszott? Beckham gólja azonban olyan volt, mintha decemberi esőben virágot bontott volna, egy gyönyörű gól, amely, ahogy szállt, finoman megcsókolta Ludek Miklosko kapuját.
9. IAN WRIGHT (ARSENAL – LEEDS UNITED, 1995)
A magyarázathoz talán elég lenne a kapus, John Lukic tehetetlenséget sugalló gesztusát idetenni. Mivel Thierry Henry követte az Arsenal csatársorában, ez egyben el is vonta a figyelmet Ian Wright elegáns megoldásairól, pedig olyan zseniális góljai voltak, mint ez itt, a listán. És nyugodtan nézzünk utána az évkönyvekben, mert számos egyéb hasonló megoldása volt, amikor nemcsak lőtt, hanem gondolkodott is.
De mind közül ez volt a mestermunka, amely mutatja, a csatár hogyan látott a pályán támadás közben: lágy befejezés, amelyet nézve a kapus szinte a földbe gyökerezett, a védőnek, szegény David Wetherallnak pedig összeakadtak a lábai. Wright pályája csúcsán tele volt energiával: egy élénk támadó, aki provokálta és bosszantotta az ellenfelet. Góljai sokkal több elismerést érdemelnének, mint amit kapnak.
10. JUNINHO (MIDDLESBROUGH – MANCHESTER UNITED, 1997)
1997 májusában a Middlesbrough búcsúzott az élvonaltól, mint Brian Robson játékos-edző később mondta, „szürke öltönyös emberek” kiejtették, ezzel utalt a pontlevonásra. A hónap talán könnyekben végződött az Elland Roadon, de örömmel kezdődött az Old Traffordon, a Manchester United elleni 3-3-es döntetlennel a Boro játékosai megmutatták, mire képesek – mondjuk 3-1-es vezetést buktak el, de akkor is.
Húsz perc után, egy gördülékeny támadás végén összejátszott a két híres légiós, Ravanelli és Emerson, a játékba bekapcsolódtak a „bennszülöttek”, Phil Stamp, Robbie Mustoe és Craig Hignett is, majd Juninho berúgta a labdát a hosszú sarokba Peter Schmeichel mellett. Tanítani való támadás a kiesőtől.
Forrás: FourFourTwo.com
