LUKAS PODOLSKI (NÉMETORSZÁG)
Bár nem volt teljes kudarc, mondjuk a Bayern Münchennél és az Arsenalban sem, Kölnben pedig egyenesen helyi hősnek számított, de az is tény, hogy pusztán a klubkarrierje alapján nem sorolható a valaha volt legjobb német játékosok közé. Viszont 130-szor játszott a nemzeti csapatban, amivel Lothar Matthäus (150) és Miroslav Klose (137) mögött harmadik az örök-rangsorban, szerzett 49 gólt, amivel ugyancsak odafért a dobogóra Klose (71) és Gerd Müller (68) mögé. Ja, és nyert egy világbajnokságot (2014).
EDUARDO VARGAS (CHILE)
„Fogalmam sincs, miért játszom jobban a válogatottban” – bukott ki egyszer Vargasból, Chile egyik legnépszerűbb futballistájából, aki a nemzeti csapatban csak ritkán okozott csalódást. A csatár egymás után kétszer is a Copa America gólkirálya volt (2015, 2016), amikor egyébként országa meg is nyerte a tornát, amire korábban sosem volt példa. Vargas a 2014-es világbajnokságon sem játszott rosszul, a chilei válogatottban eddig 82 meccsen 35 gólt szerzett. Ehhez képest klubkarrierje valóságos katasztrófa, megbukott a Nápoly, a Valencia, a QPR és a Hoffenheim együtteseiben is, jelenleg Brazíliában futballozik, és nem tervezi, hogy valaha visszatér Európába.
MAURICIO ISLA (CHILE)
Még egy chilei a listán, akit azonban nem lehetett nem felvenni, Islában ugyanis ott volt a lehetőség, hogy a világ egyik legjobb játékosa legyen a posztján, a pálya jobb oldalán. A válogatottban 131-szor játszott, és ugyancsak kulcsszerepet töltött be a már említett Copa América-duplázásban, de klubkarrierje lejtmenetbe kezdett 2012 után, amikor elhagyta az Udinesét, és elment kispadmelegítőnek a Juventushoz, kiesett a QPR együttesével, és Marseille-ben sem szerették. Jelenleg a Flamengo csapatát erősíti, de azt ő is érzi, hogy ennél jóval több volt benne.
ANGELOSZ HARISZTEASZ (GÖRÖGORSZÁG)
Hariszteasz felemelkedett a görög legendák közé, miután a 2014-es Európa-bajnoki döntőben ő szerezte csapata győztes gólját a vendéglátó Portugália ellen. Ezen kívül betalált Franciaország ellen a negyeddöntőben, akárcsak a spanyolok ellen a csoportkörben. Összesen huszonöt gólt szerzett a görög válogatottban (21-et tétmeccsen!), amivel második az örök-ranglistán. De amennyire megbízható volt a nemzeti csapatban, annyira nem a klubjaiban. A Werder Bremennél például legjobb szezonjában (2002/03) csak kilencszer talált be, és ennél is gyengébb volt a teljesítménye az Ajaxnál, a Feyenoordnál, a Nürnbergnél, a Bayer Leverkusennél és a Schalkénél, hogy ne is említsük bizarr kalandját a francia Arles-Avignonnál.
ALJOSA ASANOVIC (HOTVÁTORSZÁG)
Ha az ember megkérdezi egy horvát drukkertől, milyen játékos volt Aljosa Asanovic, a válasz borítékolható: csodálatos. És ez nem is csoda, hiszen az elegáns középpályás szívét-lelkét beleadta a válogatottnál a 90-es évek végén, csodálatosan passzolt, a csapattal a 96-os Eb-n a negyeddöntőbe jutott, és harmadik lett a 98-as vb-n. De mégsem hasonlítható olyan játékosokhoz, mint Zvonimir Boban, Robert Prosinecki, Alen Boksic, Davor Suker és Robert Jarni. Horvátország határain kívül ugyanis jóformán senki sem tudja, ki is volt az az Asanovic. Pedig játszott a Montpellier, a Derby, a Napoli és a Panatinaikosz együtteseiben is.
FABIO GROSSO (OLASZORSZÁG)
Felejthetetlen volt, ahogy Fabio Grosso a 2006-os világbajnokságon ünnepelte a németek elleni elődöntő 119. percében szerzett gólját, a balhátvéd szenzációsan csavart Jens Lehmann hálójába, ami a vb egyik legszebb pillanata volt. Aztán öt nappal később Grosso belőtte az olaszok győztes büntetőjét a franciák elleni döntő tizenegyespárbajában, ezzel országa újra világbajnok lett. Pedig a játékos 23 éves koráig csak alsóbb szintű bajnokságokban játszott, aztán csaknem észrevétlen maradt a Perugia és a Palermo csapatainál is. A vb után lecsapott rá az Inter, majd gyorsan tovább is passzolta, de sem a Lyonnál, sem a Juventusnál nem vált be. Klubkarrierje nagyon gyenge volt, főleg ahhoz képest, micsoda kolosszusnak számított az olasz válogatottban.
ANDERS SVENSSON (SVÉDORSZÁG)
Na, ki a svédek legtöbbszörös válogatott játékosa? Ha nem vagyunk svédek, akkor biztosan nagy pénzben fogadnánk Zlatan Ibrahimovicra. Pedig nem: a jóval kevésbé ismert Svensson 1993 és 2013 között 148 alakalommal ölthette magára hazája mezét. Az intelligens és elkötelezett középpályás 21 gólt szerzett, remek szabadrúgáslövő volt, és nagy szerepet játszott abban, hogy csapata a 2002-es vb-n már a csoportkörben kiejtette az egyik favoritnak számító Argentínát. Svédországot két vb-n és három Eb-n képviselte, és megvolt benne a tehetség, hogy egy topligás csapatban is meghatározó szerepet játsszon, de csak négy csendes évet töltött Southamptonban, előtte és utána kizárólag a svéd Elfsborgban játszott. És ott is csak két bajnoki címre futotta.
ASAMOAH GYAN (GHÁNA)
Asamoah Gyan országa valaha volt egyik legjobb válogatott játékosa, és legjobb gólszerzője, 109 meccsen 51-szer talált be az ellenfelek hálójába, ezzel a teljesítménnyel Tony Yeboah és Abedi Pele szintjére került. Ugyan kihagyta a Luis Suárez szándékos kezezése miatt megadott tizenegyest Uruguay ellen a 2010-es világbajnokságon, de három gólt lőtt azon a tornán. Négy év múlva Gyan betalált Németország és Portugália ellen is, de csapata, Ghána végül nem jutott tovább a csoportjából. A csatár eltöltött pár észrevétlen szezont az Udinese, a Rennes és a Sunderland csapataiban, majd elment elvesztegetni a karrierjét az Emirátusokba és Kínába, ha már Európában nem tudott maradandót alkotni.
SERGIO ROMERO (ARGENTÍNA)
Sergio Romeróval 2013 óta csak cserekapusként számolnak klubjainál, előbb az AS Monacónál, majd a Sampdoriánál és a Manchester Unitednél. Ez alatt az idő alatt ugyanakkor több nagy világverseny döntőjébe is bejutott az argentin csapattal, 2014-ben a világbajnokságon, 2015-ben és 2016-ban pedig a Copa Américán. Hihetetlen módon mindhármat elveszítették, pedig ő 360 perc alatt csak egyetlen gólt kapott (mindhárom meccs hosszabbításba torkollott).
Röviden legyen elég annyi, hogy Romero csúcsszintű kapus, aki az elmúlt fél évtizedben valamiért többet játszott a válogatottban, mint klubcsapataiban. 2018-ban, kicsit talán elhamarkodottan, 31 évesen visszavonult a válogatottól, így nem lehetett részese az argentinok 2021-es Copa América-győzelmének.
Forrás: FourFourTwo.com
