Szöveg Szilágyi László Fotó Keresztes László Péter
Olykor kilátástalan mutatványnak tűnik meghódítani az igényes sportkocsmák egyre bővülő piacát, az élete első tizenkilenc évét Stockholmban töltő vállalkozó és építész üzlettársa mégis kísérletet tett erre. A bérlőpáros itthon ritkán látható, sajátos modellt álmodott a budapesti nagykörút és a Dob utca sarkára, ahol még sörpongozni is lehet.
A posztmodern vendéglátás kliséitől nem könnyű szabadulni. Amint megnyílik egy sportbár, jó eséllyel felfedezhetünk futball-labdát, életnagyságú Ronaldo- vagy Messi-képet, esetleg a pocakos Öcsi bácsit ábrázoló fénykép is előkerül a vendéglátóhely valamelyik szegletében. És ha valaki minimalizálni akarja a kockázatot, legyártat egy-két bokszot, amelyben négy-öt ember kényelmesen elfér. A siker receptjét nem gondolják túl mifelénk.
Többek között emiatt fordult a futballbarátok érdeklődése a kevésbé igényes, viszont önazonos helyek felé. Létezik viszont egy réteg, amellyel látszólag senki sem törődik, pedig valójában ők jelentik a fizetőképes keresletet az igényes és eredeti sportkocsmák világában. Tudatosan ezt a réteget célozta meg a budapesti Dob utca és a körút sarkán elhelyezkedő pincehelyiség, amely egyszerre tiszteleg a legnagyobb magyar labdarúgó emléke előtt, és őrült játékokkal, a manapság divatos kocsmakvízzel is csalogatja a látogatóit.
A bontott téglákkal kirakott belső passzol az indusztriális stílushoz, Öcsi bácsi a bejárattal szemben, a lépcső alatt egy alumíniumból készült retró öltözőszekrény tetejére állított tévében rúg, lő, fejel. Pályafutásának legszebb pillanataiból összevágott film forog, a látogató mégsem érzi ezt a gerillamarketing részének. Puskást nagy becsben tartják a Dob utcában; Aranycsapat-mez is lóg a szekrényben, hamarosan bekeretezik az életéről szóló könyvet, így a borítón mindenki láthatja majd Öcsi bácsit.
Említettünk őrült játékot, amely állítólag nagyon sikeres a tengerentúlon, és már itthon is hódít: sörpong a neve. Két ember vagy két csapat kell hozzá (csapatonként két-két ember), és piramis alakban elhelyezett, az első sorban négy, a másodikban három, a harmadikban kettő, majd egy pohár, mindegyikben egy-kétujjnyi itallal. A feladat egyszerű: egy pingponglabdát kell bedobni meghatározott helyről az ellenfél poharába, s ha ez sikerül, akkor a „passzív” fél megihatja a sört, ha nem, akkor ő következik a dobással. Az nyer, aki előbb „megitatja” az ellenfelével az összes sört.
AZ ALKOTÓ ENERGIA A FÖLDFELSZÍN ALATT, A PINCÉBEN IS SUGÁRZIK: MEZEK, SÁLAK LÓGNAK, DE ELVISELHETŐ MENNYISÉGBEN, JELENLÉTÜK NEM ZAVARÓ
Állítólag ez nagyon trendi, az ötletgazda, bizonyos Marci beszélte rá az üzlettársát. Régi kapcsolat az övék, az egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg, Marci eredetileg építész, Linda az ötödévben hagyta ott a jogot. „Tizenkilenc évesen költöztem Magyarországra, előtte Stockholmban éltem a szüleimmel. Apám magyar, anyám svéd, én pedig már tizennégy éve Budapesten lakom. Jobb itt” – magyarázta a vállalkozónő. Az első közös projekt egy turizmussal foglalkozó cég volt, de tavaly december óta a vendéglátás, a Score a fő profil.
Az alkotó energia a földfelszín alatt, a pincében is sugárzik: mezek, sálak lógnak, de elviselhető mennyiségben, jelenlétük nem zavaró. A tollasütőfejekre erősített mennyezetről lógó lámpaizzók látványa csak elsőre sokkoló, a fény-árnyék hatás megjelenítése egyszerre merész és extravagáns. A négyszáz négyzetméteres hely levegős, mindennek megvan a maga funkciója: a csocsóasztal nem véletlenül került a Score egyik végébe, a mellékhelyiséghez közel, hiszen ott kevésbé zavarja a nyugalomra vágyó vendégeket.
A darts-szekció is önálló entitás; külön a csocsótól és a főpultnál levő asztaloktól. Szakítva az aktuális divathullámmal bokszok, négy-öt, tízszemélyes ülőalkalmatosságok helyett hagyományos asztalok és székek vannak, egyebek mellett a könnyebb szervezés miatt is. Csoportos foglalások, céges rendezvények idején ez nem hátrány.
Van még sok minden, Mike Tyson egykori kesztyűje, bokszzsák, a multisport jegyében baseballkesztyűben hozzák ki a számlát. Nehéz belekötni. A vállalkozópáros további befektetéseket tervez: hamarosan kampányt indít a közösségi médiában, Maradonával és Van Bastennel bezárólag murálkép kerül majd a falra (de csak az egyik kisebb teremben) a közelmúlt klasszisairól.
„Az a cél, hogy ha sportkocsmát keres valaki Budapesten, akkor a Score legyen az első számú választás” – határozta meg a célt a kétszemélyes cégvezetőség.
A BÉRLŐ. Kuglics Linda (33) szépségével csak a kedvessége vetekszik. Svéd felmenőit le sem tagadhatná. Ha egy csapatot kell megneveznie, akkor a Real Madridot mondja, de csak azért, hogy bosszantsa Barcelona-drukker társát. Párja egykor a vendéglátásban dolgozott, látott ezt-azt, egyebek mellett innen jött az ihlet, hogy legyen végre egy igényes bár „ha valamit lehet jól is csinálni, akkor miért ne” alapon.
A FELSZOGÁLÓ. Klasszikus történet Balázs Dalmáé (24): barátnője csábította a Score-ba dolgozni, végül ő maradt a fedélzeten. Hogy meddig, az még képlékeny: utolsó félévét tölti az Óbudai Egyetem környezetmérnöki szakán, így hamarosan „kiszabadul a pult mögül”. Dalmától a szokásos áradozást hallottuk: a személyzet segítőkész, a főnökök emberiek, a vendégkör folyamatosan bővül.
A TÖRZSVENDÉG. Benyőcs Ádám (34) ügyvéd a belvárosban, hetente beugrik. Régi barátságot ápol Marcival, de nincs az a gyatra sportbár, amely elbírta volna ezt a barátságot. A Score-ban Ádám az európai minőséget és kiszolgálást kedveli. Ez a hely a maga nemében olyan, mint egy igényes prágai vagy müncheni sörház, és még meccset is lehet nézni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)
