Szöveg Szilágyi László Fotó Keresztes László Péter
Jártunk már Tarjánban, az Öreg Favágó bajor népviseletben felszolgáló munkatársait, különösen a szépséges Adélt nem feledjük. A Bocskai úti Bundesliga Fan Pub névre keresztelt kocsma kedvéért még a megyehatárt sem kellett elhagynunk. Gyöngy a budai forgatagban.
Ötvenhatféle sör, igen, valóban annyi, megszámoltuk. Ha pusztán ebből indulunk ki, könnyedén hivatásos sörfőzdének tekinthetnénk a Bocskai út és a Kosztolányi Dezső tér sarkán található Lenke Sörözőt. Korosabb budai polgároknak nem kell magyarázni, mások kedvéért illik tisztába tenni: Kosztolányi előtt évtizedekig Lenkének hívták a Bartók Béla és a Bocskai út metszéspontján elhelyezkedő közteret.
A névválasztás egyfajta nosztalgiát is ébreszthet a törzsvendégekben. Mi a Bundesliga Fan Pub feliratra lettünk figyelmesek. Próbáltunk személyesen meggyőződni arról, vajon tényleg be lehet-e csalogatni embereket a német futballal, vagy ez nem több, mint valami amatőr marketingfogás.
„Édesapám szenvedélyes Borussia Dortmund-drukker, engem is kivitt meccsekre. Ő szerettette meg velem a német focit, azóta én is kedvelem a Bundesligát” – magyarázta Kovács Kristóf társtulajdonos. A nemrég érettségizett – érett gondolkodású – fiatalember viszi a boltot. Az ő feladata megfuttatni a közösségi médiában a márkanevet, és élve az édesapjától kapott bizalommal, az ő ötletei nyomán születtek meg a tervek a belső kialakításáról.
A család tulajdona a Síp utca és a Rákóczi út sarkán található Liquid Rock Pub is, Kristóf Budán teljesít szolgálatot. Neki köszönhetően archív, futballistákat megörökítő bekeretezett képek díszítik a falat. Mivel az utóbbi évtizedek legtöbb magyar idegenlégiósa a Bundesligában próbált szerencsét, magától értetődő a Détári Lajos nagyszerűségét jelző drapéria 1988-ból: „Diego? Wir haben LAJOS!”
És ezt Kristófnak – és édesapjának – hála a vendégek is látják, igaz, kicsiben, de mégis csak ott lóg a falon Dárdai, Király, Gulácsi, Szabics, Szalai, Huszti, Lisztes, Hajnal és Dombi fényképe, elegáns keretbe foglalva. Látjuk Lothar Matthäus és David Beckham kézfogását az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőről, ahogy Oliver Kahn is „felkéredzkedett a falra”: amint éppen oldalba rúgja a dortmundi Stéphane Chapuisat-t. Van csocsó, ez legalább annyira természetes, mint a plazmatévé, utóbbiból négy található bent, pár lépcsővel a föld alatt. Így az utcafrontra kihelyezett néhány szék egyikéből is kényelmesen lehet követni a mérkőzéseket.
AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEK LEGJOBBJAKÉNT MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ A DÉTÁRI LAJOS NAGYSZERŰSÉGÉT JELZŐ DRAPÉRIA 1988-BÓL: „DIEGO? WIR HABEN LAJOS!”
A kocsma végpontját, a pulttal szembe eső hatalmas falat beteríti a Hargitát ábrázoló óriásméretű kép, amely gigaméreténél fogva kicsit stílusidegen. „2015-ben Transsylvania Sörház néven működött a hely, főleg erdélyi jellegzetességeket kínált, például Csíki sört, ami most is kapható. Akkor került a falra az a hatalmas poszter. Édesapám 2017-ben kezdte bérelni a sörözőt, azóta folyamatosan alakítunk a dizájnon.
Eszünkbe jutott, mi lenne, ha műfűvel vonnánk be a mennyezetet” – így az ifjú társtulajdonos. Kiderült, hogy a szemközti Pingvin és a túloldalon levő Aréna Corner nem jelent konkurenciát. Más a vevőkör, nincs élethalálharc a vendégek kegyeiért. Szó mi szó, Bundesliga-őrültekért nem hinnénk, hogy olyan nagyon kellene küzdeni. Főleg akkor, ha küzdenek ők maguk. „Nemrég bent járt nálunk a Budapesti Bundesliga Fan Club elnöke. Ő mesélte, hogy régebben szerveztek közös meccsnézéseket, de aztán megfelelő hely hiányában elmaradtak ezek az alkalmak.
Viszont örömmel fedezett fel minket, így abban maradtunk, hogy szeptembertől nálunk lesznek majd az összejövetelek” – mondta Kristóf, mintegy kijelölve a közeljövő jelentős projektjét. Ha minden jól megy, ötvenen férnek el a Lenkében, ha társaságok érkeznek, nem probléma a logisztika: egy-két asztalt el-, és összetolnak, és máris mindenki le tud kuporodni, és a négy plazmatévé valamelyikén nézhetik az aktuális mérkőzést.
Életképes és haszonnal kecsegtető gondolatnak tűnik kiszolgálni a német és egyéb nemzetiségű futball szerelmeseit. Eddig azt hittük, hogy ez csak a bajor népviseletbe öltöztetett felszolgálókkal hódító Tarjánban lehetséges. Nem, a Lenke megér egy estét, és nem csak az ötvenhatféle sör és még csak nem is a Bundesliga-őrület miatt. A Détárit istenítő drapéria telitalálat, a Hargita XXL-méretben kicsit sok, de alakul ez, tényleg.
A TÁRSTULAJDONOS
Kovács Kristóf (19) három nyelven beszél, németül és angolul felsőfokon, de franciául is elboldogul. Édesapja az érettségi után dobta be a mély vízbe, és ő lubickol a feladatban. Elmondása szerint határozottságát a családfőtől örökölte, ezek után el tudjuk képzelni, milyen lehet az, amikor a két vasakaratú Kovács egy asztalnál beszéli még a cégügyeket. Kristóf úgy érzi, a helyén van, fiatalon ért a csúcsra.
A FELSZOLGÁLÓ
Janositz Ábel (20) az Orbánhegyen található Osztrák Gimnáziumban járt egy osztályba Kristóffal, és ki gondolta volna, hogy egyszer gyerekkori cimborája lesz a főnöke? Ábel a Műegyetem hallgatója, keresetkiegészítésnek sem rossz a jelenlegi melója. Korábban megfordult Kovácsék másik telephelyén, a Liquid Rockban, de a Lenke az igazi. Ábel örömét leli a megszomjazott urak és hölgyek kiszolgálásában.
A TÖRZSVENDÉG
Nagy Bertalan (32) építésvezetőként dolgozik, bel- és külföldön egyaránt vannak érdekeltségei. Nyolc éven keresztül futballozott korábban, egyebek mellett Biatorbágyon és Törökbálinton, és Makón bemutatkozott az NB II-ben. A régi idők tanúja, akinél az a ritka, amikor nem bukkan fel.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. szeptemberi számában.)
