Divock Origi öt éve a Liverpool játékosa – ám a még mindig csak 24 éves belga csatárt már a Lille-nek és a Wolfsburgnak is kölcsönadta a Liverpool. De a madridi Wanda Metropolitanóban rendezett Bajnokok Ligája-döntőben helyet szerzett magának a Liverpool-legendák pantheónjában. A csatár a 87. percben szerzett góljával 2-0-ra alakította az eredményt a Tottenham Hotspur ellen, és ezzel lényegében eldöntötte a meccset.
A két gólon túl a mérkőzés csalódást okozott. Kezdődött az egész egy nevetséges büntetővel az első percben. Moussa Sissoko karját eltalálta Sadio Mané beadásakor a labda, a játékvezető pedig befújta. A lehetőséget az a Mohamed Szalah váltotta gólra, aki a tavalyi döntőben alig fél óra után sírva hagyta el a pályát, miután összecsapott Sergio Ramosszal, csapata pedig aztán 3-1-es vereséget szenvedett a Real Madridtól. Ez bizarr kezdete volt egy bizarr meccsnek. Sissoko szörnyű volt – de nem ő volt az egyetlen. Origin kívül kevés játékos tudta növelni a hírnevét ezen az estén.
Az angol labdarúgást olyan klisék veszik körül, mint a szenvedélyesség és a nagy tempó. Erre a meccsre egyik sem volt igazán jellemző. Mindkét csapat visszafogott volt, kereste önmagát. Nagyon látszott, hogy egy hosszú idény végén vannak a csapatok, és nagyon hosszú volt az elődöntők utáni három hét szünet is. A Liverpool nyomokban sem hasonlított arra az önmagára, amely végig éles versenyben volt a Manchester Cityvel a Premier League trónjáért. Hiányzott belőle a dinamizmus, a kiszámíthatatlanság és az élesség. A Spurs pedig szimplán lapos volt. Az elődöntők csodálatos reklámjai voltak a futballnak, a döntő viszont kiábrándító volt és unalmas.
A sérülésből visszatérő Harry Kane-t alig lehetett észrevenni, nagyon messze volt önnön legjobbjától. Christian Eriksen képtelen volt arra, hogy egy-egy megmozdulással kibillentse a Liverpoolt a kényelmes komfortzónájából. Dele Alli és Szon Hung Min mintha a pályán sem lett volna.
Valójában Jürgen Klopp csapata sem volt jó. A támadójátéka ötlettelen volt. Nagyon sok volt az eladott labda. Egyszerűen csak jobbak voltak a játék csúnyábbik oldalában a vörösök. Tudtak nyomást kifejteni a Spursre, de az nem nyújtott olyan látványt, amit a tömegek élvezni tudtak volna, vagy kielégítette volna a tv-nézőket világszerte.
A hangulat a stadionban össze sem volt hasonlítható azzal, a mi a városban mutatkozott a mérkőzés előtt. Madrid egész nap bizsergett, de amint lement a nap, a fieszta szelleme elpárolgott. Ha a játékosok annyi energiát vittek volna a pályára, mint a déli napsütésben a szurkolók a főtéren, sokkal jobban szórakoztunk volna.
A Tottenham csak a hajrában tudott nyomást kifejteni, de akkor Alisson Becker kapus hatástalanította azt a néhány kósza próbálkozást, amelyek révén a fehér mezesek igyekeztek gólt szerezni. Miközben a londoniak az egyenlítésben reménykedtek, a Liverpool megszerezte a mindent eldöntő gólt Origi révén, aki Joel Matip passza után kilőtte a bal alsó sarkot. A belga csatárhoz Klopp ragaszkodott, és a futballista most újfent meghálálta a bizalmat: miután fontos gólokat szerzett az Everton és a Barcelona ellen, betalált a BL-döntőben is. A szurkolók a lefújás után a nevét skandálták – ő lesz a Kop új hőse.
Forrás: FourFourTwo.com
