Szöveg Szilágyi László Fotó Keresztes László Péter
Ha sokat sejtető képpel illusztrálnak egy kocsmát, abból több dolog is következik. A tulaj született mókamester, és állandóan humorbombont zabál, vagy csak megkért valakit, hogy kis PR-munkával lendítsen a hely népszerűségén. A Hörpincsbe betoppanva rögvest kiderül, a második verzió az igaz.
„Nyitás: többnyire 9-kor vagy 10-kor, néha már 7-kor is, de van, hogy csak 12-kor vagy 13-kor.” Ezt hirdeti a Hörpincs, nevetni nincs sok kedvünk, de a tulaj sem az a típus. Félig kopott fekete melegítőben fapofával csapolja a sört, félszavas beszélgetésfoszlányt kezdeményez a pult előtt ácsorgó, üldögélő vendégeivel. Vagy inkább a barátaival.
Ha egy férfi reggel hatkor kel, és este nyolckor zárja a helyet, fizikai képtelenség, hogy máshol is ki tudja élni a szociális életét, mint a munkahelyén. És ha a munkahelye éppenséggel egy kocsma, akkor nincs is több kérdés. Zsadányi László, a Siófoki Bányász egykori ballábas középpályása a munkahelyén éli az életét. A városban él, tökéletes a helyismerete, azt is tudja, hogy „Olaj” (Olajos Sándor, a Siófok korábbi játékosa – a szerk.) kocsmája most éppen nem ment úgy, ahogy várták.
Zsadányi kricsmije viszont hasít. Tizenhárom éve várja a vendégeit a Hörpincs, még azt sem mondhatni, hogy annyira jó helyre települt. A part nincs közel, a vasút sem, a belváros autóval öt perc, Zsadányi az átmenő forgalomban bízott, sőt a helyi erőkkel akarta kibélelni a helyet. A fogyasztóközönség nem ma fedezte fel a Hörpincset: az urak évek, évtizedek óta itt rendelgetik az italokat.
Mivel teljesen baráti árakkal dolgozik az egység, amit egy helyi ikon üzemeltet, garantált volt a kasszasiker. Természetesen fogalmunk sincs, mennyire éri meg minimál üzemmódban vendéglátózni, de nyilván Zsadányi sem csinálná napi 14 órán át, ha nem tudná ebből fizetni a rezsit. Ahogy mondtuk, minimál: se meleg étel, se darts, se csocsó, se plazmatévé, de a tulajnak igaza van, ezektől még nem lesz jó a hely.
De akkor mégis mitől? A számtalan zászlótól, meztől és csapatképtől, vagy mondjuk a rexasztaltól, amit betolt a tulaj az asztalok mögé, közé. Míves darab, nézni jobb, vétek lenne használni. Ritka az ilyen, Zsadányi nem ment a szomszédba egy kis eklektikáért.
A pult mögötti bojlerre rögzített Nemzeti Sport-címlap mindent visz. „Londoni góleső” hirdette az NS Luka Modric fényképével. A horvát középpályás nyerte a FIFA-nál az Év játékosának járó díjat, és ezt a tényt kívánta nyomatékosítani Zsadányi, hogy folyamatosan froclizhassa a Barcelona- és Messi-rajongó korábbi csapattársát.
Boda Mihály a nyolcvanas években együtt focizott Siófokon Zsadányival, gyorsan összeszoktak a pályán kívül is, együtt dolgoztak egy közeli benzinkúton, majd a Hörpincsben is gyakran látják egymást. Boda szeret betérni egy-két italra, ilyenkor a megszokott koreográfia szerint szívják a vérét a többiek. „Gyorsabb volt a labda, mint te” – ilyen és hasonló epés megjegyzésekkel kedveskednek neki nap mint nap.
A Siófoki Bányász ’84–85-ös csapatképére pillantva magyarázza a főnök, hogy ő az álló sorban jobbról a második. „A bajszos?” – kérdezem megerősítésre várva. „Persze, akkor mindenki bajszos volt” – magyarázza Zsadányi, aki azóta szépen megborotválkozott, csak egyfajta sármos borosta takarja az arcát. Ma már nem divat a bajszos labdarúgó a csapatképen, a Mracskó- és Plókai-típusú fazonok kikoptak a magyar futballból.
A Hörpincsben túlerőben vannak az ötvenes figurák. „Nem ezt a pókert játsszuk, amit a mai fiatalok. Mi snóblizunk, römizünk és ultizunk. Ez észjáték, ezzel jól elvagyunk!” – meséli a törzsvendég.
Bárhova nézünk, mezek lógnak a falról, Zsadányi szerint nincs semmi logika abban, hogy három holland és három osztrák klub dressze is díszeleg a falon. Egy ’90-es évekbeli Feyenoord-, PSV- és Ajax-felhozatallal szemben feltűnik egy-egy Sturm Graz-, Austria Wien- és Rapid-mez.
„Ami volt otthon, azt behoztam, ne keressél logikát. Jöttek a többiek, felajánlottak még néhány mezt, de van itt minden, például egy Pécs-sál is. Engem nem zavar, kitettem. Jól néz ki ott!” – mutat a bejárat felőli falra a tulaj. Kifejezetten szürreális magyarázattal rukkolt elő a korábbi labdarúgó, hogy miért nincsen tévé a Hörpincsben.
„Mi itt beszélgetünk, mondjuk a fociról is, meg persze kártyázunk, ahogy már mondtam. Ha van vébé vagy Eb, akkor talán behozunk egy tévét, de egyébként nem izgat. Jó a társaság anélkül is. Wifi? Ugyan már. Mi beszélgetünk, nem a telefontnyomkodjuk” – így megy az élet a siófoki Fő utcában.
A TULAJ ÉS A PULTOS. Zsadányi László fekete melegítőben álldogál, rögtön felmér, csípőből letegez, rendel nekünk egy kör szódát, aztán ha kérdezünk, válaszol. Nincs baja a szókinccsel, látott már öltözőt, a Hörpincsbe meg eleve olyanok járnak, akik így vagy úgy érintettek a futballban. Exfocisták, műkedvelők, lebzselők, Real- és Barca-drukkerek vagy csak alkohollal átitatott tuti megmondóemberek, kibicek. Zsadányi elvan, 2005 óta övé a hely, ez az első komolyabb kísérlete a vendéglátós piacon, és nem is görcsöl rá a dolgokra. Fejlesztés nincs – mondja egykedvűen. Ha így is jönnek a vendégek, akkor teljesen felesleges. Megszámlálhatatlan fröccsöt készít, sört csapol, főképp szóval tartja a törzsvendégeket. Korábban évekig a kúton melózott, 13 éve már, hogy beállt a pult mögé. Nem derogál neki, ezt fontosnak tartja rögzíteni. Reggel hatkor kel, estig itt van, néha felhörpint egy-két löttyöt, de nem viszi túlzásba a szeszt. Kiválóan elvan, élvezi a szerepkört, ez még szabadabb életforma, mint a futballpályán, amikor mélységben kellett tagozódni.
A TÖRZSVENDÉG. Boda Mihály a főnök ellenpontja, a haver, akit zrikálni kell, nem mellesleg egykori labdarúgó. A nyolcvanas évek Siófoki Bányászban futballozott, több-kevesebb sikerrel. Itt lelt országos cimborára Zsadányi személyében, akivel később évekig együtt benzinkutazott. Az a korszak elmúlt, most Pest a fő csapásirány, ott melózik: szerviztechnikus egy söröket forgalmazó cégnél. „Azt mindenképpen írja le, hogy Törőcsik András Európa legjobb focistája volt a nyolcvanas években” – ezen ne múljék. Boda úr minden kívánsága így teljesüljön.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)
