25 Gianluigi Buffon, Olaszország
„Sosem felejtem el, hogyan mutatkozott be a válogatottban. Csereként állt be pótselejtezőn, az oroszok ellen, a franciaországi vébé előtt. Tizenkilenc éves volt. Kérte, ne izguljunk. Már fiatalon is veterán volt!”
(Alessandro Costacurta, angol FFT, 276. szám)
24 Sergio Ramos, Spanyolország
„Huszonkilenc éves korára világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és százhuszonötszörös spanyol válogatott volt. Középpályásként került tizenkilenc évesen a Real Madridba, majd lenyűgöző jobbhátvéd és középső védő vált belőle.” (Jonathan Woodgate, angol FFT, 225. szám)
23 Romário, Brazília
„Gyakran vádolták azzal, hogy semmit sem csinál, aztán egyszer csak megvillant, és a semmiből lőtt egy gólt. Őrületbe kergette a védőket. Ma már nincsen hozzá fogható labdarúgó.”
(Hriszto Sztoicskov, angol FFT, 162. szám)
22 Paul Scholes, Anglia
„Mindenki nagyra tartja, de így is alábecsült figura! Ezt csak akkor érthetjük meg, ha pályára lép ellenünk. Nem lehet a közelébe kerülni. Kényszerítőzik körülötted egyet, majd beadja valakinek lövésre.” (Emile Heskey, angol FFT, 253. szám)
21 Raúl, Spanyolország
A Messi és Ronaldo előtti korszakban Európa egyeduralkodója volt. Ő az első, aki 50 gólig jutott a BL-ben, és ő maradt a gólkirály 2014-ig. Háromszor meg is nyerte a serleget, miközben a Realban is rekordot jelentő 741 alkalommal lépett pályára. „Lehet, hogy nem tíz per tízes – mondta róla Fernando Hierro –, de legalább kilenc és feles minden tekintetben.”
20 Sergio Busquets, Spanyolország
A védekező középpályásokhoz hasonlóan ritkán kerül a figyelem középpontjába, de ne felejtsük: vb- és Eb-győzelem, valamint három BL- és hét La Liga-diadal van a zsebében. Tökéletes passzai elengedhetetlenek a Barcelona és a spanyol válogatott sikeréhez.
19 Luka Modric, Horvátország
„Passzoljatok Modricnak!” – így hangzott Harry Redknapp taktikája a Tottenhamben. És működött. Ha megkaparintja a labdát, abból jó dolgok sülnek ki. Ezt bizonyítja az öt év alatt megszerzett négy BL-trófea, és a horvátok meglepetésezüstje a vb-n. Tíz év után szerezte meg az Aranylabdát Messi és Ronaldo elől.
18 Éric Cantona, Franciaország
„Ha elintéznivalóm van egy szurkolóval, akkor nem finomkodom. Nem akarok senkinek a példaképe lenni. Ezért is rúgtam le, bár nem eléggé erősen. Valójában keményebben kellett volna bánnom vele.”
(Angol FFT, 171. szám)
17 Gabriel Batistuta, Argentína
1999. október 27., Wembley. Batistuta átteszi a labdát a jobbjára, majd lehetetlen szögből a bal felső sarokba bikázza. Ez az Arsenal elleni Fiorentina-gól a Bajnokok Ligájában tömören összefoglalja a megállíthatatlan góllövő, Batistuta pályafutásának lényegét. Rajta kívül senki sem tudott két különböző vb-n mesterhármast szerezni.
16 Luís Figo, Portugália
„Nagyszerű személyiség! Szerencsére sosem kerültünk szemtől szembe, amíg a Realban játszott. Szó szerint képes volt eltüntetni a labdát. Ha azt akarod, hogy nálatok maradjon a labda, Luísnak kell passzolni.” (Franco Baresi, angol FFT, 21. szám)
15 Wayne Rooney, Anglia
A modern kori labdarúgás egyik géniusza, Rooney újult erőre kapott az Államokban
Szöveg Neill Collins
Kétezer-kettő egyik nyári estéjén, miután túlestem az első edzésemen a skót harmadosztályban szereplő Dumbartonnál, megcsörrent a telefonom. Egy újságíró tájékoztatott, hogy a Queen’s Park, ahonnan egy héttel korábban távoztam, éppen kikapott hét egyre a Hampden Parkban rendezett felkészülési meccsen az Evertontól. A végeredmény nem volt annyira meglepő, ha figyelembe vesszük az angol Premier League természetét és a csapatok közti különbséget. Viszont mindenki számára meglepetést okozott egy addig ismeretlen, tizenhat éves játékos ámokfutása: a hét gólból négyet ő szerzett. Három hónappal később ugyanez a fiatalember nem mást tett próbára, mint az angol válogatott kapusát, David Seamant. Wayne Rooney öt nappal a tizenhetedik születésnapja előtt a meccs utolsó percében, csaknem 30 méterről talált be az Arsenal kapujába a Goodison Parkban.
A Queen’s Park elleni négy gól hamarosan egészen más színben festett. Rooney olyan volt, mint egy nehézsúlyú bokszoló, aki nemcsak jó technikával, hanem a sprinterek erejével és gyorsaságával is büszkélkedhetett. A játékát látva ráébredtem, hogy ha találkoznom kellett volna vele, akkor lesöpört volna a pályáról.
Néhány évvel később a Sunderlandnél folytattam a Championshipben. Annak ellenére, hogy az egyetemi diploma után profi labdarúgó lett belőlem, nem ismertem senkit, akinek a felemelkedése hasonlított volna ahhoz, ahogy Rooney robbant be a köztudatba. Ő lett az egyik legizgalmasabb fiatal titán a labdarúgás világában, és szinte egyedül vezette ki az angol válogatottat a 2004-es Európa-bajnokságra, mielőtt megsérült volna.
Az sem volt meglepő, hogy Alex Ferguson csillagászati összeget fizetett azért, hogy elhozza őt a Manchester Unitedba. A következő évtizedben már szurkolóként figyeltem, ahogy Rooney a gépezet részévé válik, miközben a klub az egyik legsikeresebb időszakát élte. Bámulatos események kísérték útját: mesterhármassal debütált a Bajnokok Ligájában, utolsó pillanatban szerzett csodagólokkal fordított meg meccseket, sorozatban zsebelte be a trófeákat, dúskált az elismerésben, valamint egy káprázatos ollózással csendesítette le a hangos szomszédokat. Sokáig sikerült távoltartanom magam tőle, és őszintén sajnáltam azokat a középhátvédeket, akiknek ez nem jött össze. Végül 2016-ban keresztezte egymást az utunk.
A Sheffield United játékosaként készültem a Vörös ördögök elleni meccsre, az Old Traffordra az FA-kupa harmadik körében. Rooney már nem ugyanaz volt, mint tizennégy évvel azelőtti berobbanásakor. Ravasz góllövő lett belőle, aki gyakran a középpályán helyezkedett.
Úgy éreztem, hogy az a Rooney, aki ellen én lépek pályára, már sokkal inkább az eszére, tapasztalataira és technikai tudására támaszkodik, mintsem a nyers erejére, mint a pályafutása elején.
Nyolcvankilenc percig hatástalanítani tudtuk őt, igaz, gyengébb játékostársakkal volt körülvéve, mint amilyenekhez szokott. Aztán egy alamuszi mozdulattal, nyújtott térddel becsúsztam neki, miközben a labda a közelben sem volt. Ekkor megtapasztalhattam, hogy verbálisan épp annyira veszélyes tud lenni, mint a lövéseivel. Sajnos a meccs nem nyolcvankilenc percig tartott, így az utolsó pillanatban értékesített büntetőjével egy nullára legyőztek minket.
Elképzelhető, hogy ereje már nem volt a régi, de azon a héten további két győzelmet könyvelhetett el: két gólt szerzett a St. James’ Parkban szerdán, és egy további győztes gólt vasárnap az Anfielden. A hozzá hasonló kiválóságok ugyanis nem végeznek félmunkát.
Bár a pályafutásunk nem sok hasonlóságot mutat, végül Wayne hozzám hasonlóan az Egyesült Államokban folytatta. Miközben ő továbbra is nagyszerű pillanatokkal és értékes gólokkal kápráztatja el a közönséget, én a másodosztályú Tampa Bay Rowdies menedzsere lettem.
A DC United és közönsége azonnal élvezhette Rooney káprázatos megoldásait. A csapat újjászületett: a tabella alsó szakaszából indulva egészen az idény végi rájátszásig jutottak. Persze nemcsak Rooney góljai érdemelnek figyelmet, kifogyhatatlan energiájával felrázta az egész csapatot. Kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha az időt visszapörgetve ismét a 2000-es évek eleji önmagát látnánk.
Egy fullasztó sprint a hosszabbításban, labdaszerzés, pontos beadás: ezzel az utolsó percben szerzett Orlando elleni góllal bebizonyította, hogy minden idők egyik legeredményesebb góllövője csapatjátékos is.
Csapataink az idény előtt mérkőztek meg, és most, hogy a munka bagyját a játékosaim viszik, csak egy kicsivel jobban éreztem magam biztonságban, a technikai zónában, mint annak idején a pályán. Ezúttal nem volt szabálytalankodás és verbális megtorlás. Egy kézfogással és biccentéssel tisztelegtem a futballgéniusz nagysága előtt.
Neill Collins a Tampa Bay Rowdies menedzsere, korábban a Wolves, a Preston, a Leeds és a Sheffield United játékosa volt.
TOP 10
Túl korán befutó játékos
Túl korán befutó játékos
Az időzítés nem volt az erősségük: pályafutásuk az FFT 1994-es indulása előtt tetőzött
10 David Platt
9 Robert Prosinecki
8 Ian Wright
7 Ruud Gullit
6 Andreas Möller
5 Ronald Koeman
4 Franco Baresi
3 Michael Laudrup
2 Lothar Matthäus
1 Diego Maradona
9 Robert Prosinecki
8 Ian Wright
7 Ruud Gullit
6 Andreas Möller
5 Ronald Koeman
4 Franco Baresi
3 Michael Laudrup
2 Lothar Matthäus
1 Diego Maradona
14 Kaká, Brazília
Mi volt a sikered titka a Milannal, amikor 2007-ben megnyerted az Aranylabdát?
Nagyon élveztem a játékot Olaszországban, és egészen biztosan ott nyújtottam a legjobb teljesítményt. Ha most kellene klubot választanom, akkor újra a Milant választanám. Játékoséveim óta sokat változott a futballpiac, de ha ifiként most érkeznék Európába, akkor a Milanhoz igazolnék. Boldog voltam annál a klubnál, bár a Premier League-ben, a világ legkiélezettebb bajnokságában is imádtam a futballt.
*
Másik három, a listánkon szereplő nagyszerű játékossal, Ronaldóval, Rivaldóval és Ronaldinhóval is játszottál együtt. Milyen csapattársak voltak?
Nagy hatással voltak rám, amikor még alakulóban volt a stílusom. Sosem fogom elfelejteni a 2002-es világbajnokság időszakát, én még fiatal voltam, otthon játszottam, ők viszont addigra már Európában ünnepelt futballisták voltak. Hatalmas megtiszteltetés volt velük lenni naphosszat. Az ilyesmi felbecsülhetetlen élmény egy ifinek. Példaképeimmé váltak. Sokat tanultam tőlük, főként a győzni akarásuk és a fiatalabbakkal szemben tanúsított segítőkészségük nyűgözött le. Nemcsak kiváló játékosokat, hanem nagyszerű embereket is megismerhettem a személyükben.
*
Rajtuk kívül még kiktől tanultál?
Rogério Ceni, Cafu és Paolo Maldini szinte ugyanazzal az elhivatottsággal fociztak. Mindig ki voltak éhezve a győzelemre. A pályafutásuk során szinte mindent megnyertek, amit lehetett, de úgy viselkedtek egymással, mintha az első közös edzésük lenne. Folyton versengtek, bizonyítani akartak. Szerencsés vagyok, hogy együtt játszhattam velük.
Felipe Rocha
*
13 Ryan Giggs, Wales
Giggs, a varázsló egyszemélyben elegendő indok lett volna az FFT életre hívásához. A Man.United ikonja a ’90-es évekből népszerűbbé tette a labdarúgást. A rendkívül mozgékony, kiváló erőnlétű szélső összesen 13 bajnoki győzelmet zsebelt be.
„Balszélsőt találni kiemelt fontosságú feladat – mondta Teddy Sheringham az FFT-nek 2002-ben. – Olyan futballistát keresel erre a posztra, aki vagy páratlanul tehetséges, vagy pontos beadásai vannak, vagy jól passzol vagy keményen dolgozik. Szerencsés vagy, ha két-három kritérium teljesül. Giggsben viszont minden megvan.”
*
12 Fabio Cannavaro, Olaszország „Az Aranylabda-győzelemhez nem akármilyen játékosnak kell lenned – mondta Ian Wright az FFT-nek 2007-ben. – Érdemeit figyelembe véve kimondhatjuk, hogy ő minden idők egyik legjobb hátvédje.”
És persze ahhoz sem akármilyen játékosnak kell lenned, hogy védőként nyerj Aranylabdát. Cannavaro 2006-os győzelme óta ez nem is sikerült másnak. Százhetvenhat centiméteres magasságával rendíthetetlenül szállt szembe a Serie A nehézsúlyú csatáraival.
Cannavaro különleges érzékkel látta át a játékot, és jól tudta, hol kell lennie, mert fejben mindig egy lépéssel az ellenfél előtt járt.
A legtöbb válogatottsággal büszkélkedhető olasz csapatkapitány 2006 nyarán ért a csúcsra: az általa irányított olasz együttes diadalt aratott a németországi világbajnokságon. A Franciaország elleni káprázatos teljesítményével kiérdemelte a Berlini Fal becenevet.
*
11 Rivaldo, Brazília
Kecses géniusz, vb-győztes, és a futballtörténelem legszebb mesterhármasának szerzője. Minden okunk megvan imádni!
Szöveg Andrew Murray
Mesterhármas és mesterhármas között is van különbség. Kétezer-egy június 17-én vasárnap a Barcelonának győzni kellett a Valencia ellen, hogy szépíteni tudjon a katasztrofálisan indult BL-hadjáratán. A Valenciának mindössze egy döntetlenre lett volna szüksége, de ekkor színre lépett Rivaldo. A brazil játékos mesterhármasa egy 30 méterről lőtt szabadrúgásból, egy távoli bombából és a 87. percben, a tizenhatos széléről szerzett félelmetes ollózásból állt. Mindegyik gól önmagában olyan csodálatos volt, hogy emlékművet lehetett volna állítani, festményt lehetett volna festeni vagy operát lehetett volna írni az emlékére.
A katalánok 3–2-re győztek, a Camp Nou szinte szétrobbant. „A győztes gólt azoknak a játékostársaimnak ajánlom, akik az egész idény alatt keményen dolgoztak, valamint azoknak a szurkolóknak, akik a nehéz idők ellenére kitartottak mellettünk – mondta Rivaldo, aki alig tudott szabadulni csapattársai öleléséből. – Rettenetesen boldog vagyok, hogy örömet szerezhettem.”
Ha bele lehet foglalni 90 percbe egy egész pályafutás minden érdemét, akkor Rivaldónak sikerült. Ha összehasonlítjuk például Dirk Kuyt 2011 márciusában, a Liverpool mezében, a Manchester United ellen lőtt mesterhármasával, az olyan, mintha a Boci, boci tarkát a Holdfény szonátával állítanánk párhuzamba.
*
„Hihetetlen volt belőni azt a gólt – mondta Rivaldo az ollózásáról. – Sok gólt szereztem már, de talán mind közül ez volt a legfontosabb.”
A kivételes tehetség, a született zsenivel megszületett a ballett-táncosok kecsességének és bérgyilkosok brutalitásának egyvelege.
„Minden alkalommal, amikor a tizenhatos felé vette az irányt, biztos voltam benne, hogy valami életveszélyes van alakulóban – magyarázta a brazilok vb-győztes kapitánya, Cafu az FFT-nek 2015-ben. – Támadó középpályásként és csatárként egyformán veszélyes tudott lenni. Egy időben ő volt a világ legjobb futballistája.”
Pályafutása csúcsán hat évet töltött Spanyoloroszágban, a Deportivo La Coruna és a Barcelona kötelékében. Egymást követték a bajnoki és a kupagyőzelmek. 281 klubmeccset játszott 1996 és 2002 között, ezeken 152 gólt szerzett. Ezerkilencszázkilencvenkilencben megnyerte az Aranylabdát és a FIFA Év Játékosa-díjat is.
„Nem is méltatták eléggé, ahhoz képest, mennyit tett a klubjáért – mondta Frank de Boer az FFT-nek 2011-ben. – A 2000–01-es idényben huszonháromszor talált be a kapuba a Barcelona mezében, de ugyanennyi gólpasszal is gazdagított minket.”
*
Rivaldo pályafutása kisebbfajta csoda volt. Recife legszegényebb favellájában született, és a strandon üdítőt és édességet árulva próbálta enyhíteni családja nyomorúságát. Gyerekkori alultápláltságának következményeként alakult ki a védjegyévé vált rossz tartása és karikalába. A zord körülmények formálták olyanná, amilyen lett, és felnőttként tudta, hogy nem tartozik senkinek, mivel minden érdeméért egyedül harcolt meg. Interjúi során tanúsított nyers stílusát egy alkalommal „bizonyos fokú autizmusnak” tulajdonította egy spanyol riporter, ez lehet a magyarázata annak, hogy miért telt sok időbe, amíg a Barcelona szurkolói megkedvelték őt.
Legvitatottabb szereplése is a meg nem alkuvó természetének köszönhető. A 2002-es vb csoportmeccsén a törökök elleni győztes meccs hosszabbításában a frusztrált Hakan Ünsal a brazil játékos felé lőtte a labdát, és eltalálta őt a térdén. Rivaldo az arcát a kezébe temetve összerogyott, és Ünsalt kiállították.
Persze egy-egy sportszerűtlen mozdulat miatt nem lesz senkiből automatikusan közellenség: elég csak Zinédine Zidane kokijára gondolni, amit egy gyönyörű pályafutás lezárásának pillanataiban mutatott be Marco Materazzi nagy bánatára, és amiről később sosem volt hajlandó beszélni. De Rivaldo esete más. „Annyira alattomos mozdulat volt, amihez csak Toni Schumacher szabálytalankodása vagy éppen az »Isten keze« hasonlítható” – pufogott a Guardian.
*
Rivaldo egy pillanatra sem bánta meg a színjátékot. Úgy viselkedett, mint egy 180 fokos fordulatot vevő politikus, aki értetlenkedve néz az őt megválasztó tömegre. „Boldog voltam, amikor felmutatták neki a piros lapot – mondta a lefújást követően. – A kreatív játékosok különböző módon érvényesítik az akaratukat, ettől még a labdarúgás ugyanolyan gyönyörű marad. Nem az számít, hogy hol talált el a labda, hanem hogy milyen szándékkal lőtték el.”
Talán ez az eset, talán pályafutása lassú hanyatlása az ok (a Milannál már nem volt kulcsszereplő a csapat BL-győzelme során), amiért Rivaldót nem említik együtt olyan gigászokkal, mint Ronaldo vagy Ronaldinho, a 2002-es brazil diadal más fontos szereplőivel.
Rivaldo számára minden megadatott, talán csak jobb lábbal nem volt annyira ügyes, mint ballal. De ahogy azt a Valencia megtapasztalta 2001-ben, egy szép júniusi napon, nem is volt szüksége másra, csak arra a bizonyos mágikus balra.
*
10 Roberto Baggio, Olaszország„Három vébét buktam el, mindegyiket tizenegyesekkel – mondta egyszer Baggio. – Remélem érthető, miért vagyok bosszús.” Baggio örökre az 1994-es, kapu fölé bombázott 11-esről marad emlékezetes, amivel hozzásegítette Brazíliát a győzelemhez.
„Túl erősen próbáltam lőni. Tizenegyest csak olyan hagy ki, akinek van elég bátorsága elvállalni.”
Azért is esik nehezére a kudarc terhét cipelni, mert Baggio egyike a futballtörténelem legtechnikásabb támadó középpályásainak. Ő volt a Juventus, a Milan és az olasz válogatott mágusa.
Olyan meglátásai voltak, amivel csak géniuszok büszkélkedhetnek: nem véletlenül hasonlították őt többször is Diego Maradonához. Baggio a pályán kívül is különcnek számított: buddhistaként élt a katolikus Olaszországban, és az ENSZ jótékonysági nagykövete is volt, akit karitatív tevékenységéért még a Nobel-békedíjasok Egyesülete is kitüntetett.
9 Paolo Maldini, Olaszország
„Mindig csodáltam az olaszok védelmét, annak ellenére is, hogy sokszor csaló gazemberek voltak. De ez a srác más volt. Határozott, eltökélt és kellően magas. Nehéz megkerülni, és nem szívesen vívsz párharcot vele. Nem is sokan mertek kikezdeni vele.”
(Brian Clough, angol FFT, 101. szám)
„Amikor még csak tizenhét éves volt, együtt töltöttünk egy idényt a Milannál. Már akkor láttuk, hogy különleges, érett gondolkodású játékos, aki bölcsen bánt a labdával, és elég gyors volt ahhoz, hogy bárhol érvényesüljön.”
(Ray Wilkins, angol FFT, 108. szám)
08 Andrés Iniesta, Spanyolország
Listánkon rögtön klub-, honfi- és lelkitársa, Xavi mögött áll. Iniesta nevéhez fűződik a sportág egyik jelentős újítása, ami az FFT létrejötte után történt: a gyors ütemű passzváltásokra építkező játékkal a Barcelona és a spanyol válogatott is meghódította a világot. Amikor mindenki a labdatartásra figyelt, hirtelen reményhez jutottak az alacsonyabb futballisták is. Iniesta nemcsak a labdabirtoklás úttörője lett, hanem ugyanolyan tökélyre fejlesztette a hosszú átadásokat, mint a halálosan pontos rövid passzokat, ráadásul agresszívan cselezett, miközben taktikailag tudatos volt.
„Iniesta különleges – mondta Pep Guardiola. – Keményen dolgozik, és több gólt szerez, mint hinnéd. Rettenetesen fontos, ahogy instabillá teszi az ellenfél játékát.”
És mi a legnagyobb érdeme? Nos, ő szerezte meg a spanyolok 2010-es világbajnoki győzelmet jelentő gólját a hollandok elleni döntő hosszabbításában, miután folyamatosan próbára tették a türelmét. Szép munka!
*
7 Xavi, Spanyolország
„A legelső barcelonai edzésemen megpróbáltam elvenni a labdát Xavitól, de lehetetlen volt – emlékezett Gianluca Zambrotta 2016-ban. – Tudtam, hogy ő a világ egyik legjobb játékosa. Iniesta mellett egy folyamatosan fejlődő csapatban lett egyre jobb és érettebb futballista.”
És ezt az edzők is látták, akik azt kérték a fiatal középpályásoktól, hogy figyeljék meg Xavi mozdulatait, és próbálják meg eltanulni azokat. Nyolc bajnoki győzelme mellett négyszer lett a BL győztese, miközben több sikeres passzt adott, mint bárki más ezen a bolygón.
*
6 Thierry Henry, Franciaország
Az elegáns Henry mindent megtett, hogy legendává váljon
Szöveg James Maw
Nem sok labdarúgó képes olyan hanyagsággal átcsusszanni az ellenfél védelmén, majd a hálóba vágni a labdát, mint Thierry Henry. Góljai annyira sűrűn születtek, hogy a végén már csak ösztönös vállrándítással nyugtázta, hogy a labda ismét áthaladt a gólvonalon. Nem nagy dolog, jöhet a középkezdés. Még kevesebb futballistát ismerünk, akinek ennyire jól állna egy átlagos, középkategóriás autó. Rögzítsük: Thierry Henry született zseni, akinek védjegyévé vált a lazaság.
A Monaco játékosmegfigyelője, Arnold Catalano egyetlen mérkőzés alatt felismerte, hogy a 13 éves Henry helye a legnagyobbak közt lesz. Persze nem volt nehéz dolga, mivel a mérkőzés mind a hat gólját Henry szerezte, aki hamarosan a Monaco akadémiáján találta magát, ahol Arsene Wenger, az első csapat menedzsere már a kezdetektől figyelemmel kísérte a fejlődését.
A fiatal játékos 17 évesen kapott lehetőséget a felnőttegyüttesben. Két hét múlva Wengert kirúgták a klubtól, de mentorának elvesztése nem állította meg Henryt. Az 1996–97-es idényben megszerezte a Monacóval a bajnoki címet, majd egy évvel később David Trezeguet mellett kulcsszerepe volt abban, hogy a Monaco a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott.
Nem kellett sokat várni, hogy részese legyen a francia válogatott világbajnoki győzelmének. Aimé Jacquet szövetségi kapitány a döntő kivételével minden meccsen hadrendbe állította őt, az utolsó, brazilok elleni összecsapáson pedig Marcel Desailly kiállítása miatt végül nem jutott szerephez.
*
Egyértelművé vált, hogy a csatár egy erősebb bajnokságban is kipróbálja magát. A Juventus nem is sajnálta a pénzt, hogy megszerezze Henryt, így 1999 januárjától Olaszországban folytatta.
A váltás végül nem alakult sikeresen, saját bevallása szerint az olasz klubnál „elvesztette a lendületét”. Torinóból Párizsba utazva egy véletlen találkozás Wengerrel végleg megpecsételte a sorsát: a mester állítólag azt mondta neki, hogy szélsőként csak az idejét vesztegeti, mert született csatár.
Hat hónappal később Henry „álmai csapatában”, az Arsenalban találta magát Wenger mellett. Bár az első nyolc meccse alatt nem tudott gólt szerezni, a döcögős kezdés után beindult a gépezet. A legelső vérbeli Henry-gól volt: a Southampton ellen a csereként beálló csatár lerázta a védőjét, majd fordultában, a tizenhatoson kívülről elegánsan becsavarta a labdát Paul Jones kapus mellett. Ettől a pillanattól kezdve jó időszak köszöntött be számára. Az idény utolsó 19 meccsén 17 gólt szerzett. Az ellenfelek rettegték, a szurkolók viszont imádták hirtelen ritmusváltásait, precíz labdakezelését és életveszélyes lövéseit. Segítségével bajnok lett az Arsenal 2002-ben, ő pedig megkapta az Év játékosa-elismerést 2003-ban. A 2003–04-es idényben csapata szinte legyőzhetetlen volt, miközben ő maga megállíthatatlan ikonná vált.
A 2006–07-es bajnokság végén, amikor betöltötte a harmincat, sérülés következtében kényszerpihenőre ment. A Frank Rijkaard, majd később a Pep Guardiola vezette Barcelonában folytatta, ahol jó néhány trófeát begyűjtött, igaz, addigra már túl volt pályafutása csúcsán.
*
Pályája utolsó öt évét az MLS-ben, a New York Red Bulls színeiben töltötte, 2012-ben egy rövid időre, kölcsönként érzelmes búcsút vehetett a Premier League-től. Mindkét szerzett gólja győzelmet ért az Arsenalnak: az elsővel a Leedset intézte el az FA-kupában, a másodikkal csapata elhozta a három pontot a Sunderlandtől abban az idényben, amelyben a BL-részvételük meghiúsult volna, ha egyetlen pontot is vesztenek.
„Beletelt egy kis időbe, amire megtalálta a helyét Angliában, de megérte a várakozást – mondta Peter Schmeichel az FFT-nek 2012-ben. – Gyors, elegáns és intelligens, egyenesen briliáns játékos volt. Még ellene játszani is élményszámba ment. Megérdemli a szobrot, amit a tiszteletére állítottak.”
És a listánkon elfoglalt előkelő helyét is.
*
5 Ronaldinho, Brazília„Gyerekkoromban a kutyámmal gyakoroltam a cselezést – mondta Ronaldinho az FFT-nek 2012-ben. – Ő még akkor is szaladt a labda után, amikor a barátaim már elfáradtak.” Ez a négylábú tulajdonképpen fontos szerepet játszott az egyik legtechnikásabb brazil labdarúgó kiképzésében.
Juninho „nem látott még nála technikásabb játékost”, és hozzátette, „cseleinek sorozata végtelennek tűnt”. Ráadásul ezeket maximális sebességgel is be tudta mutatni, amivel egészen pimasz benyomást keltett. Lenyűgöző mozdulataival vb- és BL-győzelmet, La Liga-trófeát és számos egyéb diadalt aratott.
4 Ronaldo, Brazília
„Amikor 1999-ben bemutatkoztam a brazil válogatottban, ő volt a példaképem. És ez tizennyolc év elteltével sem változott. Nagyon segítőkész volt velem. Amikor Messi megköszönte, hogy segítettem a kibontakozását a Barcelonánál, az tulajdonképpen az én példaképem érdeme volt. Még most is zavarban vagyok, ha a közelébe kerülök, annyira erős a kisugárzása.”
(Ronaldinho, angol FFT, 277. szám)
*
„Játékosként nyugodt és összeszedett voltam, kivéve, ha a Fenomén ellen léptem pályára. A védők előre tudták, hogy bolondot csinál belőlük.”
(Alessandro Costacurta, angol FFT, 276. szám)
*
„Ronaldo több mint az általa megszerzett gólok és trófeák. Rengeteg akadályon felülkerekedett. Megérdemli, hogy hősnek nevezzük. Ha nem lett volna a térdproblémája, öt Aranylabdát nyert volna.”
(Cafu, angol FFT, 240. szám)
*
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi számában.)
