Szöveg Szilágyi László Fotó Kristóf Lajos
A Vígszínháztól két sarokra pincehelyiség várja a reneszánsz embertípust. Előnyben a biliárdozó, futballimádó gourmet-k. Ha jól bánsz a dákóval, szereted kényeztetni az ízlelőbimbóidat és futballfüggő vagy, akkor menj el (vagy inkább le) az Atlantisba.
A Fradi jobbhátvédje, Simon Tibor egyik hadiszállása, fradisták gyülekezőhelye volt egykor a Hegedűs Gyula utcai Simon Pince. Az új igazolásokat gyakran saját kocsmájában avatta fel a védő, tisztán emlékszem, hogy Deszatnik Péter, aki akkor került a fővárosba, a Fradi-újság egyik fotóján boldogan pózolt a sörcsap mögött. A híres-nevezetes kettes szektor tagjai előszeretettel italoztak Simon Tibor pincéjében, amely valóban kultikus fradista hellyé nőtte ki magát a kilencvenes években. 2016-ban, leporolva a régi hagyományokat, vadonatúj köntösben jelentkezett a vendéglátóhely. A méltán népszerű Atlantis tette át a székhelyét a Hegedűs Gyula utcába a Váci útról. A jellemzően biliárdszalon immár a belvárosban bővítette a profilját.
Az Atlantis igényes pulttal fogadja a vendégeket, a lefelé vezető lépcső hatalmas teret kínál a vendégeknek. A nagy műgonddal elhelyezett asztalok mögött sorakozik nyolc biliárdasztal, az FFT látogatásakor éppen a Barcelona–Atlético Madrid spanyol bajnokit élvezte a közönség, az asztalok mögül odasandító biliárdozók és a lelkes törzstagok, akik nagy valószínűséggel minden hétvégén vagy jelentős meccsnapon az Atlantisban esznek, isznak, vagy csak meccset néznek. A tulajdonos, Péter szakmai orientációját elárulja egy falra tűzött Real Madrid-zászló, talán a hely szelleme miatt egy Celtic-alapú Fradi-mez is előkerült. Eléggé régi darab, a Holsten volt akkor a zöldek egyik fontos támogatója, na meg a Postabank. A kivetítő szolid, nem hivalkodó, se nem gigaméretű, feltűnés nélkül olvad a térbe.
A vendégek jelentős része falatozik, az FFT választása a tatár bífsztekre esett, ami nem tipikus meccsnézős étel, sőt. Az ízvilága ellenben kifogástalan, a primőr zöldségkombináció indokolt, a pirítós friss, pont úgy és annyira, ahogy kell. Közben megy a meccs, spanyol bajnoki, stílszerűen nem a tulajdonos, Péter kedvenc csapata, éppen az ellenfele, a Barcelona gyűri az Atléticót. Ez nem korbácsolja fel az indulatokat, Péter amúgy sem az a típus, ránézésre, nyugodt kimért, szelíd fazonnak tűnik. A meccs szépen csordogál a maga medrében, hangos hahotázással nyugtázza a vendégsereg, hogy Luis Suárez aznap este nemhogy négyet, de egy gólt sem rúg.
Az uruguayi tényleg mindent kihagy, de az a hahota semmi ahhoz képest, amit a Barcelona gólja kivált a vendégekből. Ivan Rakitic jókor van jó helyen, egyhelyből ugrik és fejel, csúsztat az Atlético kapujába. Ekkor a gránátvörös-kék rajongók diadalittasan ugranak talpra, az alkohol megteszi hatását. A többség feloldódik, beszélget, meccset néz, főképp eszik. Az FFT-t érdekli egy második fogás: a túrógombócot szúrja ki az étlapról, egy asztaltársaság unszolására int a felszolgálónak. Anita csinos, elegáns, alig várta, hogy odaszökkenjen az asztalhoz, és meggyőzzön a gasztronómiai élvezetekről. A túrógombóc valóban fergeteges, tejfeles mázzal nyakon öntve bármelyik gasztroblogon gyűjthetné a biztató kommenteket.
Az Atlantis nyitva tartása vendégbarát: déltől alapesetben éjfélig fogadja a látogatókat a Hegedűs Gyula utca büszkesége. Csütörtöktől nyílik az olló, akkor egy-két órát rátesznek a főnökék. Az Európa-bajnokság alatt az Atlantis tömve volt. Hiába a nyári kánikula, a körúti spontán felvonulás, itt akkor sem unatkoztak a felszolgálók. Az utcafronton terjeszkedett a helyiség, könnyen vette fel a versenyt a szabadtéri kocsmákkal.
Ehhez elengedhetetlen az online kommunikáció, a megfelelő internetes tartalom nélkül félkarú oroszlán (copyright: Csötönyi Sándor) lenne az Atlantis. Természetesen a korszellem mást követel, így a Facebookon minden aktualitás fellelhető. A meccsekre felfűzött nyereményjátékok, biliárdkedvezmények, étel- és italspecialitások.
Egyvalamit hiányolunk a virtuális térből, ezért üzenjük az Atlantisnak, hogy ők is megértsék: követeljük a túrógombócot és a tatár bífszteket! Aki már evett ilyet, az érti, hogy mire gondolunk. Aki még nem, az pótolja a mulasztást.
Jó étvágyat, jó szurkolást!
A pultos
Anita könyvvizsgáló asszisztensként tengette mindennapjait, mielőtt belekóstolt a vendéglátásba. Az ízlelőbimbók azt súgták, ez lesz az ő területe. Gondos léptekkel közlekedik a pultban, az első hívó szóra odasétál a vendégekhez. A költözés után is kitartók szerintünk legalább annyira miatta vándoroltak a Hegedűs Gyula utcába, mint a biliárd és a túrógombóc miatt. Azért ez komoly fegyvertény!
A tulaj
Péter, Anita bátyja, bizalmasa, barátja. A profi szemlélet megtestesítője, valamelyest konyít a focihoz, Real-drukker, a sportág megszállottja. Gyorsan átlátja, megoldja a problémát, logisztikusként is megállná a helyét. Az új telephely sikere leginkább neki köszönhető. Meg nyilván Anitának.
Törzsvendég
Sokat elárul a konyha minőségéről, ha a vendég vállalja a plusz kilométereket, és nem zavarja, hogy nem Újpestről kell „besétálnia” a szeretett, közelben fellelhető kocsmába, hanem hajlandó áldozatot vállalni. Alexnek ez simán megéri, a személyzet és a konyha mindenért kárpótolja. Ezért ül hetente többször az Atlantisban. Mással nem indokolta.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. novemberi lapszámában.)
