Szöveg Nick Miller
10. CLAUDE MAKÉLÉLÉ
Hogy Claude Makélélé milyen középpályás volt, remekül összegzi Zinedine Zidane híres mondata róla, amikor a Real Madrid 2003-ban eladta és megvette a helyére David Beckhamet: „Minek festesz még egy aranycsíkot a Bentley-dre, ha közben eladod a motort?”
Makélélé kulcsszerepet játszott minden csapatban, ahol megfordult, ő volt az alap, ami köré minden felépült, ő volt az az alkatrész, amely a többit életre keltette.
A Premier League történetének is kiemelkedően fontos játékosa volt, mivel valójában ő volt az első elitfutballista, akit leigazolt a Roman Abramovics-féle Chelsea. Persze Damien Duff, Hernán Crespo és Joe Cole is remek futballisták voltak, de ki volt köztük a világ legjobb játékosa a posztján? Csak Makélélé.
9. N’GOLO KANTÉ
Nagy a kísértés az ilyen listák összeállításánál, hogy ne vedd figyelembe a még aktív játékosokat, csak azokat, akik már túl vannak a karrierjükön, és a teljes munkásságukat meg tudod ítélni. De a Premier League-ben töltött eddigi három szezonja alatt N’Golo Kanté bebizonyította, hogy a világ legjobb játékosai közé tartozik, és egyike annak a hét futballistának, akik a PL-ben két klubbal is bajnokok lettek.
Ashley Cole kivételével azonban a többiek jobbára kiegészítő játékosok voltak, Kantéról pedig nyugodt szívvel elmondható, nélküle nem valószínű, hogy klubjai megszerezték volna a bajnoki címet. A Chelsea talán igen, de a Leicester biztosan nem. Azt is mondják, hogy Kanté annyit ér, mintha két játékos lenne egyszerre a pályán, és ez a megállapítás nem jár messze a valóságtól.
8. LUKA MODRIC
Nagy dilemma volt, kihagyjuk-e Luka Modricot ebből a felsorolásból, hiszen pályafutása legszebb éveit nem a Premier League-ben töltötte/tölti, a Real Madriddal, melynek ő a szíve-lelke, már négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, a horvát válogatottal pedig a világbajnoki döntőig jutott.
2008 és 2012 között azonban négy szezont töltött a Tottenham Hotspur csapatánál, ahol semmivel nem volt kevésbé zseniálisabb a középpályán, mint manapság, de akármennyire különleges tehetség is volt, sajnos éppen rossz időben játszott az észak-londoni csapatban. Csak képzeljük, mire vitték volna, ha Modric együtt játszik Christian Eriksennel és így tömik labdákkal a mára világklasszissá érett Harry Kane-t.
„Ez a legjobb dolog, ami egy játékossal történhet – mondta Ivan Rakitic arról, milyen Modriccsal együtt játaszni. – Nemcsak arról van szó, hogy Luka a valaha volt legjobb horvát játékos, de remek ember és vezér, mi pedig követjük őt.”
7. DAVID SILVA
Egy kicsit nehéz dolgunk van abból a szempontból, hogy nem jelenthetjük ki kategorikusan, David Silva belső középpályás lenne. Sokat játszott szélsőként, ugyanakkor inkább klasszikus tízes. Mindenesetre itt a helye a listán, mert eleget játszott az utóbbi poszton is Josep Guardiola irányítása alatt.
És miért ne értelmezzük kicsit rugalmasan a szabályokat, főleg egy ilyen fantasztikus játékos kedvéért? A spanyol játékos igazi művész, stílusa habkönnyű, tele jól kiszámított fordulásokkal és gyors lőtt passzokkal.
Silva nem olyan gyors, nem is annyira erős, nem magas és csak „egylábú”, de úgy képes uralni egy mérkőzést, ahogyan csak kevesek, és úgy alakítani, ahogy ő szeretné. Röviden: briliáns.
6. YAYA TOURÉ
A legjobb éveiben kevés olyan izgalmas játékos volt, mint Yaya Touré. Második szezonjában a Manchester City megnyerte a Premier League-et, az utolsó forduló utolsó pillanataiban megelőzve a városi rivális, még Sir Alex Ferguson irányította Unitedot, az elefántcsontparti futballistának pedig kulcsszerepe volt abban a sikerben.
Touré védekező és támadó funkciókat egyaránt remekül látott el, ha arra volt szükség, sőt, Roberto Mancini edző anno párszor a támadók helyett is játszatta, csak hogy ösztönözze játékosát, menjen előre. Vagy nyerje meg a meccset, amit nem egyszer meg is tett. A Citynek talán voltak és vannak jobb labdarúgói, de egyikük játéka sem volt olyan jelentős mint éppen Touréé.
5. PATRICK VIEIRA
Egy védekező középpályás mikor nem védekező középpályás? Ha Patrick Vieirának hívják! Nem véletlen, hogy az Arsenal trófea nélküli hosszú évei akkor kezdődtek, mikor a francia játékos 2005-ben eligazolt a Juventusba. Nemcsak a fizikai és technikai képességei hiányoztak, hanem a személyisége is, a londoni klubnak valójában sosem sikerült betöltenie a távozásával keletkezett űrt.
„Az összes játékos közül, aki ellen valaha játszottam, ő volt képes arra ösztönözni, hogy én is jobb legyek – mondta róla legnagyobb riválisa, a Manchester United egykori középpályása, Roy Keane. – Az Arsenal volt az a csapat, amely valóban kihívást jelentett nekünk akkoriban, sőt, egy rövid ideig jobb is volt nálunk. Legjobb napjain, amikor erős személyiségével irányította a csapatát, egyszerűen legyőzhetetlen volt.”
4. STEVEN GERRARD
A legjobb négy ezen a listán tulajdonképpen bármikor felcserélhető, szinte nincs is különbség köztük. Érdekes kérdés, hogy milyen jó és eredményes lehetett volna Steven Gerrard, ha egy jobb csapatban, jobb futballistákkal játszik együtt.
Általában azt gondoljuk, hogy a csapattársak jobb teljesítménye ösztönöz jobb játékra másokat is, de Gerrard legjobb pillanatai éppen akkor születtek, amikor felnézett, körbepillantott és arra gondolt: „Hát, ezt biztos senki sem fogja megcsinálni, na jó, akkor majd én…”
Szemmel láthatóan inspirálta az a tudat, hogy jobb játékos a csapattársainál, és jó kérdés, hogy vajon ezért lett-e kiemelkedő, és a Liverpool-szurkolók hőse? Gerrard más volt, mint a többi középpályás, nem tartotta annyira ellenőrzése alatt a meccseket, viszont képes volt eldönteni őket. A „pillanat játékosa” volt.
3. PAUL SCHOLES
Már-már olyan, mint valami kötelező tréfa, de valahányszor rákérdeznek egy kiemelkedő külföldi sztárjátékosnál, ki a legjobb angol, aki ellen valaha játszott, a válasz majdnem mindig ugyanaz: „Scholes, Manchester.”
És ez nem véletlen, a bölcs tudja azt, amit a laikus nem, és ezek a játékosok mind azt állítják Scholes-ról, hogy egyszerűen fenomenális volt a játéka.
A Manchester United csendes klasszisa gyakorlatilag mindent tudott a labdával, mestere volt a hosszú és rövid passzoknak, a távoli és közeli lövéseknek, erős volt, jól tartotta a labdát, és fantasztikusan látott a pályán. Ha szerelni is ilyen tökéletesen tudott volna…
2. FRANK LAMPARD
Ha a világ legjobb játékosait figyeli az ember a pályán, az bennük a legjobb, amit nem tudsz megmagyarázni, az a minőség, amit nem tudsz sem megfogni sem megszámolni. Frank Lampard időzítése ilyen dolog volt.
Egy olyan képesség, amit még ő sem tudott megmagyarázni: mindig időben érkezett az ellenfél tizenhatosára, hogy gólt szerezzen, vagy éppen asszisztáljon egyhez egy gólpasszal. Karrierje során összesen 274 gólt szerzett, ebből 211-et a Chelsea-ben (a 2009/10-es szezonban például 22-t), amivel ő a klub valaha volt legjobb gólszerzője.
Ezek a számok már önmagában megérnek egy helyet a Hírességek Csarnokában, de elképesztő volt, ahogy a pálya közepét irányította. „Frank a legjobb középpályás, akivel valaha együtt játszottam – mondta róla az egykori csapattárs, Didier Drogba. – A legintelligensebb és a leghatékonyabb.”
1. ROY KEANE
A középpályán, ahol a meccseket megnyerik vagy elveszítik, teljes ellenőrzésre van szükség, leginkább egy vezető személyiségre. Ezért került Roy Keane a FourFourTwo listájának élére, holott több olyan játékos is fel van sorolva itt, akinek jobb képességei voltak. Bár az is igaz, hogy ő is sokkal képzettebb volt annál, mint azt sokszor mondják róla.
Nem szerzett olyan sok gólt, nem volt esztétikailag kifinomult stílusa, és nem is volt olyan atletikus. De nyerni akart, és nyert is, erős egyénisége és olthatatlan, szinte már őrületbe hajló vágya volt, hogy legyőzze az ellenfeleit, néha szó szerint is.
Igaz, néha a saját csapattársainak is nekiesett, ezért olykor egyenesen szörnyű lehetett mellette játszani. A tízes lista többi tagját talán nagyobb élvezet volt játék közben nézni, de ha választanunk kéne, ki játsszon a csapatunkban, a többség biztos, hogy Roy Keane-t választaná.
Forrás: FourFourTwo.com
